Faludi Miksa

Berndorfer Maximilián 175 évvel ezelőtt, 1851. I. 27-én látta meg a napvilágot Székesfehérvárott szülei, Berndorfer Kálmán és Hahn Mária nagy örömére. A felcseperedő ifjú középiskoláit Baján és a fehérvári ciszter főgimnáziumban végezte. Édesapja nyomdokait követve a tanári pályán igyekezett érvényesülni: előbb néptanítói oklevelet szerzett, majd polgári iskolait. Az osztrák és a magyar fővárosban járt egyetemre.

Rövid ideig Tolna megyében néptanítóskodott, de még a 20-at sem töltötte be, amikor (1870-ben) visszatért szülővárosába, atyja mellé – aki öccsével (szintén Miksa) alapította anno a székesfehérvári kereskedelmi iskolát –, és személyesen igazgatta az intézményt.

1867. VIII. 27-én kért a Székesfehérvári Kereskedelmi Társulat engedélyt egy két osztály számára kialakítandó, nyilvános kereskedelmi iskola felállítására az egykori koronázóvárosban. Ezt meg is szerezték, de a direktorrá kinevezett Berndorfer Kálmánt a város csak erkölcsileg támogatta tervei megvalósításában, önerőből kellett megnyitnia tanodáját a Városház téri Zichy-házban. Az egymásba nyíló három szobában 22 növendékkel indult meg 1868. X. 1-jén az oktatás. Az iskola népszerűségét híven mutatja, hogy a harmadik tanévtől már három osztályt kellett elindítani.

Ünnepeltünk ezen intézmény falai között oktatta irigylésre méltó buzgalommal a növendékeket – 1880 késő őszéig a születési nevén. Ez év végén lett Berndorferből Faludi Miksa, a Belügyminisztérium a 44192/1880. számú rendeletével engedélyezte számára a névváltoztatást. Érdekesség, hogy a hat testvér közül ügyvéd öccse, Gyula szintén Faludi vezetéknéven folytatta a praktizálást (1882-től), de a többiek: Zsigmond, Tivadar, Eszter és Laura Berndorfer maradt.

Miksa még Berndorfer néven jelentkezett egy hiánypótló tankönyvvel 1875 őszén. Honisme címmel megírt, személyes hangvételű, olvasmányos földrajzkönyvéért kapott hideget-meleget egyaránt. A könyvet helyenként idegen nyelvezetéért, hiányosságai miatt kritizálók is elismerték annak unikalitását, a stúdium működő rendszerbe foglalását. A Miksa által összeállított (német eredetiből ellesett) koncepciójú földrajzkönyvet a következő években is tartotta könyvkereskedése polcain Klökner Péter. 1878 szeptemberétől immár Kereskedelmi földrajz felirat ékeskedett a borítón, s 60 korona fejében juthattak hozzá az érdeklődők. Az iskolában 1880-ban induló önképzőkör elnökének is Faludi Miksát választották meg.

A mindhárom osztályban általános és kereskedelemtörténetet, általános és kereskedelmi földrajzot; valamint a két felsőbb osztályban német nyelvet és irodalmat tanító Miksa édesapja 1884-ben bekövetkezett halálát követően a direktori feladatokat is magára vállalta a kereskedelmi tanodában. Ekkor már a Budapesti Philologiai Társaság rendes tagja is volt.

1886. VI. 6-án az intézmény a Kereskedelmi Akadémia nevet vette fel. Mivel a tanulók létszáma ekkor már meghaladta a 100-at, a Székesfehérvári Kereskedelmi Társulat megvásárolta és átalakította a képzés igényeinek megfelelően a Kossuth utca 5. szám alatt álló épületet. Az 1900-tól immár felső kereskedelmi iskola néven működő intézet renoméja folyamatosan emelkedett, e belvárosi ingatlant is hamar kinőtték. A várostól kapott új (a mai körúton lévő) telken 1906-ban kezdődött meg egy vadonatúj iskola felhúzása.

De térjünk vissza Faludi Miksára! Először is írói munkásságára. Egy helyi periodika rovatvezetőjeként rendszeresen publikált színházi bírálatokat. Mellette pedagógiai témájú cikkeket jelentetett meg szaklapokban. A kereskedelem szerepe a világtörténelemben címmel ellátott értekezése tanodájuk 1876-ban kiadott értesítőjét gazdagította; irodalomtörténeti tanulmánya, a Goethe Iphigeniája 1888-ban került ki a Vörösmarty Könyvnyomdából. Fordításai is keresettek voltak, Roderich Benedixnek az általa magyar nyelvre ültetett, az idő próbáját kevésbé kiállt darabját, a Dr. Wespét már 1875 tavaszán előadták a veszprémi teátrumban.  A német szerző stílusa mindenesetre tetszhetett Faludinak, hiszen több művét is lefordította, melyek közül például a Nászutazás láttán Fehérváron is tapsolhatott a közönség.

Szép- és szakirodalmi vállalkozásai mellett Faludi Miksa a társasági életben is aktív szerepet vállalt. Az 1879. évi, Székesfehérváron megrendezett országos kiállítás megszervezésére létrehozott bizottság beltagjai között is találkozhatunk a nevével. Munkahelyén ismeretterjesztő célú előadásokat szervezett változatos témákban. Az elsők között esett szó Az égésről – kísérletekkel illusztrálva az elméletet, Gróf Széchenyi István politikai s irodalmi működéséről, valamint Petőfi költészetéről, amit maga Faludi tartott meg a kíváncsiak kisebb tömege előtt. Kortársai mulattató társalgónak tartották, bámulatos memóriája városi legendává nemesedett. Tanítványai nem csak becsülték átfogó tudása miatt, szerették is. Minden évben gyűjtést szerveztek, és a befolyt összeget hozzáadták az ún. Faludi-alaphoz, mely az évek elteltével tekintélyes summára rúgott.

Kisebb port kavart, számos találgatásra adott okot a Szabadság című sajtóorgánum szerkesztője és Faludi Miksa között dúló affér. Gáspár Imre ugyanis 1882 tavaszán büszkén értesítette olvasóközönségét, hogy nyilvánosan legazemberezte a színikritikus Faludit. A megszólított a Székesfehérvár és Vidéke hasábjain fejtette ki ezzel kapcsolatos álláspontját. Nevezetesen azt, hogy semmi ilyesmi nem történt. A fennköltnek gondolt póztól szabadulni nem tudó Gáspár egy sértegető levéllel próbálta kiprovokálni a nyulat a bokorból, de Faludi ezután sem kapott a fegyvere után. Nemsokára személyesen is találkoztak a haragosok a Hübner kávéházban, ahol a különböző nyilatkozatok és cáfolatok alapján a) Gáspár Imre kezet emelt ugyan Faludira, de Gramanecz Emil közbelépésének köszönhetően lesújtani már nem volt érkezése. b) Az újságíró tettleg bántalmazta a tanárembert, csupán a második csapás elől talált fedezéket az magának Gramanecz háta mögött. A párhuzamos valóság mindkét verzióját több tanú is igazolta…

Bárhogy is történt, Gramanecznek, a konkurens lap szerkesztőjének jelenléte olaj lehetett Gáspár lelkének fortyogó tüzére. A sztorit tovább bonyolította, hogy míg a sértéseket magára nem vevő Faludit Gáspár gyávának minősítette, ő többször is kijelentette, hajlandó kiállni a Szabadság tollnokával első vérig. Az mégsem küldte el párbajsegédeit. (A két említett szerkesztő egy bő félévvel később valóban megmérkőzött egymással (nem a Faludi-féle összezördülés miatt) – Gramanecz kardjával csillapította le a heves zsurnalisztát, fején és jobb kezén ejtve súlyos sebeket a duellum során.)

Részben az 1889-ben immár 7 éve működő színpártoló egyesület ténykedésének is volt köszönhető, hogy a fehérvári színjátszás mind társadalmi, mind művészeti szempontból felvirágzott együttműködésük első három évében. Ám Tóth Béla színigazgató érkezésével, akibe sem jószándék, sem szakértelem nem szorult kellő mennyiségben, a teátrum öles léptekkel célozta meg a csődöt. Az őt követő direktotrok sem tudták kiemelni a társulatot a gödörből. A város közönségének anyagi támogatása minden évben pillanatok alatt kifolyt ugyanis az ujjaik közül – a nyáron felhalmozott tartozások törlesztésére.

Faludi javaslatára konzorciumot hozott létre a színpártoló egyesület választmánya, mely bérbe vette a színházat, s a projekt vezetésével megbízott debreceni rendező, Vedress Gyula feladata volt egy ütőképes gárda szerződtetése az 1889/90. évadra.

A Berndorfer—Faludi testvérek édesanyja, Hahn Mária 1893. V. 11-én hunyt el Budapesten. Miksa házasságkötését (a fővárosi illetőségű) Grósz Zsófiával (Jozefával) még megérte – az 1890. december végi jegyváltást követően fia 1891. III. 8-án vezette választottját oltár elé a Dohány utcai zsinagógában –, azt azonban nem tudhatta, hogy gyermekáldás nem fogja kísérni a frigyet.

A helyiek látókörét szélesítendő, azok művelődését, szellemi fejlesztését tűzte Faludi Miksa a zászlajára – e nemes cél motiválta tapasztalatszerző külföldi társasutazások megszervezésében. Húsvét idejére egy rövidebb, a nyári szünetben pedig egy hosszabb lélegzetvételű kirándulásra invitált 30–40 fős csoportnyi embert, többnyire tanulóknak és/vagy pedagógusaiknak biztosítva lehetőséget ismeretanyaguk gyakorlati bővítésére. 1905 áprilisában például a Francia Riviérát tűzte ki úti célul, júliusban pedig Északkelet-Németországon áthaladva (Drezda és Berlin érintésével) vezette az érdeklődőket Skandináviába, egészen a Norvégiában kijelölt Északi-fokig.

Egészsége 1906 tavaszára megromlott, helyreállítása érdekében orvosa az észak-itáliai Garda-tó mielőbbi felkeresését javasolta az igazgató úrnak március végén. Emiatt vagy ettől függetlenül, de az az évi húsvéti kiruccanást Felső-Olaszországba hirdette meg Faludi, melyre Saára Gyula, a későbbi polgármester és neje is jelentkezett útitársul. A jelek szerint túl sokáig nem pihent az Alpok és a Pó-síkság között meghúzódó, idilli környezetben, VI. 2-án ugyanis már a pesti Páris szálloda vendéglistájára került fel feleségével.

Szemeit a fájón fiatal férfi 1906. IX. 26-án hunyta le örökre, nem sokkal azután, hogy nyaralásából augusztus végén – szemre legalábbis – gyógyultan tért haza. Még aznap délelőtt is előadást tartott, a szívinfarktus otthonában érte, hova ebédelni érkezett. Temetésére két nappal később, IX. 28-án került sor. Halálhírére volt diákjai egy arany 20 koronást helyeztek kilátásba annak a vállalkozó szellemű írástudónak, aki a megboldogult életrajzát a legsikerültebben állítja össze.

Források:
Az Ujság, 1906. VI. 3.
Barth Rezső (szerk.): A székesfehérvári társulati „Hunyadi Mátyás” négyévfolyamú fiú felső kereskedelmi iskola hetvenedik évi értesítője az 1937–38. iskolai évről, 1938
Budapesti Hirlap, 1906. IX. 27.
Egyenlőség, 1899. III. 19.
Fehérvári Hiradó, 1882. III. 26., 1882. IV. 2., 1882. X. 29.
Fővárosi Lapok, 1887. XII. 29., 1890. XII. 29.
Heinrich Gusztáv—Thewrewk Emil, P. (szerk.): Egyetemes Philologiai Közlöny, 1886/X
Kiss Sándor: Honisme, in: Család és Iskola, 1875. XI. 1.
Koltai Virgil (szerk.): Kereskedelmi Szakoktatás, 1904–905
Névy László (szerk.): Az Országos Középtanodai Tanáregylet közlönye, 1879
Pék János: Faludi Miksa dr., in: Kereskedelmi Szakoktatás, 1906/7
Staud Géza: Magyar színészeti bibliográfia, 1938
Székesfehérvár és Vidéke, 1878. V. 11., 1880. IX. 4., 1882. III. 25., 1889. I. 17., 1891. II. 24., 1893. V. 13., 1895. II. 28., 1905. III. 16., 1906. III. 31.
Székesfejérvár, 1875. IV. 7.
Szentiványi Zoltán: Századunk névváltoztatásai 1800–1893, 1895

Végh Ákos László