Székesfehérvár egyik legismertebb polgármestere Haáder Pál volt, aki más meghatározó várospolitikusokhoz képest is hosszabb ideig töltött be jelentős politikai szerepet. Hozzá hasonló befolyásos politikai pályát – az 1848 előtti feudális politikai berendezkedés időszakában – csupán Hollner Lipót futott be. Hollner többször töltötte be a főbírói és a polgármesteri tisztséget. 1790-től egy rövid, négyéves megszakítástól eltekintve 1819-ig viselte a két tisztség valamelyikét.
Haáder Pál a város történetében ugyan nem egyedülálló módon, de jelentős politikai pályafutás eredményeként nyert polgárjogot. Az 1830. évi tisztújításon a jogi végzettségű Haáder szenátorként került be a város vezetőtestületébe, a 12 tagú tanácsba; majd lett egyúttal a város polgára. Ez év októberében kötött házasságot Koller Erzsébettel.
1836. február 29-én választották Székesfehérvár polgármesterévé. E tisztét 1840. február 14-ig megtartotta, majd két évig Miskey Ferenc, mint helyettes polgármester vezette a városi kormányzatot. Haáder a város országgyűlési követeként 1839-ben és 1840-ben hosszabb időn keresztül a pozsonyi országgyűlésen tartózkodott. A következő tisztújítás alkalmával, 1842 nyarán a város főbírójává választották. Állásáról személyi és a tanácson belüli politikai ellentétek miatt 1843. május 31-én lemondott, de lemondását végül visszavonta. Főbírói tisztét a következő választáson, 1846-ban is megőrizte. 1847 októberében az országgyűlési követválasztások alkalmával ismételten a város egyik követe lett. A pozsonyi országgyűlés bezárását követően, 1848. április 18-án tért vissza Székesfehérvárra. Itt népgyűlésen számoltak be a város követei a forradalmi változásokról. Részben ennek a politikai fordulatnak köszönhetően Haáder képviselőtársához – Kőnig Józsefhez – hasonlóan még nagyobb népszerűségre tett szert. (A következő évtizedekben is jelentős, egyes időszakokban meghatározó szerepet játszottak mindketten a város politikai életében.)
A szabad királyi városok jogállását és berendezkedését szabályozó áprilisi törvények kihirdetése után a feudális városi struktúra jelentősen átalakult. E változások közül kiemelhetjük, hogy a város közgyűlésének tagjai mellett a főbb tisztségek betöltőit is közvetlenül választották a népképviseleti elven szavazójogot nyert polgárok. A tisztújítás mellett a nemzetőrség megszervezését kell kiemelnünk a korszakos átalakulás fontosabb intézkedései közül.
Az 1848 májusában tartott helyhatósági választáson Haáder Pál, Major Sándor és Tshida János versengett a polgármesteri tisztségért. A küzdelmet jelentős fölénnyel nyerte Haáder, ennek ellenére tisztségét nem tudta tartósan betölteni, ez év december 29-én elhagyta a várost. Az áprilisi törvények értelmében választott helyhatósági szervezetet a város katonai parancsnoka átalakította, így a tisztikar többségének visszatértével 1849. január 9-én ismét a város vezető tisztségviselője lett. Amikor 1849 augusztusában ismét osztrák katonaság szállta meg a várost, annak vezetőit, így Haáder polgármestert és Kőnig József főbírót is letartóztatták. A haditörvényszék fogságából ez év novemberében szabadultak. (Haáder a tisztikar néhány tagjához hasonlóan német hangzású nevét Hadhalmira magyarosította 1848. május 26-án.)
A helyhatósági választásokat követően 1848 júniusában rendezték az országgyűlési követválasztásokat. Haáder Pál újfent indult a városi mandátumért, de alulmaradt a városban ismert, de politikai tapasztalatokkal kevésbé rendelkező gróf Batthyány Istvánnal szemben.
A politikai életben aktívan nem vett részt a neoabszolutizmus idején. Bár a községi választmány tagjává nevezték ki, annak ülésein alig jelent meg és hamarosan tagságáról is lemondott. Némi meglepetésre 1861-ben sem találjuk a városi politikusok között. Ezt részben azzal magyarázhatjuk, hogy politikai generációváltás történt az alkotmányos élet helyreállítása során. Másrészt annak tudható be, hogy azok a politikusok jutottak szerephez, akiket 1849 januárjában az osztrák katonai jelenlét megakadályozott Székesfehérvárra történő visszatérésükben, sőt, elfogatásukra országos körözést adtak ki. Haáder közigazgatási pályája ennek ellenére sem szakadt félbe, 1861 és 1865 között Fejér vármegye másodalispáni tisztségét töltötte be (Szőgyény Marich László 1864-től látta el Fejér megye főispánjának feladatait).
A provizórium 1865. évi bevezetésével Haáder politikai pályája ismét emelkedett – Szőgyény Marich László, mint Fehérvár királyi biztosa, az elhunyt Lintzer polgármester helyettesítésére nevezte ki. Hivatalának nem tudott maradéktalanul megfelelni, betegsége akadályozta ebben. A kiegyezést követő, 1867. májusi helyhatósági választásokon ennek ellenére indult a város legfontosabb állásáért, de számottevő eredményt nem érhetett el. Az idős politikus, hamarosan – életének 71. évében –, 1867. június 5-én meghalt. Temetésére június 7-én került sor.
Haáder Pál az országgyűlési tevékenysége során elsősorban a szabad királyi városok jogainak elismertetése terén végzett maradandó munkát, ugyancsak országgyűlési tevékenységéhez kapcsolódik, hogy 1841-ben részt vett a büntető törvénykönyv kidolgozását előkészítő bizottság munkájában is. A városi önkormányzat életében sem kisebb feladat, mint a polgári korszak közigazgatásának kialakítása fűződik nevéhez. A város egyik legnehezebb időszakában, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményei idején a Haáder által képviselt, kiegyensúlyozott magatartás jelentősen csökkentette a város életében mutatkozó feszültségeket és eredményesen jelenítette meg a városi érdekeket az osztrák katonai megszállás egyes időszakaiban.
Csurgai Horváth József
