200 évvel ezelőtt, 1825. III. 17-én született gyermeke a Miskolcon élő Gánóczy József iparosmesternek és Krenauer Annának. A kisfiú a keresztségben a Flóris nevet kapta.
Az ifjú Gánóczy 14 éves koráig szülővárosában tanult, de a gimnázium felsőbb osztályait már Lőcsén végezte el. Az egri papi szemináriumot előbb feladó, majd jogot hallgató fiatalemberből Budán lett helytartótanácsi gyakornok 1844-ben. Ügyvédi szakvizsgáját követően pedig már mint követi írnokkal találkozhattak a pozsonyi országgyűlés résztvevői 1847–48 fordulóján. Az Igazságügyminisztérium segédfogalmazójává 1848. VI. 10-én nevezték ki.
A Debrecenben 1849. V. 3-án hadbírói vizsgát abszolváló Gánóczy főhadnagy V. 9-től teljesített szolgálatot helyőrségi hadbírói beosztásban Nagybányán. Innen azonban VI. 14-én áthelyezték szakaszparancsnoknak az Egerben ekkor alakuló 95. zászlóaljhoz, majd a közép-tiszai hadsereg 39. Don Miguel gyalogezredében lett századparancsnok. Egységével – a temesvári vereséget követően – Borosjenőnél tette le a fegyvert Ivan Paszkevics orosz tábornok előtt. Több éven át bujdosott a megtorlás elől, majd a retorzió hullámainak csendesedésével ügyvédként bukkant fel a fővárosban. Sőt, később a helyi 1848-as honvédegyletnek is alapítótagja lett.
1855-ben már ismét Pesten élt, a Zöldfa utca 4., majd a 3 korona utca 22. alatt tevékenykedett ügyvédként. Hol egy teljesen felszerelt gyógyszertár eladásában segédkezett, hol abban, hogy egy 400–500 holdon gazdálkodó bérlő munkájában besegíteni kész magyar(!) ember megtalálja számítását.
Akárhogy is, de a „jeles képzettségű” fiatal pesti ügyvéd oly népszerűségre (és jövedelemre) tett szert, hogy amikor 1858 tavaszán elhatározta, hogy az irodalom és egyéb művészetek, de legfőképp a vallási ünnepekhez kapcsolódó szokások tanulmányozása végett Itáliában tesz körutat, a Katholikus Néplap szerkesztői előre beharangozták, hogy útiélményeit, a katolikus hitéletre vonatkozó tapasztalatait az ő hasábjaikon fogja publikálni. A Hölgyfutár pedig életképeket ígért.
Le is írt egy megindító firenzei temetést: a székesegyház legidősebb kanonokja, Giovanni di Palutti búcsúztatását és a nápolyi pünkösdhétfő rózsaünneppé nemesítését a regényes fekvésű Santa Maria Piedigrotta kegyhelyen, míg a Vasárnapi Ujságnak – többek között – a Vezúv kitöréséről tudósított. Rómában az úrnapja ceremóniáját kísérte áhítatos figyelemmel végig a kegyesrendiek épületének egy ablakából, míg egy mellette lévő párkányról a spanyol anyakirályné adta át magát a később boldoggá avatott IX. Piusz által celebrált szentmise eksztatikus élményének. Zarándoktársaival: Kollár István esztergomi és Zanchich András járufalvi lelkésszel a pápa elé is járult Gánóczy. A szentatya megáldotta őket és vértanúk sírjáról származó emlékkövekkel is gazdagodtak utazóink.
Az ’50-es évek végén, a ’60-as évek elején több napilapban, folyóiratban is napvilágot láttak cikkei, elbeszélései, életképei. 1854-től 1860-ig a Hölgyfutárnak, 1861–62-ben a Hon nemzetgazdászati rovatának volt a belmunkatársa. Szicília története című írása a Napkelet hasábjain jutott el az olvasókhoz 1959–60-ban; az Olaszországi képekbenpedig azok gyönyörködhettek, akik a Szépirodalmi Közlönyt lapozgatták. 1861-től Vahot Imrével közösen jelentette meg a Honvédek könyvének három kötetét, melyekbe a szabadságért küzdő katonák visszaemlékezéseit szerkesztették.
Amikor 1890 farsangján azt pedzegették, ki volt az első magyar báltudósító, a Honderűt tollával erősítő Pompéry János került ugyan ki győztesen, ám az őt követő vidéki négyesfogatnak Gánóczy Flóris is a tagja volt Fehérvárról.
Pest-Pilis-Solt vármegye tiszti főügyészét 1861-től tisztelhették Gánóczy Flórisban – s bár ezt rendkívül rövid ideig tehették, ha igaz, hogy a februári pátens miatt odahagyta állását, az bizonyos, hogy – 1867-től már mint a Pesti Királyi Törvényszék bírája hozott ítéleteket.
Házasságkötésre is ebben az évben szánta el magát – Kégl Jankával, a Fejér megyei földbirtokos Kégl Sándor lányával lépett frigyre. A családi fészek nem sokkal később Jolánnal, majd Elvirával bővült ki. Előbbi díszes egybekelésére a Budapesti Földhitelintézet ügyészével, Kaszás Ignáccal 1888. XII. 29-én került sor.
A kiegyezést követően a betyárvilág felszámolására Ráday Gedeon királyi biztos külön bíróság felállítását szorgalmazta, mely nem esne áldozatául a helyi összefonódások torzító hatásainak, az ezekből következő visszaéléseknek. A bűncselekmények tárgyalásában illetékesnek kinevezett öt bíró egyike Gánóczy Flóris volt. Működésüknek a négy hónapra tervezett ideje három évre terebélyesedett. Ez idő alatt az általuk tárgyalt 706 ügy nagy többségében jóváhagyták döntéseiket a felsőbb bíróságok. Amikor ezen ítészek feladatkörét az aradi delegált bíróság vette át Szegeden 1872-ben, Gánóczy visszatért Pest megyei tiszti ügyészi hivatalába.
Miként Laucsik Máté vizsgálóbírót és Kormos Béla titkárt, Gánóczyt is az alföldi, betyárok teremtette káosz felszámolása terén elért eredményeit jutalmazva nevezték ki 1875-ben (az intézmény bevezetésének idején) királyi közjegyzőnek.
A középkori Magyar Királyság területén létezett hiteleshelyek funkciója és a jogrendszerben teljesen új közjegyzői feladatkör között nem véletlenül vonható némi párhuzam. Ez utóbbinak a XIX. század harmadik harmadában történt kibontakozása a polgárságnak mind számbeli, mind anyagi megerősödéséből következett. A jogalkotók, miután elkülönítették egymástól és körülírták az ügyvédi és a bírói tevékenységhez kapcsolódó feladatokat, létrehozták a királyi közjegyzői intézményt – a polgári kor közhitelesség iránti igényének megfelelően.
Miután meglehetősen nagy felelősséggel járt a kezdetektől e státusz betöltése, hivatali esküt csak olyan személy tehetett, aki legalább négyéves ügyvédi gyakorlattal bírt, és akit a közjegyzői kamara ajánlását mérlegelve az igazságügy-miniszter nevezett ki posztjára. A pályázó kamarai tag kellett, hogy legyen, továbbá pénzbeli biztosítékkal is elő kellett rukkolnia – esetleges tévedéseinek fedezésére. Aki elnyerte valamelyik közjegyzői hivatalt, annak a hivatalos pecsétjét a székhelye szerinti királyi törvényszék elnöke adta át.
Gánóczy Flóris az elsők között kapott lehetőséget (1875. VIII. 1-jétől), hogy a fenti tisztséget művelhesse Magyarországon. A jogrendszerben támadt űrt először Móron töltötte ki. Az itt keletkeztetett első okirata, sajnos, nem maradt fenn. A második dokumentum, amit 1875. IX. 1-jén hitelesített, egy házassági szerződés volt egy csákberényi kereskedő, Grünfeld Simon leánya, Jozefa és annak vőlegénye, a szintén csákberényi Grünfeld Gábor mészáros között. A harmadik ügy, amin dolgozott, egy telekrendezési problémát volt hivatva orvosolni, mely Stéger Pálné és Mandl Móric kereskedő egymásra dűlő földjét érintette. A hivatalos papírt 1875. IX. 11-én írták alá.
A következő két dokumentum Szatzker Károly móri kereskedő egy-egy adóssági nyilatkozata volt. Az egyikben Buder József városi jegyző, a másikban Teodorovits Mihály fehérvári kereskedő felé ismerte el tartozását, s rögzítették azok törlesztési feltételeit. Ez a két ügy (az okiratok datálása szerint – mindkettőn IX. 9-i dátum áll) gördülékenyebben folyt le a földrendezési procedúránál.
Kereken hét évet töltött Móron Gánóczy, 1882. VIII. 1-től vette át a Fehérvár első közjegyzőjének, Grubiczy Lászlónak a halála okán megürült irodáját. A Vörösmarty téren lévő hivatalát azonban csakhamar áthelyezte – nyilván praktikus okokból – a Jókai utca 3. alatt lévő lakásába. Az egykori koronázóvárosban rögtön meghárom–négyszereződött az általa keletkeztetett dokumentumok évenkénti száma, ami az 1890-es évekre ennek a másfélszeresére–duplájára nőtt. A folyamat ráadásul nem állt meg. Ha kisebb mértékben is, de évről évre többen keresték fel, minden esztendőben gyarapodott az általa hitelesített okiratok száma.
Annak ellenére, hogy korábbi nézetei mellett – természetszerűleg – kiállt, már az 1887-es választáson a Szabadelvű Párt jelöltjét, Szőgyény-Marich Gézát támogatta, beszédet is mondott a Magyar Király szálloda előtti téren összegyűlteknek. A jelöltek kvalitása felülírta szemében a párthűséget.
1891. X. 28-ától a ’királyi tanácsos’ titulust is birtokolta, de – ami szinte rutinszerűen velejárója volt a közjegyzői hivatalnak – ettől függetlenül is közmegbecsülésnek örvendett, hiszen megjelenésével gyakorta emelte a rendezvények fényét – aktívan részt vett Fehérvár társadalmi életében (tagja volt a színpártoló egyesületnek, a Vörösmarty-körnek, a lövészegyletnek stb.), és éveken át szerepelt a város virilistáinak (legtöbb adót befizető polgárainak) a listáján. A helyi honvédegylet elnökeként nem győzte bajtársai nevében megköszönni a III. 15-re való megemlékezések apropójából küldött ajándékokat (jellemzően dobozszám érkező szivarvégeket). Előfordult, hogy Gánóczy invitálására olyan főrend érkezett Szent István városába, mint Zichy Géza, aki politikai karrierje mellett arról volt híres, hogy egy kézzel festett és bravúrosan zongorázott, hogy röpke koncertet adjon a meghívott vendégek előtt. Más alkalommal Gánóczy előrelátásának köszönhette a hölgytársaság, hogy az összejövetelük nem fúlt kudarcba. A városi lövölde udvarán tekéző úrinők kedélyállapotát ugyanis épp megsemmisíteni készült egy tavaszi zivatar, de a nagyterembe menekülőket első körben a sziporkáival szórakoztató közjegyzőről kiderült, hogy cigánybandát rendelt titokban a gyengébbnek hazudott nem képviselőinek a szórakoztatására.
A munkabírásáért, agilitásáért irigyelt Gánóczy Flóris 86 esztendősen, 1911 vigíliáján mondott le hivataláról. Ekkorra már annyira megszaporodtak a közjegyzői teendők Fehérváron, hogy kettéosztották a hatáskörébe tartozó területet a két nyertes pályázó, Nosz Gyula és Horváth Kálmán között. Igazából az okozta a kinevezésükkel kapcsolatban a meglepetést, hogy – bár székesfehérvári indulók is akadtak – előbbi Iglóról, utóbbi Székelyudvarhelyről került az igazságügy-miniszter döntésének köszönhetően ide.
A legelkeseredettebb talán mégis az a Burger Ödön közjegyző-helyettes lehetett, akit átmenetileg neveztek ki Gánóczy helyére, amíg a pályamunkákat elbírálták. Gyakorlatilag másfél hónapon át látta el a közjegyzői feladatokat. Még egy érdekes afférral hívta fel magára a figyelmet Burger: még 1912 áprilisában megtámadta őt az akkori rendőrkapitány, Ságy Lajos Bob nevű kutyája. Burger nem hezitált, panaszt tett Ságy ellen, s felindulásában „vádlott úrnak” titulálta a kapitányt. Ságynak sem kellett azonban a szomszédba menni heves vérmérsékletért, párbajbíróság után kiáltott. Ha Burger nem kért volna elnézést a vad kutyatulajdonostól, a lovagiasság szabályainak értelmében nem lehetett volna elkerülni a fegyverrel kicsikart elégtételt.
De kanyarodjunk vissza Gánóczy Flórishoz, akit közéleti és közel négy évtizeden át ívelő közjegyzői tevékenységéért udvari tanácsosi címmel tüntették ki 1912 februárjában.
A 48-as érzelmű Székesfehérvári Hirlap zsurnalisztája külön kérte az Ég áldását, hogy hosszan tartó boldogságban tölthesse „Flóris bácsi” a nyugdíjas éveit, szava azonban nem nyert meghallgatást. Jókai utcai lakásában 1913. XI. 28-án, délelőtt 10 órakor örökre lehunyta szemeit.
Források:
Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban I., 2008
Budapesti Hirlap, 1858. VI. 17.
Hölgyfutár, 1858. V. 1.
Katholikus Néplap, 1858. V. 6., 1858. VI. 17., 1858. VI. 24.
Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltára VII. 151. Gánóczy Flóris székesfehérvári közjegyző iratai, 1875–1919
Mikó Ádám: Polgári közjegyzőség Székesfehérváron, utolsó hozzáférés 2025. III. 17. https://miko.hu/content/hu/polgari_kozjegyzoseg_szekesfehervaron
Nemzet, 1887. V. 31.
Pesti Napló, 1855. VI. 6., 1855. X. 11.
Rokolya Gábor: Kisóczi és gánóczy Gánóczy Flóris 1825–1913, in: Notarius Hungaricus, 2015/3.
Rokolya Gábor: Laucsik Máté 1829–1903, in: Notarius Hungaricus, 2015/1.
Szegedi Napló, 1890. II. 25.
Székesfehérvár és Vidéke, 1888. VI. 12., 1888. XII. 29., 1890. IV. 8., 1890. IV. 29., 1905. III. 14., 1905. III. 18., 1912. II. 27., 1913. XI. 29.
Székesfehérvári Hirlap, 1911. XII. 24.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Fa–Gwóth, 1894
Vihart Ágnes: Zsidó és dunai-sváb házassági szerződések a dualizmus-kori Magyarországon, in: Diké, 2017/1.
Végh Ákos László
