2019. június 24.

Gőbel János György

(1835–1903)

Gőbel János György 1835. VIII. 6-án született Isztiméren. Bár atyja, Gőbel Ferenc isztiméri főtanító orvosnak szánta, az ifjú János a szülői (és nagyszülői) mintát követve a tanári pályát választotta. A Székesfehérváron töltött gimnáziumi éveket követően a győri tanítóképzőben szerzett kitűnő oklevelet 1854-ben. A következő négy évben édesatyja mellett segédtanítóskodott, a vakációk hónapjait pedig bel- és külföldi tanulmányutakkal tette tartalmasabbá. 1856-ban Bécs, Morvaország és Szilézia volt az úti célja; Janny Józsefnek egy 1858 júliusi „póttanfolyamon” tartott földrajzórájára pedig még 35 évvel később is szívesen emlékezik.
1858. IV. 14-én elhunyt Gőbel Ferenc, fiát megüresedett helyére, főtanítóvá nevezték ki, immár egyedül kellett folytatnia az atyja által megkezdett munkát. A német nemzetiségiek lakta Isztiméren a magyar nyelv oktatása kiemelt fontossággal bírt, ahogy a német kultúra ápolása is. Tanította Gőbel mindkét nyelvet, és ezért szorgalmazta a gyermekcseréket is a magyar és német nyelvű családok között. Szorgalmát és szaktudását olyan hozzáértéssel kamatoztatta pályáján, hogy csakhamar felfigyeltek eredményeire tanítótársai s a döntéshozó körökben is.
24 éves korában vette feleségül Krencz Katalint, frigyükből öt gyermek született: Katica, József, Teréz, Mariska és Elza.
Kevésbé ismert, hogy a ’60-as években a gyümölcsfatermesztés és a faiskola-kezelés terén kifejtett tevékenységéért 50 forinttal jutalmazták, a kormány és a közigazgatási bizottság ismerte el.
1872-ben Székesfehérvár törvényhatósági bizottsága őt választotta meg a belvárosi fiútanoda főtanítójává.
Az aktuális osztálya mindig a legjobb eredményeket produkálta a városban, emellett tanügyi és egyéb társadalmi témájú előadásaival folyamatosan jelen volt a közéletben. Csak a pedagógiai kérdéseket boncolgató fogalmazványaiból 148 cikk látott napvilágot nyolc különböző sajtóorgánum hasábjain.
1874-ben megalakította a Fejérmegyei Tanítótestületet, melynek elnökeként már az első évben megszervezte a járási köröket, létrehozta a tantestületi könyvtárat, mely húsz év alatt 800 kötetesre duzzadt.
634 forintos alaptőkével tantestületi pénztárt és segélyalapot létesített, ezek vagyona 20 év alatt megtízszereződött. Két árvaházi alapítványt is gyűjtött, melyek kamataiból az egylet két elhunyt tagjának árváját neveltette.
Munkásságának köszönhető, hogy a Fejérmegyei Tanítótestület az ő – 1874 óta tartó – elnöksége idején az egyik legnagyobb tekintéllyel bíró pedagógiai egyesületté nőtte ki magát Magyarországon. 1888-ban betegségére hivatkozva kérte felmentését, de tiszteletbeli elnökként továbbra is részt vállalt az egylet célkitűzéseinek megvalósításában. Öt évre rá már nem volt apelláta, ismét rendes elnökké választotta meg a tagság.
Nem a puszta véletlennek, nem is a komaságnak köszönhető tehát, hogy amikor a 62 osztályt számláló községi elemi, polgári és ipariskolák igazgatója, Janny József nyugalomba vonult 1881-ben, Gőbel János Györgyöt kérték fel munkája folytatására, amit fiútanodai teendői mellett el is vállalt. E minőségében kellő gondot fordított a különböző tanítási módszerek hatékonyságának ismertetése mellett az iskolák felszerelésére is. Megszervezte az ifjúsági könyvtárakat – könyvállományuk katalógusa 1903-ban 4633 címmel büszkélkedhetett –, ő honosította meg az iskolai takarékpénztárakat, amiért 1886-ban az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és a Mária Dorothea Egyesület oklevelekkel rótta le a háláját. Jellemében az előzékenység, a tapintat olyan fokú intelligenciával elegyedett, ami lehetővé tette, hogy tekintélyét egyaránt megőrizze tanítványai, tanítótársai és elöljárói előtt is.
1881. X. 20-án Ferenc József arany érdemkereszttel tüntette ki a népnevelés terén felmutatott eredményeit jutalmazva.
Szívén viselte a nehéz körülmények között cseperedő gyermekek sorsát. A már említetteken túl szűkebb pátriája, Isztimér népiskolai tanulói számára két, egyenként 100 forintos alapítványt tett. A szorgalmat és jó magaviseletet, valamint a magyar nyelv elsajátításában a legsikeresebb előmenetelt felmutató diákok kapták meg a támogatást. A Gőbel alapítvány ugyanekkora összeggel gondoskodott a belvárosi fiútanoda magyarul legjobban beszélő németajkú végzőséről; s ekkora összeggel jutalmazta évről évre a polgári leányiskola egy kiemelkedően szorgalmas és jó magaviseletű tanulóját. 1889-ben alapította az ún. „rongyos-egyletet” – több száz, perifériára szorult gyermeket öltöztetett fel viseltes, használt ruhákkal.
125 évvel ezelőtt, 1894. VI. 24-én, vasárnap rendezett ünnepséget a székesfehérvári tanítókar Gőbel János Györgynek, a városi községi polgári, elemi és ipariskolák igazgatójának 40 éves tanítói jubileuma alkalmából. A székesegyházban lebonyolított hálaadó istentiszteletet Bezőky József hitoktató celebrálta, majd a polgári leányiskolába vonult át az ünneplő tömeg. Az egybegyűltek előtt Greizinger Márton belvárosi főtanító méltatta a jubiláns érdemeit, részletekbe menően ecsetelve annak munkásságát. A beszéd után Szirbek József nyújtotta át az ünnepeltnek a tanítótestület díszalbumát. Arcképének leleplezése, a leányiskola növendékeinek ajándéka indította meg legerősebben Gőbel Jánost. Végül akkori és volt tanítványai nevében köszöntötte egy-egy szónok.
1894-ben felmentették tanítói feladatai végzése alól, igazgatói minőségében viszont tovább tevékenykedett. 1901 nyarán tanulmányúton vett részt Máramarosban, ahol a betegeskedésre hajlamos férfiú meghűlt. Asztmatikus rohamai ellenére rendesen elkezdte a tanévet, a kór azonban súlyosnak bizonyult – novemberben belátta, kénytelen szabadságra menni az iskolaév végéig, s már nem is tért vissza. Bár hivatalosan csak 1902. X. 1-től lett nyugállományú.
67 esztendős korában, 1903. VII. 30-án éjfélkor érte utol a halál Palotai út 13. szám alatti otthonában, ütőér-elmeszesedést diagnosztizáltak nála. VIII. 1-jén 17 órakor kísérték utolsó útjára a Szentháromság temetőbe. A XI. 29-i, tiszteletére rendezett gyászünnepen igazgató-utóda, Szirbek József mondott beszédet.
Gőbel életműve elismeréseként Székesfehérvár városa az 1912. XI. 29-i törvényhatósági közgyűlésén elfogadta Kovács Á. Sándor javaslatát: közteret neveztek el róla. Egykori otthonával átellenben, a Szömörce utcai iskola előtt kialakított Gőbel János tér 1949-ig tartotta elevenen a tanító-igazgató emlékét, a V. 27-i, az „elavult és korszerűtlen” nevű utcák átkereszteléséről szóló határozat óta György Oszkár nevét viseli.
Születésének százéves évfordulóján koszorúzással emlékezett meg Székesfehérvár tanítósága a „magyar Pestalozziról”.
A 2004 óta létező Fejér Megyei Gyógypedagógiai Központ és Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság Gőbel János Györgyöt választotta névadójául.

Törvényhatósági Bizottság jegyzőkönyve, melyben elfogadják a Gőbel János tér elnevezésére tett javaslatot

Források:
Friss Ujság, 1935. VIII. 8.
Kéri Katalin: Gőbel János György életútja (1835–1903), in: Nevelés- és Művelődéstörténeti Közlemények, 1990
Székesfehérvár és Vidéke, 1894. VI. 26., 1902. IX. 30., 1903. VIII. 1.
Székesfehérvár Törvényhatósági Bizottságának jegyzőkönyve, 1912. XI. 29.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Fa–Gwóth, 1894

Végh Ákos László

Galéria:

Megosztás:

Ezeket látta már?