2020. február 24.

Günther Antal

(1847–1920)

Günther Antal 1847. IX. 23-án született Székesfehérváron. Aranyműves édesapja szintén az Antal nevet kapta a keresztségben, édesanyját Gärtner Jankának hívták. A serdülő Anti szülővárosának a Ciszterci Rend által működtetett főgimnáziumában két osztállyal járt Magyarország első polgári származású miniszterelnöke felett. Wekerlénél – mint szinte mindenki – gyengébb eredményeket produkált. Erősségének a bölcsészet és a hittan számított. 1863 őszén a Kegyes Tanítórendbe lépett, így a 7–8. osztályt már a pesti piaristáknál abszolválta.
Már iskolái elvégzésének évében gimnáziumi tanárként helyezkedett el Nagykanizsán. 1868-ban beutazta Európa jelentős részét, s ez idő alatt döntött úgy, mégsem teszi le a nagyobb fogadalmat – hazaérkezve kilépett a rendből. Az országgyűlés Kónyi Manó által négy évvel korábban megszervezett gyorsirodájában töltött be revizori* posztot. Mellette a Pesti Napló főmunkatársaként elsősorban jogi témákban cikkezett. Például a kiegyezés törvényeit magyarázta el a nagyérdeműnek a lap hasábjain, de értekezett a Szent István-i törvényekről éppúgy, mint az abrogációhoz (egy jogszabály vagy törvény hatályon kívül helyezéséhez) való jogról is. Az 1883 áprilisában kezdődő, tiszaeszlári vérvád néven elhíresült per gyorsíró- és sajtóirodájának ő volt a főnöke. Írásaival számos alkalommal jelentkezett a Jogtudományi Közlönyben is.
1893-ban távozott a köpönyegét ekkor már a kormány politikájához igazító Pesti Naplótól. Másfél hónapra rá megbízták az induló Nemzeti Ujság (gyakorlatilag egy pártközlöny) szerkesztésével. (A Pesti Napló munkatársai aztán úgy hálálták meg „pálfordulását”, hogy igazságügy-miniszterként egy megfáradt, a napirendi pontokban felvetett témákat fel sem fogó, szánalmas figuraként ábrázolták hasábjaikon.)
Ügyvédi oklevelét 1875-ben elnyervén tevékenyen részt vett a jogászgyűlés működtetésében. Ez idő tájt Dell’Adami Rezsőt és őt tartották a gyűlések legharcosabb tudósainak. 1878. évi indítványa a bírók kinevezésének és előléptetésének metódusát illetően határozattá emeltetett. Nagy port kavart okfejtésével, mely teljes mértékben szembe ment Csemegi Károly igazságügy-miniszteri államtitkár véleményével. Günther legfontosabb támogatójának a kérdéskörben Mailáth György országbíró és a semmítőszék elnöke bizonyult. Az igazságügyi kormányzat azonban oly mereven ragaszkodott Csemeginek a korábbi rutint abszolút értékként feltüntető nézőpontjához, hogy Güntheréknek valóságos tüntetést kellett szervezniük ügyük sikerre vitele érdekében. A korabeli bírói fegyelmi törvény átdolgozása is Günther Antal nevéhez fűződik.
A képviselőház választási bíráskodása körében főleg a megtámadott mandátumokat védte – pl. Apponyi Albert jászberényi mandátumát 1896-ban. Szakértelmének és a gróf iránti, megkérdőjelezhetetlen hűségének köszönhetően – pártváltásaiban (1903, 1905) is „vezérét” követte – nagy tekintélyre tarthatott számot ezután Apponyi környezetében. 1901-ben Magyaróvár szabadelvű képviselőjének választották, a képviselőház igazságügyi bizottságának tagságát is elnyerte. A kereskedelmi hatáskör témájában benyújtott indítványával ismét szembe került az igazságügy-miniszter, Plósz Sándor állásfoglalásával; de ezúttal is az ő szemléletét tette magáévá a képviselőház tagjainak túlnyomó többsége. Tisza István első miniszterelnöksége kezdetén (1903. XI.) Apponyi Alberttel együtt kilépett a Szabadelvű Pártból.
Az 1905-ös választásokon – 40 éve nem volt erre példa – nem a Szabadelvű Párt (vagy „jogelődje”, a Deák-párt) győzedelmeskedett, hanem az Ausztriával csupán a perszonáluniót elfogadó, a monarchiát elemeire bontani törekvő, egyesült ellenzék. (Az országgyűlés összetételében is jelentős változások érhetők tetten ekkor, a korábbi garnitúrából mindössze 114-en maradtak a képviselőház tagjai, 300 új, mandátumot szerzett munkatársuk körében.)
Günther Antal 1906. IV. 19-ig folytatta ügyvédi praxisát, államtitkári kinevezéséig az Igazságügy-minisztériumban. 1907 elején Lengyel Zoltán képviselő botrányos magánéletbeli viselkedéséért pellengérezte ki Polónyi Gézát, a regnáló igazságügy-minisztert, s bár a vádak puszta rágalmazásnak bizonyultak, addigra Polónyi már lemondani kényszerült, s 1907. II. 2-án a Burgban Günther Antal tehette le az igazságügy-miniszteri esküt Ferenc József király előtt. Több mint 2 és fél évig, 1909. IX. 23-ig vezette e tárcát a második Wekerle-kormány idején.

A miniszterelnöki palota erkélyén. Szemben Günther Antal, mellette ül Julius Derschatta (osztrák ügyvéd és politikus), kalappal a fején Rudolf Sieghart (osztrák ügyvéd, közgazdász és bankár).


Miniszterként egyik legsürgetőbb feladata volt Günthernek a büntetőtörvénykönyv novellájának megalkotása. Már elődje megbízásából megkezdődtek az általános megreformálást célzó munkálatok, 1907 januárjában Balogh Jenő mutatott be törvénytervezetet a fiatalkorúak fenyítési rendszerére, valamint a kerítés és a lopás retorziójának szabályozására vonatkozóan. Günther március elején folytatta a munkát nyolcadmagával. (Többségük az 1905. évi novella megalkotásából is aktívan kivette a részét.) A fogházbüntetés felfüggesztésének szabályozásával a bosszúállás vagy a megtorlás helyett – amennyire lehetett – preventív szerepének igyekeztek tartalmat adni: rettentse vissza a züllésnek indult egzisztenciákat a bűn elkövetésétől. Az elkészült novellában még a folyton támadásra kész ellenzéki sajtó sem talált kivetnivalót. Igaz, eredményességét nem is a Günther irányította minisztérium, hanem a Magyar Jogászegylet érdemeként könyvelte el. A csalási paragrafust viszont, amit Günther Antal maga toldott a novellához, az egész megszövegezés leggyengébb szakaszának kiáltották ki.
Élete rendkívüli epizódjaként élte meg, amikor a magyar katolikusok egy csoportjával XIII. Leo pápa vatikáni rezidenciájába zarándokolt. A szentatya megszólította Günthert is, aki a gyermekei számát firtató kérdésre elfogódottságában helytelen választ adott. Beleszámolta ugyan a várandós neje méhében iperedő magzatot, de eggyel többet, 7 helyett 8-at nyögött ki. A pápa erre megáldotta őt és 8 gyermekét. Rómából hazaérkezve már a pályaudvaron azzal a hírrel fogadták Günthert, felesége ikreknek adott életet.
A koalíció bukását követően a Magyar Királyi Kúria elnökévé nevezték ki. Elsőként s mindmáig egyetlenként, aki megválasztása előtt nem volt a bírói kar tagja. Ezt a feladatkört több mint egy évtizedig, 1909-től haláláig látta el. (Bár 1919. II. 21-én eltávolították, s csak VIII. 5-től térhetett vissza tisztségébe.) Kinevezésével a főrendiház tagja lett, sőt, 1917 júliusától 11 hónapig az intézmény alelnöki teendőit is ő látta el.
Szerteágazó érdeklődési körére bizonyíték irodalmi munkássága. A választási szabályokat taglaló és gyorsírási oktatókönyve mellett francia nyelvtana, a katolikus egyház önkormányzatát szervező gyűlésen rögzített naplója, sőt, műfordítása is került ki a nyomdából, melyben egy álnév alatt publikáló szerző(nő) szellemdús és gyakorlati tanácsokat sorol öntudatra ébredő lánykájának, míg ő maga is anyává nem fejlődik.
1920 elején orbánc (baktérium okozta fertőző bőrgyulladás) támadta meg Günther szervezetét. A lázzal, hidegrázással együtt járó kórt nem tudta legyőzni a 73 esztendős férfi – halála 100 évvel ezelőtt, 1920. II. 24 estéjén következett be. A II. 28-án lebonyolított temetésére a kúria épületének előcsarnokából indult el a gyászoló menet. A Kerepesi úti temetőben Prohászka Ottokár püspök búcsúztatta az elhunytat.

* Minden, az országgyűlésben elhangzott beszédet egy gyorsíró és egy revizor jegyzett le ekkoriban. A gyorsírók ötpercenként, a revizorok félóránként váltották egymást. A revizor pótolta a turnusváltáskor támadó esetleges hézagokat, valamint a saját félórája letelte után az addig lejegyzett szövegrészeket ellenőrizte.

Források:
Az Üstökös, 1870. XI. 19.
Budapesti Hirlap, 1907. I. 22., 1907. XI. 8., 1909. IV. 1.
Értesítvény a Zircz Cziszterczi Rend székesfehérvári nagy gymnasiumáról az 1862/63. tanév végén, 1863
Fővárosi Lapok, 1896. XII. 18.
Magyar Nemzet, 1906. IV. 20.
Magyar Polgár, 1879. X. 25.
Magyar Ujság, 1871. XII. 14.
Magyarország, 1920. II. 29.
Magyarország és a Nagyvilág, 1875. XII. 26.
Népszava, 1919. VIII. 6.
Pesti Hirlap, 1907. I. 27., 1920. II. 25., 1920. II. 28.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Fa–Gwóth, 1894
Vasárnapi Ujság, 1907. II. 10.

Végh Ákos László

Galéria:

Megosztás:

Ezeket látta már?