Az 1821. XII. 13-án született Schwanfelder Kristóf a Torontál megyei Lázárföldön látta ugyan meg a napvilágot, apja azonban korábban Székesfehérvárról költözött le a Délvidékre. Kristóf csakhamar visszatért az egykori koronázóvárosba, tanulmányait már Fejér központjában fejezte be. 1845-ben pappá szentelték, és a dunapentelei plébánián kezdett el szolgálni. 1848 áprilisában már mint a rácalmási parókia adminisztrátora, állását hátrahagyva állt be a felkelők közé. V. 1-jén beválasztották Fejér vármegye forradalmi bizottságába.
1849. IV. 4-én menlevelet kapott Gál Eduárd királyi biztostól – ismét a parókiáján találkozhattak vele a hívek, de a tavaszi hadjárat ismét csatasorba állította. VIII. 26-án Klapka György tábornok Zichy Ottó ezredes hadosztályához nevezte ki tábori lelkésznek az ekkor már (VI. 15 óta) a Hattyuffy nevet viselő Kristófot.
Nagybátyja, Schwanfelder József kanonok javaslatára kilépett a rendből, azon prózai okból, hogy ki ne haljon a családjuk, amiért már egyedül ő tehetett. Kristóf családot alapított (1850 novemberében vette nőül Kreskay Etelkát, egy rácalmási földbirtokos leánygyermekét), majd Fejér vármegye szolgabírája lett és viszonylag fiatalon, 1872-ben hunyt el.
Fia, Hattyuffy Dezső 1851. X. 28-án született Rácalmáson. A ciszterci rend fehérvári gimnáziumának 5. osztályos növendékeihez az 1866–67-es tanévben csatlakozott az ágostai hitvallású ifjú. Tanulmányi eredményeivel semelyik irányba nem lógott ki a sorból kortársai közül: „helyzetszáma” szerint a 21. helyre rangsorolták 50 tanulóból. Hittanból, természettanból és terményrajzból szimplán jeleskedett, történelemből viszont ki is tűnt osztálytársai közül.
Jogi diplomáját Pesten szerezte meg, s bár egy ideig (1872. IX. 16-tól 1876. V. 1-ig) Fejér vármegyénél dolgozott tiszti aljegyzői beosztásban, közigazgatási karrierjét jogira cserélte – vizsgái letételéhez kötötten egy évig ügyvédi irodában dolgozott. A székesfehérvári ügyvédi kamara lajstromába 1877 októberében vették fel a nevét. (A bölcsészdoktori szigorlatot csak jóval később, 1882-ben, III. 4-én tette le.)
Első történelmi témájú cikkei a Hazánk s a Külföld periodikában láttak napvilágot 1869-ben. 1871-ben egy akkoriban fellelt, Zrínyinek tulajdonított költemény szerzői lehetőségeit taglalta. A frissen indult Archæologiai Értesítőben, melyben régészeti híreket (pl. az alsószentiváni barlangról vagy a demkóhegyi leletekről), valamint a Székesfejérvár és a Fehérvári Hiradó névre hallgató lapok hasábjain láthatunk rá munkássága egy szeletére ma is. Előbbit 1873 és 76 között egyedül, 1877-től 79-ig Boros Mihállyal közösen szerkesztette.
Egy Fejér megyei régiségtárról szőtt vízióját is e lap hasábjain osztotta meg a publikummal – először 1871-ben. 1873-ban a Vértesalja olvasói találkozhattak Dunapentele és Szigetfő múltjával foglalkozó értekezésével. A Figyelőben Szigetfői álnév alatt publikált egy cikket Ányos Pál- és Virág Benedek-relikviákról 1877-ben.
A pesti egyetem 1871-ben pályázatot hirdetett az addig megjelent magyarországi pecsétek összeállításának témakörében. A díjat – felesben megosztva – Hattyuffy Dezső nyerte. Egy másik, 1879-es pályázat is felkeltette érdeklődését, a címertan magyar terminológiájának elkészítésére vállalkozott ekkor. A nyertese Nyáry Albert lett ugyan ennek a kiírásnak, de Hattyuffy érdemeit is külön kiemelték összegzőjükben a szervezők. Olyannyira fontosnak bizonyult egyébként ez irányú tevékenysége, hogy két évvel később ki is adták A hazai vármegyék és városok czimerei című, 86 oldalas tanulmányát, mely az Erdélyi Muzeum különnyomataként jelent meg Kolozsvárott.
Az 1873. V. 6-án tartott közgyűlésen báró Miske Imre alispánt bízták meg a leendő történelmi és régészeti egylet alakuló közgyűlésének összehívásával. Ahogy az ügyet elindították, a megye lakossága ritkán tapasztalt aktivitással ajándékozta az otthonukban fellelt antikvitásokat, dacára annak, hogy az egyelőre még tervezési fázisban lévő régiségtárban egyelőre nem tudták kiállítani azokat. Kő- és bronzkori leletek ritkásan szállingóztak, római és középkoraiakat, melyek elsősorban a vasútépítésnek köszönhetően kerültek felszínre, annál nagyobb számban adományoztak a megyében élők. Cserépedények, vaseszközök torzói, ezüsttel szegélyezett kőszelence vagy céhes korsó éppúgy előfordult a gyűjteményben, mint 1746-ból származó szabócégér, török csibuk, 1608-ban kelt, német nyelvű nyugta, 1705-ös mesterlevél vagy XV. századinak feltételezett kézirat.
A hosszú ideig vajúdó történelmi s régészeti egylet alakuló ülésére – bár március végén még IV. 23-ra tervezték – végül 150 évvel ezelőtt, 1876. IV. 24-én került sor. Ekkor választották meg a tisztikart, s fektették le a társaság működési körének a paramétereit. A nyolc alapítótag mellett nem kevesebb, mint 150 rendes taggal büszkélkedhetett a társaság. Az egylet létrejöttének egyik fő motorját, Hattyuffy Dezsőt jegyzőnek nevezték ki. A Szőgyény-Marich László főispán elnöklete alatt induló egyesületnek Hattyuffy később (1878-tól) a titkárává, majd múzeumőrévé avanzsált.
1877. XI. 12-én nevezték ki Hattyuffy Dezsőt a megye tiszteletbeli ügyészének, s még ez év végén, XII. 27-én ruházták rá a rendes aljegyzői feladatkörrel járó feladatokat. 1881-ben választották meg árvaszéki ülnöknek, s az 1884-es tisztújítás alkalmával elnökhelyettesnek is. Tassy Béla halála után pedig, 1895 tavaszán Hattyuffy Dezsőt jelölték az intézmény elnöki posztjának betöltésére.
1880-ban ő ismertette Csokonai Vitéz Mihálynak a régészeti egylet régiségtárában őrzött, Obernyik József derecskei rektornak írt levelét. Az 1804. XII. 4-én papírra vetett sorokból kitetszik, hogy a hónapok óta tüdőgyulladással bajlódó költő állapotán nem javítottak a patikaszerek. A Debrecentől kétórányi kocsiútra lévő Derecskére szándékozott leutazni pihenés céljából. Kényelmes, fedett kocsit kért ezért barátjától, hogy az út során ne súlyosbodjon betegsége. Hogy eljutott-e Obernyikhez XII. 6-án, nem adatolt, annyi azonban bizonyos, hogy két hónapot sem élt már ezután, 1805. I. 28-án szervezete feladta a gyilkos kórral kilenc hónapon át vívott harcot.
A régészeti egylet 1885-ben és 1893-ban megjelent évkönyveit szerkesztette Hattyuffy Dezső; emellett megírta Moha község történelmi vázlatát, valamint egy tanulmányt A pecsétekről, mindkettőt 1883-ban. Valamint a 200 éves évfordulóra készülődvén a Buda visszavétele 1686-ban című értekezését 1885-ben.
Az Országos Régészeti Társulat 1892-ben Székesfehérváron megrendezett nagygyűlésének egyik főszervezője is Hattyuffy Dezső volt.
A Pallas lexikonsorozatának 1894-ben megjelent hatodik kötetében Hattyuffy Dezsőre bízták a Fejér megye adottságait és történetét tárgyaló szócikk megírását.
A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság közlönyének, a Turulnak 1902-ben lett a levelező tagja. E szaklapban publikálta például Károly János Fejér vármegye története című tanulmányfolyamának családtörténeti adatait 1904-ben.
A Heinrich Gusztáv szerkesztette Régi Magyar Könyvtár sorozat 22. kiadványaként jelent meg Hattyuffy tollából a Költői levelezések (Kreskay Imre hátrahagyott irataiból, életrajzi adatokkal s jegyzetekkel) 1906-ban. Kreskay neve, meglehet, önmagában nem sok fülben csengett ismerősen, az irodalomtörténet búvárlói azonban tisztában voltak vele, hogy a fél Európát beutazó, vonzó személyiségű férfiú a XVIII. század végének olyan neves irodalmáraival tartotta írásban a kapcsolatot, mint Bessenyei György, Ányos Pál, Virág Benedek vagy Révai Miklós. A Hattyuffy által közreadott 48 levélből mindössze 8 volt korábban ismeretes, és inkább történeti értékkel bírtak már akkor is, semmint esztétikaival.
1911 májusában Hattyuffy Dezső egészsége helyreállítása érdekében négyhavi szabadságot kért. A tiszti főorvos azonban azt állapította meg, hogy előrehaladott állapotban lévő gerincvelő-bántalmai (vélhetően sérve) gyógyíthatatlanok, munkaképessége visszanyerésére nem lát esélyt, ezért Hattyuffy nyugdíjazását javasolta. Ez meg is történt, a leköszönő árvaszéki elnöknek 6600 koronás havi juttatást ítéltek meg a vármegyével való 40 év és 6 havi jogviszonya alapján. (A millenniumi év háromszoros szorzóját is beleszámítva.)
Hattyuffy Dezső 63 esztendősen, a szarajevói, világfelforgató merénylet másnapján, 1914. VI. 29-én zárta le örökre a szemeit.
Források:
A Hon, 1877. X. 24.
Archæologiai Értesítő, 1914. XII. 15.
Császár Elemér: Kreskay Imre irataiból, költői levelezések. Közli Hattyuffy Dezső, in: Egyetemes Philologiai Közlöny, 1906
Értesítvény a zircz-cziszterczi rend székesfehérvári nagy gymnasiumáról, az 1866/7. tanév végén, 1867
Fejérvármegye Hivatalos Lapja, 1911. VIII. 23.
Hattyuffy Dezső: Az alakulandó fehérmegyei régiségtár tárgyainak ismertetése, in: Archæologiai Értesítő, 1873. VI. 20.
Hattyuffy Dezső: Csokonai Vitéz Mihály levele Obernyik Józsefhez, in: Figyelő, 1880
Katholikus Hetilap, 1876. V. 4.
Közlöny, 1849. VI. 26.
Mosonyi Mihály: Rácalmásiak a szabadságharcban, in: Rácalmás, 2001/2
Székesfehérvár és Vidéke, 1895. IV. 18.
Székesfejérvár, 1876. III. 25.
Turul, 1914
Vasárnapi Ujság, 1894. VII. 22., 1906. XII. 16.
Címlapkép: Dr. Hattyuffy Dezső Fejér megye árvaszékének elnöke (1895–1911). Forrása: https://szikmblog.wordpress.com/wp-content/uploads/2025/04/2fml7_dr-hattyuffy-dezso.jpg
Végh Ákos László
