2018. november 30.

Gaal Gaszton

(1868–1932)

Gaal Gaszton 150 évvel ezelőtt, 1868. XI. 30-án született Székesfehérváron. Nemesi család sarja – édesapja gyulai Gaal Lőrinc (1844–1907) földbirtokos, édesanyját (1845–1884) rendesi Bárány Matildnak hívták. Gaszton elemi iskolába Székesfehérvárra járt, s középiskolai tanulmányait is szülővárosában kezdte el, de Grazban, a II. állami főgimnázium magántanulójaként fejezte be. Az egyetlen magyar felsőoktatási intézményben, melyben mezőgazdasági stúdiumokat folytathattak a hallgatók, a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézetben szerzett oklevelet 1889-ben. Mielőtt munkába állt volna, egy évet szolgált az 1-es számú császári és királyi közös huszárezredben önkéntesként. 1890-ben Mezőhegyesen kezdte letölteni gyakornoki idejét. Dolgozott később Pusztavacson, Coburg herceg uradalmában, majd nagybátyja, Szalay Imre balatonlellei birtokán is.
Az ifjú Gaszton igen vérmes természetű volt, a „páros viaskodást”, írták róla, „sportszerűleg űzte”. A kéthavi fogház árnya sem riasztotta vissza párbajok kiprovokálásától.
1893-ban ismerkedett meg Herman Ottóval, közös érdeklődési területük, az ornitológia hozta őket össze. (Gaal még Pusztavacson kezdett el madártani tanulmányokkal foglalkozni.) Oly gyümölcsöző volt ez a kapcsolat, hogy Herman Ottó buzdítására Gaal 1900-ig a Magyar Ornitológiai Központban tevékenykedett. Megfigyeléseit, legyen szó a füsti fecskék vagy a foglyok vándorlását meghatározó tényezőkről, rendszeresen publikálta. Érdekesség, hogy neje, Chernel Jozefin – kit 1898. I. 29-én vett nőül a Somogy megyei Ötvöskónyiban – is egy neves ornitológussal büszkélkedő családból származott. Három gyermeket nevelt fel a pár, Olivért, Olgát és Márthát.
1902-ben már a családi birtokuk irányítójaként látjuk Gasztont, testvérbátyjával osztoztak meg a balatonboglári földeken. Négy évvel később a Függetlenségi és 48-as Párt színeiben nyert mandátumot, s lett országgyűlési képviselő, de a ciklus lejártával ismét a birtokai kezelésére fordította minden figyelmét. Amihez hozzájárulhatott az is, hogy 1908-ban – egy vakbéloperáció következtében – elveszítette fiatal feleségét. A Tanácsköztársaság kirobbanását követően egy héttel az ő földjeit is államosították. („Felkínálták” ugyan a lehetőségét birtokai kezelésére, de hogy önkényesen kijelölt személyeknek tartozzon elszámolással, ezt visszautasította.) 4 hold „konyhakert” maradt Gaal Gasztonnak, amin gazdálkodhatott, de csak V. 3-ig. Ekkor elfogatóparancsot adtak ki ellene, s bujdosni kényszerült a proletárdiktatúra reá irányuló túlkapásai elől.
1919 őszétől a számára korábban menedéket nyújtó Somogy, Tolna és Baranya vármegyék kerületi kormánybiztosa lett, IX. 10-én foglalta el hivatalát; majd Somogy vármegye főispánja. Tisztségéről viszont hamar lemondott az 1920-as választások idején az Országos Kisgazdapárt színeiben elnyert képviselősége kedvéért – melynek elvállalására Lengyeltóti kerületéből kapott felszólítást. 1921. VII. 30-án nevezték ki a nemzetgyűlés elnökévé. Politizálásának, felfogásának állandó jellemzője volt a konszenzusra való törekvés, az egyéni érdekek érvényesítése és a hatalommal való nagyvonalú visszaélés helyett a közösséget előre vivő célokért folytatott küzdelem. 1922. II. 5-én pl. megállíttatta a parlament óráit, meghosszabbítandó az interpellálók rendelkezésére álló időt, s elősegítve ezzel a megegyezés lehetőségét a kormány és az ellenzéke között. (Megjegyzem, ez a nem mindennapi módszer egyes élclapírókat is megihletett.)
A bürokrácia túlburjánzása és a köztisztviselői kar erkölcsi nívójának mélyrepülése aggasztotta, a szerteágazó panamaügyeket hozta ok-okozati összefüggésbe a magyar gazdaság egyre enerváltabb mivoltával. Becsületének folttalanságát, nyíltszívű tenni akarását politikai ellenlábasai is elismerték úgy életében, mint a halála után.
Amikor 1922-ben a kisgazdák beolvadtak az Egységes Pártba, Gaal Gaszton is velük tartott, de csak addig, míg a kormány adóügyi intézkedéseinek tervezetétől kénytelen volt elhatárolódni. Ez év augusztusától független ellenzékiként politizált, a mezőgazdaság adóterheinek csökkentéséért és az ipari védővámok leépítéséért szállt síkra. Emellett számos agrár- és közgazdasági, valamint különösen sok ornitológiai témájú cikke jelent meg tudományos folyóiratokban és napilapokban egyaránt. 1926-ban három képviselőtársával létrehozta az Agrárpártot, mely 1930 decemberében beleolvadt az újjáélesztett Független Kisgazdapártba. Az 1931. II. 5-i alakuló ülésen a párt első elnökévé választották.
60. születésnapján kapta meg a Balatonboglár díszpolgára címet az e jeles jubileum apropójából összehívott díszközgyűlésen, és arcképe megfestéséről is született egy határozat.
1932 októberében, az új magyar kormány programbeszédére adott választ az országgyűlésen, majd boglári birtokára sietett. Ágynak döntötte az influenza, és hiába kapott vérinjekciót, 26-án rövid szenvedést követően legyűrte a tüdőgyulladás. Még a 64. életévét sem töltötte be.
A kisgazdák 5 nappal a halála után Eckhardt Tibort ültették utódjául a pártelnöki székbe. Nyilatkozatot is bocsátottak ki ez alkalomból, melyben leszögezték, hogy tovább viszik Gaal Gaszton politikai örökségét, folytatva az elhunyt munkáját, célkitűzéseinek megvalósítását. S bár teátrális keretek közt gyászünnepet ültek szellemi vezérük halálának évfordulóján, már 1934-ben arról cikkeztek a lapok, teljesen más irányt mutatott Gaal, mint amerre a pártja halad.
Az mindenesetre önmagáért beszél, hogy még 1947-ben is leutazott a miniszterelnök Balatonboglárra megkoszorúzni a sírját, és arról cikkeztek az újságok, hogy Gaal Gaszton tanításából kell erőt merítenie mindenkinek, aki tenni kíván a szűkebb vagy tágabb értelemben vett közösségért.

Források:
Balkányi Kálmán: Arcok, harcok, kudarcok, 1934
Borsszem Jankó, 1922. II. 26.
Budapesti Hirlap, 1890. IV. 22., 1932. XI. 1.
Erdélyi Lapok, 1932. X. 24.
Esti Kurir, 1930. VII. 26.
Hollósi Gábor: Országgyűlési választási rendszer és választójog a Horthy-kori Magyarországon, in: Pro Publico Bono – Magyar Közigazgatás, 2015/1.
Miskolci Hirlap, 1946. XI. 8.
Pesti Hirlap, 1928. XII. 1.
Új Barázda, 1934. XI. 4.

Végh Ákos László

Galéria:

Megosztás:

Ezeket látta már?