2019. április 6.

Ereky Alfonz

(1844–1915)

Ereky Alfonz portréja a róla elnevezett kitüntető érmen
Forrás: 50 éves a szervezett éremgyűjtés Fejér megyében
(Székesfehérvár, 2018)

Ereky Alfonz ciszterci kanonok és főgimnáziumi tanár 175 évvel ezelőtt, 1844. IV. 6-án született Sümegen. Szombathelyen, majd Egerben koptatta az iskolapadot, mielőtt a ciszterci rend kötelékébe lépett 1864. IX. 17-én, majd 1869. IX. 22-én miséspappá szentelték.
A pesti egyetem bölcseleti karán mennyiségtanból és természettudományból tett vizsgát 1871. VI. 17-én. Egy év egri tanárkodást követően Székesfehérvárra költözött, itt tanított, a ciszterci rend katolikus főgimnáziumában. Beutazta Nyugat-Európát: Németországot, Franciaországot, Belgiumot, Svájcot, Itáliát.
Legkiemelkedőbb munkája, a Mérték-, súly- és pénzisme felsőbb kereskedelmi iskolák, bankok, takarékpénztárak, pénzintézetek, ügyvédek, tanárok s a művelt közönség használatára 1881-ben jelent meg, Supka Jeromos apátnak ajánlotta fiúi tisztelete jeléül. Mottója, ahogy a címből is kitűnik: a tudomány ma már közkincs, a nemzeti és a társadalmi kibontakozás éltető eleme. Könyvében azon túl, hogy kora népeinek mérték-, súly- és pénzrendszerét tárgyalja, letűnt nemzetek ilyen tematikájú szisztémáit is ismerteti, bemutatva, hogy a fokozatos fejlődés ellenére a XIX. század végi műveltség e területén is az elődök módszerei szolgáltak mintaként.
A rendkívül alapos, úttörő jellegű alkotást számos betétlap színesíti: 23 metszetsor, 5 földrész 27 országának fizetőeszközeiről, arany- és ezüstpénzeiről készített lenyomat. A díszes, fényképekkel ellátott kiadás Számmer Kálmán székesfehérvári nyomdájából került a könyvkereskedésekbe (mindegyikbe az országban, hirdette garancia nélkül Klökner Péter 1881 szeptemberében), melyekben a megjelenés után 5 forintért lehetett megvásárolni. Az előfizetők 4 forintért juthattak a kiadványhoz.
A mértékek és pénzek eredete címet viselő programértekezése a Székesfehérvári Főgymnasium Értesítőjének, az Erdélyi Múzeum és a Századok 1882-es kötete olvasóihoz is eljuthatott. Rövidebb lélegzetvételű tanulmányai a Magyar Pénzügy 1881-es évfolyamában jelentek meg.
Aktív közösségi életet élt a tanár úr. Az országos középiskolai tanáregyesületnek számvizsgáló tagja volt, de mellette a Balaton-egyletet, a Székesfehérvári Színpártoló Egyesületet és a Kölcsönös Népsegélyző-egyletet is jelenlétével erősítette. (Ez utóbbi az éves vagyonmérlegét rendszeresen megszellőztette a helyi sajtóorgánumok hirdetési rovatában.) A Vörösmarty-kör könyvtárát is Ereky kezelte 1882-től usque másfél évtizeden keresztül, Székesfehérvárról történő távozásáig.
A mennyiségtan és a természettan mellett franciaórákat is adott a haladó szinten beszélő diákoknak. Magabiztos nyelvtudására támaszkodva a szépirodalom területén is tett egy kirándulást, neki köszönhetően látott napvilágot 1887-ben – szintén a Számmer Nyomda műhelyében – Alfred Schalck de la Faverie levélregényének magyar nyelvre átültetett változata, az Elveszett boldogság. Másik népszerű fordítását pedig, A nevelőnőt Andrieu Chabot tollából 67 folytatásban hozta le a Székesfehérvár és Vidéke 1895 karácsonyától. A mű 1897-ben könyvalakban is megjelent. Kisebb visszhangot keltett az 1908-ban Szentgotthárdon kinyomtatott fordítása, Ernest Daudet-nak A szerelem mártírja c. lélektani regénye.
1896 nyaráig tevékenykedett Székesfehérváron, ekkor nevezték ki a zirci apátság főszámvevőjének. A fehérvári gimnáziumban, ahol addig tanított, az Ereky Alfonz-díjat egy-egy kiváló matematikus növendék érdemelte ki évente. A díj pénzalapjába már júliusban, gyakorlatilag rögtön elkezdtek a helybeliek gyűjteni, ahogy hírül vették Ereky távozását. Bár hivatalosan 1897. III. 22-én alapították az ösztöndíjat, még februárban eljutott Zircre a 2000 koronás alapítvány, hogy az apátságba visszavonult tanár a fentiek figyelembevételével adományozhassa a kamatait az arra legérdemesebbnek.
A mennyiségtan apostola a katedrán eltöltött két és fél, majd az apátságban ledolgozott fél évtized után, 1901-ben vonult nyugalomba. Előbb Egerben, majd 1907 nyarától Szentgotthárdon élt.
Amikor gróf Zichy János Apponyi Albertet váltotta a vallás- és közoktatásügyi miniszter székében (1910 tavaszán), első dolga volt egy telegram megfogalmazása, melyben Ereky Alfonzot, egykori professzorát értesítette az őt ért megtiszteltetésről, s hogy „kinevezése percében hálával és szeretettel köszöntse felejthetetlen, kedves tanárát”.  A számos diák példaképe 1915. V. 12-én hunyt el az Őrség kapujában.
A Magyar Éremgyűjtők Egyesülete Fejér megyei Alba Regia Szervezete 1993-ban emlékérmet bocsájtott ki, melyen Ereky Alfonz arcképe mellett mérföldkőnek számító könyve látható, valamint a székesfehérvári gimnázium, melynek tanára volt egykor. Fritz Mihály munkáját a kitüntető jutalomérem rangjára emelték, amit minden tavasszal osztanak ki legfeljebb három főnek a numizmatika terén kifejtett munkásságuk elismeréseként.

Források:
Budapesti Hirlap, 1907. VI. 29.
Ciszterci Rendi Szent István Katolikus Gimnázium iskolai értesítője, 1886, 1902
Ereky Alfonz: Mérték-, súly- és pénzisme felsőbb kereskedelmi iskolák, bankok, takarékpénztárak, pénzintézetek, ügyvédek, tanárok s a művelt közönség használatára, 1881
Fehérvári Hiradó, 1881. I. 30.
Fővárosi Lapok, 1887. II. 19.
Pesti Hirlap, 1915. V. 15.
Székesfehérvár és Vidéke, 1882. VIII. 29., 1888. VI. 5., 1892. XI. 29.
Székesfehérvári Hirlap, 1896. VII. 5., 1896. VII. 22., 1897. II. 26.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Caban–Exner, 1893
Zászlónk, 1910. III. 15.

Végh Ákos László

Galéria:

Megosztás:

Ezeket látta már?