(Forrás: Autó-Motor (1978).; MI fotórekonstrukció)
A valamikor az 1760-as években született székesfehérvári szűcsmestert, Bory Istvánt egész életében üldözte a tűz. Olaj utcai ingatlana porig égett, majd, miután a Széchenyi utcában talált magának hajlékot, arra is rákukorékolt a vörös kakas. István oltás közben egy suta mozdulat következtében belezuhant, s bele is fulladt az udvarán álló kútba.
Fia, Pál a ciszterci rend fehérvári gimnáziumában koptatta az iskolapadot, majd mint lakatművész költözött Abára. Bár e Fehérvár szomszédságában fejlődő faluban is temették el, fia, József Kálozon látta meg a napvilágot 1841. II. 20-án. Ő is a lakatos mesterséget tanulta ki, uradalmi gépészként foglalkoztatta a Fiáth család Abán. Marosy Jusztinával kötötte össze az életét az ifjú, legelső gyermekük, ki apja nevét kapta a keresztségben, 150 évvel ezelőtt, 1876. VII. 10-én született. (Józsefet követte a sorban a képzőművész Jenő, valamint három húguk és két öccsük.)
1879-ben a család átköltözött Fehérvárra Abáról, itt létesítette a családfő a mezőgazdasági gépek javításával, majd előállításával foglalkozó műhelyét. Otthonuk a Búzapiac 18-as szám alatt volt. Az idősebb József amikor megfáradt, fiai, a peregrinációját 1901-re befejező mechanikus, József, valamint öccse, Pál lépett apjuk örökébe.
Kreativitásukat, innovatív elképzeléseiket híven bizonyította már az is, amikor a Graciosa kerékpárgyár csődbe ment, Boryék felvásárolták a raktáron maradt alkatrészeket jóval a piaci értékük alatti áron. Ezek felhasználásával – Compact márkanév alatt – gyártották saját kerékpárjaikat 1899 és 1904 között.
Az ifjabb József számára azonban szűknek bizonyult a tér, egy pesti vargabetű közbeiktatását követően a MÁV fehérvári javítóműhelyében építgette karrierjét. Innsbrucki kiküldetéséből egy Zedel típusú motorkerékpárt hozott magával.
Még mindig 1904-et írunk, amikor egy ösztöndíjkérelmében így fogalmazott Bory József: „… új kerékpárokat kezdtünk készíteni. Tavaly óta motoros kerékpárokat is készítünk.” E pályázatával el is nyerte a remélt támogatást, a motorgyártási módszerek, lehetőségek tanulmányozása érdekében otthagyta hát a MÁV-ot, és Berlinbe tette át átmenetileg a székhelyét – a Neue Automobil Geselschaft autógyárnál helyezkedett el, ahol a galvánplasztika és a cseppfolyós levegő ipari felhasználhatóságát tanulmányozta, valamint az „automobiltechnikát”.
Hazatérvén két motort vásárolt, egy kéthengeres, vízhűtéses Laurin & Klement márkájú, illetve egy szintén kéthengeres, de léghűtéses Zedel-motort. Ezeket a legapróbb alkatrészekig szétszedte, hogy lerajzolja őket és elsajátítsa a működési elvüket. 1904-ben készítette el az első motorkerékpárját Zedelék konstrukcióját másolva. Compact néven futott ez is. Az elsőt aztán (1907-ig) további kilenc motorkerékpár követte. Egy közülük oldalkocsival kiegészített jármű volt. Némelyiket lemezzel borította be, másikak fűzfavesszőből font ülőkosárral rendelkeztek.
Nemsokára egy miskolci származású vaskereskedő fiával, Fái Henrikkel szövetkezett (akit magát is III. osztályú kereskedőnek titulálták ekkoriban) autógyártási célból. A mecénás és a mechanikus 1905. XII. 15-én keletkezett cégét 1906. II. 13-án jegyezték be a törvényszék előtt.
Az Alsó Király sor 12. alatt lévő telkén szándékozott egy autó-összeszerelő műhelyt és öccse, Jenő támogatására egy szobrászati műtermet építeni. A kérelmét Bory 1906. VI. 26-án adta be. A törvényhatóság építészeti szakosztályának VII. 10-én tartott ülésén tárgyalták az ügyet, az építési engedélyt meg is adták – azzal a kikötéssel, hogy a leendő épület tetőzete tűzmentes anyagból készüljön.
Az automobiljukat is 500 cm3-es, öt lóerős Zedel-motorral hajtotta meg Bory József. Olyan sebváltót igyekezett alkotni, amelyhez nincsen szükség fogaskerekekre. A tolókaros dörzstárcsa nem váltotta ugyan be a hozzá fűzött reményeket, de a kettős kuplunggal felszerelt, egymás mellé helyezett hengerekkel, valamint egyedül a bal hátsó kerék meghajtásával bíró járművével Nagy Aranyérmet nyert a budapesti IV. Nemzetközi Autókiállításon 1908-ban.
Az álszerénységgel nem vádolható vállalkozók „Bory és Fái Első Magyar Automobil Gyár” néven hirdették termékeiket.
1907 és 09 között hat autót gyártott le – ahogy a motorkerékpárjait is – részben lemez, részben fa karosszériával. Az előbbieket saját maga, az utóbbiakat Oláh Péter bognármester készítette.
A sikerek ellenére az autógyártás felemésztette a vagyonát, de Kálmán Irmával 1909. III. 25-én kötött házasságával, melyből két lány (Margit és Sarolta) született, rendezni tudta valamelyest financiális problémáit. Ezzel egy időben egyhengeres motorját egyéb ipari célokra hasznosítható eszközként is reklámozta, értékesített belőlük erőgéphez és motoros fűrészhez is párat.
1912. V. 31-ére datálta ama kérelmét, melyben a már meglévő műhelye mellé egy „benzinkamra” felhúzását fogalmazza meg szükségesnek. Pénzes Imre építőmester jóváhagyásával továbbította a folyamodványt a városi tanács színe elé, melynek tagjai sem emeltek kifogást a műhelybővítés ellen.
A fejlesztések azonban nem hozták meg az átütő anyagi sikert. Nem sokkal később ismét Pestre költözött. 1914 márciusában hiába próbált a fehérvári városvezetés egy 10 koronára rúgó bírságot behajtani rajta, a VII. kerületi rendőrkapitány újra és újra azt a választ küldte Fejérbe a leveleiben, hogy tehetetlen, mert Bory József elköltözött Angyalföldre, a Gömb utca 32. szám alá.
Itt már nem készített több járművet. Előbb még kisgépeket (angóra-feldolgozó gépeket, szövőgépeket) rakott ugyan össze, de egyre inkább már csak javítási munkákat vállalt. Később Kispesten, a Vas Gereben utca 42/a, majd a Mészáros Lőrinc utca 13. alatt várta ügyfeleit.
Felesége 1923-ban, 39 évesen elhunyt, a mester a következő évben, V. 24-én kötötte be Barcza Magdolna fejét. Frigyükből három gyermek született: Magdolna, Klára és József. Az édesapa még 1954-ben is, amikor a lapokban megjelent reklámok szerint kézi kártolást vállalt.
A fehérvári műhelyt Pál öccse vitte tovább. Két egyhengeres hajtányt készített még a MÁV rendelésére, autókkal azonban ő már nem foglalkozott. 1922-ben ugyan elvállalta még egy személygépkocsi összerakását, annak azonban már csupán a karosszériája volt saját gyártmány. Pál a precíziós szerszámgépek, esztergapadok előállítását célozta meg azután. Malomipari felszerelések és egyéb mezőgazdasági eszközök is készültek a műhelyében, mely a ’30-as években egy fémöntödével is kiegészült a szobrász testvér, Jenő javaslatára.
Bory József hosszas szenvedés után 1958. VIII. 26-án adta át lelkét a teremtőjének. Rokonai, ismerősei, tisztelői három nappal később, 29-én délután vettek tőle végső búcsút a kispesti újtemetőben.
Források:
Képes Ifjúság, 2003. IX. 24.
Killényi András: Reklámok a gépkocsigyártás hőskorában, in: Művelődés, 2015/10
Központi Értesítő, 1906. V. 24.
Magony Imre: Bory Jenő, 2010
Nemzeti Sport, 1908. IV. 18.
Székesfehérvár város tanácsának iratai, VLK 1405 IV-b (9235/906; 6092/912; 15198/913)
Zsuppán István: Bory József autói, in: Autó-Motor, 1978/5
Címlapkép forrása: Autó-Motor, 1978/5 (MI rekonstrukció)
Végh Ákos László
