2017. augusztus 6.:

Egy elfeledett „Fehérvári”
Janny Gyula
(1842–1916)

 

Janny

 

Nagyapját, a Székesfehérváron élő Janny János iparost 1817és 1849 között az egyházi zenekar klarinétosaként és trombitásaként ismerte a közösség.

Apja, Janny József 1814. III. 7-én született. A ciszterci gimnázium elvégzését követően magántanítóként működött, majd a belvárosi leányiskola segédtanítója lett. 1837-től „oskolamester”, egyben a székesegyház karnagya. Ezt a munkakörét tartotta legfőbb feladatának, 1883-ban Liszt Ferenc tetszését nyilvánította a Janny vezette zenekar és kórus oratóriumát meghallgatván. 1872-ben a székesfehérvári elemi iskolák élére választották meg, 1876-tól az újonnan felállított polgári leányiskola igazgatója. 1837. XI. 6-án kötött házasságot Pilhoffer Annával. 12 gyermekük született, de a felnőttkort csak hat fiú és egy lány érte meg.

 

Harmadik gyermekükként született a Székesfehérváron, a Jókai utca 6. szám alatt álló házba Gyula 1842-ben. 1851-ben került a ciszterciek gimnáziumába. Zenei és rajztehetsége mellett az ünnepélyeken öt nyelven tartott szavalataival aratott osztatlan sikert. Már felső gimnazistaként gyakran zongorázott Csíkváron (ma: Szabadbattyán), a Majláth család összejövetelein. A Batthyányak is szívesen látták Bécsben lányuk és unokájuk korrepetitoraként, miután 1860. I. 30-án királyi ösztöndíjjal a bécsi egyetem orvosi karára beiratkozott. Az oktatás kiváló színvonala mellett a mérsékeltebb költségek is Bécsbe vonzhatták Jannyt, de leginkább az, hogy az itt szerzett diplomát az egész Monarchia területén elfogadták.

1866. VIII. 1-jén avatták orvosdoktorrá, 1867. I. 4-én a szülészi vizsgát is letette, majd 150 éve, 1867. VIII. 6-án a sebészdoktori diplomát is megszerezte. Ekkor újabb ösztöndíjért folyamodott, hogy Theodor Billroth műtőnövendéke lehessen. Nagyszerű zenei tehetségének köszönhetően azonban a sebészprofesszornak nem csak a műtőjének, a szalonjának ajtaja is megnyílt az ifjú Janny előtt, aki itt ismerkedett meg pl. Johannes Brahmsszal is.

A Billrothtól tanultakról az Orvosi Hetilap számára küldött tudósításokat, s hazatérte után a teljes műtéti tapasztalati anyagot publikálta. A csontképzést a gyakorlatban megvalósította, e téren szinte elképzelhetetlen sokoldalúsága tűnik ki a beszámolókból. Azt is leírja, hogy a bécsi sebészeti klinikán a betegekről mennyi adatot tartalmazó kórlapot vezetnek.

A kétévi gyakorlat leteltével a báró Eötvös József kultuszminisztertől kapott ösztöndíjjal Bernhard von Langenbeck sebészprofesszorhoz utazott Berlinbe. Itt három és fél hónapot töltött. 1870 júniusában már Zürichben látjuk, négy hónapig látogatta Edmund Rose sebészeti és Karl Joseph Ebert kórszövettani osztályát. Tapasztalatairól 1870 augusztusában számolt be az orvosi szaklapban, összehasonlítva Billroth, Langenbeck és Rose oktatási és gyógyászati módszereit. Írt a drénezés előnyeiről, az érlekötésről a műtétek során fellépő vérzés megszüntetése érdekében. Előadásaiban, úgy, mint közleményeiben a legspeciálisabb szakkifejezéseket is magyarul használta.

Az 1870. VII. 19-én kitört francia–porosz villámháború megteremtette ugyan az alkalmat, hogy a porosz tábori kórházakat is tanulmányozza, ám megakadályozta abban, hogy Langenbeck ajánlásait felhasználva a párizsi klinikán is szerét ejtse a tapasztalatszerzésnek.

1871 nyarán viszont már Londonban szorgoskodott Spencer Wells és Joseph Lister mellett.

Egy kiváló csontsebész tért haza angliai útjáról, kinek a hibásan összeforrt csontok helyreállításáról publikált meglátásai előremutatóak voltak, a magyar orvosok azonban nem mind értettek egyet Deákkal és a kiegyezéssel, sokan inkább elszakadni igyekeztek Bécstől, nem felzárkózni hozzá. Nem csoda hát, hogy az osztrák fővárosban tanult Janny pályázata nem nyerte el a kolozsvári kórodai sebészeti tanszék vezetését. Ahogy Kovács József professzor is elutasította álláskérelmét a pesti egyetem sebészeti klinikáján. Ennek ellenére Janny élete végéig híve maradt a kiegyezésnek, a későbbiekben gróf Tisza István politikájának, s tagja lett a Szabadelvű Pártnak, mely 1901-ben belvárosi csoportjának vezetőségébe is beválasztotta.

1872. VIII. 17. – a Királyi Magyar Természettudományi Társaság tagja; 1872. X. 14. – a Budapesti Királyi Orvosegyesület tagja, rendszeres szereplője lesz az egyesület rendezte tudományos üléseknek. Néhány éven belül tagjai közé választotta a Német Sebésztársaság, s Lumniczer Sándor ajánlására bekerült a nevében a szombat esti összejövetelei helyszínét jelző Marchal-társaságba, melyben a magyar orvostársadalom kiválóságai tömörültek – Korányi Frigyes kezdeményezésére. Könnyen bizonyítható tehát: dr. Janny meg volt győződve arról, hogy orvosi hivatása túl a betegek lelkiismeretes ellátásán a közéletben való felelős részvételre is kötelezi.

1874. V. 7-én kötött házasságot Zlamál Gizellával. Két fiuk és egy lányuk született.

Még eljegyzése előtt orvos-szakértői állást kapott az Anker Élet- és Járadékbiztosító Részvénytársaságnál, ahol harminchárom évig dolgozott, 1885. V. 30-tól mint a Der Anker Társaság összes magyarországi ügyeinek felügyelő orvosa.

A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat megbízta a hazai sebészet legnagyobb alakjának, Balassa János kisebb műveinek egybegyűjtésével és sajtó alá rendezésével. A kiadvány 1875-ben meg is jelent.

Bár már 1874-ben megpályázta a Rókus kórház főorvosi állását, csak 1878. VII. 29-én lett annak barakk-kórházában sebészeti elsőd-osztályos orvos.

Magyarországon a kiegyezést követő politikai enyhülés hozta meg a kórházépítések megindulását. A kórházügy fellendülését közvetlenül az 1876. évi Közegészségügyi Törvénynek köszönhetjük, mely elkülönítette a kórházakat a szegényházaktól. Soha addig nem látott iramú kórházépítés indult meg. Míg 1867-ben 44 kórház látta el a betegeket, a századfordulóra 395 gyógyintézet működött hazánkban. Ezt a folyamatot segített elő, hogy Bosznia és Hercegovina katonai megszállása idején – 1878. VII–X. – a katonák ápolása érdekében az egymástól függetlenül működő jótékonysági nőegyletek összevonták erőiket, s fuzionáltak Központi Segélyező Nőegylet, majd a következő évtől Magyar Országos Segélyező Nőegylet néven.

A Magyar Szent Korona Országainak Vöröskereszt Egyletéről hivatalosan 1881. május 17. óta beszélhetünk, amikor a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartott ünnepi közgyűlésen a Magyar Országos Segélyező Nőegylet és az újonnan megalakult Vöröskereszt Egylet egyesült. 1879-ben az egylet egészségügyi tanácsosa, dr. Janny Gyula javaslatot dolgozott ki külön az ápolónőképzés céljára szolgáló egyleti kórház építésére. Janny álma 1884. X. 19-én valósult meg, délelőtt fél tízkor nyitották meg az Erzsébet kórházat I. Ferenc József jelenlétében. Igazgatónak dr. Janny Gyulát nevezték ki. 1888-ban jelent meg Janny Gyula tollából A Vöröskereszt Egylet és Erzsébet kórház feladata, melyben az első három év és három hónap tanulságait tárgyalja, s a főorvosok működését tudományos szempontból. Ebből kiviláglik, hogy Janny a mai baleseti és mentőkórház feladatkörét szánta az intézménynek.

1882-ben az általános sebészeti kór- és gyógytan egyetemi magántanárává képesítették, két évvel mentorának, pályája egyengetőjének, Lumniczer Sándornak ny. r. egyetemi tanárrá történő kinevezése után. Óráit aktuális munkahelyén tartotta gyomorműtétek, gége- és pajzsmirigysebészet vagy a petefészek-daganatok sebészeti kezelése témájában.

Az 1885. VIII. 5-én megnyitott Üllői úti – ma: Szent István – kórház I. sebészeti osztályának főorvosává nevezték ki. S bármennyire is élete főművének számít a Vöröskereszt Erzsébet kórháza, orvosi munkásságának elsődleges színtere egészen nyugalomba vonulásáig a Szent István kórház A pavilonja maradt.

1892-ben Janny megpályázta az egyetem Lumniczer elhunytával megürült II. sz. sebészeti tanszékét, de felmutatott eredményei ellenére – politikai farvízen beelőzve – Réczey Imre nem csak e kinevezést, a Vöröskereszt Egylet egészségügyi tanácsának elnöki tisztét is elhappolta az orra elől.

László főherceg 1895. szeptemberi vadászbalesetét követően József főherceg azonnal dr. Jannyt kérette sebesült fiához, aki – felszereltsége okán – az Erzsébet kórházba szállíttatta őt. A gázangréna és a vérmérgezés ellen azonban nem létezett orvosság. S bár a 20 éves főherceg belehalt a comblövésbe, Janny továbbra is élvezte József főherceg feltétlen bizalmát.

Az 1894-ben Budapesten ülésező Nemzetközi Egészségügyi és Demográfiai Kongresszus résztvevői oly elégedettek voltak az Erzsébet kórházban látottakkal, hogy számos rajzot készítettek a berendezéseiről, hogy hazatérvén azok megvalósítását szorgalmazhassák. Az 1896. évi Ezredéves Kiállításon az Egészségügyi pavilon falait is az Erzsébet kórház tervrajzai és fotográfiái ékesítették.

1898. XI. 30-án a III. osztályú Vaskoronarendet adományozták dr. Janny Gyulának, egy olyan osztrák császári érdemrendet, mellyel nemességet nyert, családi címert és a „fehérvári” előnevet.

1907-ben magas orosz cári Vöröskereszt kitüntetésben részesült a magyar Vöröskeresztnek az orosz–japán háború idején nyújtott segítsége elismeréseként.

1909. X. 25-énaz Erzsébet kórház fejlesztésében végzett munkáját királyi udvari tanácsosi címmel ismerték el.

A szakadatlan munka felőrölte erejét, cukorbeteg is lett. 1907-ben feladta biztosító társasági főorvosi munkakörét. 1910-ben a Szent István kórházban vállalt főorvosi állásáról mondott le és az egyetemi oktatástól is visszavonult. Utoljára az Erzsébet kórház igazgatói székéből állt fel, 1912. III. 31-én, de a tiszteletbeli igazgatói címet 74 éves korában, 1916. III. 12-én bekövetkezett haláláig viselte büszkén.

A Kerepesi temetőben lévő sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította 2004-ben.

Végh Ákos László

Székesfehérvár Topotéka

szekesfehervar.topoteka.hu

Megjelent

Székesfehérvár története az Árpád-korban