A Székesfehérváron 1842. III. 30-án született Janny Gyulát, mondhatjuk, zenei pályára predesztinálták a génjei. Nagyapját, Janny János iparost 1817 és 1849 között az egyházi zenekar klarinétosaként és trombitásaként ismerte a helyi közösség. Apja, az első ízben 1814. III. 7-én felsíró Janny József „oskolamester” a székesegyház karnagyaként is működött. Liszt Ferenc – 1883-ban itt jártakor – megsüvegelte a Janny vezette zenekar és kórus által előadott oratóriumot. Az édesapát, aki Pilhoffer Annával 1837. XI. 6-án kötött házasságot, 1872-ben választották meg a székesfehérvári elemi iskolák élére, 1876-tól pedig a polgári leányiskolát igazgatta. Tizenkét gyermekük közül hat fiú és egy lány érte meg a felnőttkort. Gyula érkezett harmadikként a család Jókai utcai otthonába.
A ciszterci gimnázium növendéke korán kitűnt zenei és rajztehetségével, öt nyelven szavalt az iskolai rendezvényeken. Királyi ösztöndíjjal felszerelkezve 1860. I. 30-án iratkozott be a bécsi egyetem orvosi karára – a császárvárosban szerzett diplomát ugyanis az egész monarchia területén elfogadták. 1866. VIII. 1-jén avatták orvosdoktorrá. Öt hónappal később, I. 4-én tette le a szülészi vizsgát,1867. VIII. 6-án pedig sebészdoktori oklevelét szerezte meg. A legnagyobb hatást talán Theodor Billroth gyakorolta az ifjúra, az ő műtőnövendéke lett. Kutyákon végzett kísérleteinek eredményét Osteoplastiche Versuche cím alatt már 1868-ban publikálta. Kimagasló zenei tehetsége ugyanakkor a sebészprofesszor-mestere szalonjának ajtaját is megnyitotta előtte. Itt ismerkedett meg Johannes Brahmsszal.
A Billroth-tól tanultakról az Orvosi Hetilap számára küldött tudósításokat, s hazatérte után a teljes műtéti tapasztalati anyagot publikálta. A csontképzésről mindent tudott, mit a XIX. században tudni lehetett, s követendő példaként hozta fel, a bécsi sebészeti klinikán milyen adatgazdag kórlapot vezetnek a betegekről.
A kétévi gyakorlat leteltével a berlini Bernhard von Langenbeck professzorhoz utazott. Majd Zürichbe, hogy Edmund Rose sebészeti és Karl Joseph Ebert kórszövettani osztályán mélyítse el tudását. Tapasztalatairól 1870 nyarán számolt be, összehasonlítva Billroth, Langenbeck és Rose oktatási és gyógyászati módszereit. Írt a drénezés előnyeiről, a műtétek során fellépő vérzést megszüntető érlekötésről. Előadásaiban, közleményeiben a legspeciálisabb szakkifejezéseket is magyarul használta.
Az 1870-ben kitört francia–porosz villámháború farvizét meglovagolva tanulmányozhatta a porosz tábori kórházakat, a párizsi klinikára viszont pont e konfliktus miatt nem jutott el, hiába lapultak tarisznyájában Langenbeck ajánlásai. 1871 nyarán Londonban szorgoskodott Spencer Wells és Joseph Lister mellett. Hazatérve a hibásan összeforrt csontok helyreállításáról publikált cikkeket, előremutató meglátásokkal.
A magyar társadalmat alaposan megosztó kiegyezést követően is sokan elszakadni igyekeztek Bécstől, nem felzárkózni hozzá. Csoda-e, ha az osztrák fővárosban tanult Janny nem nyerte el pályázatával a kolozsvári kóroda sebészeti tanszékének vezetését? Kovács József is elutasította álláskérelmét, mellyel a pesti egyetem sebészeti klinikáján aspirált elhelyezkedni. Tényleg csak zárójelben jegyezném itt meg, hogy Janny élete végéig híve maradt Deák, majd gróf Tisza István politikájának – a Szabadelvű Párt belvárosi csoportjának vezetőségébe is beválasztották 1901-ben.
A (talán túlságosan is?) ambiciózus fiatalember számára nem maradt más lehetőség: önkéntes szolgálatot vállalt Lumniczer Sándor sebészeti osztályán a Rókus kórházban.
1872. VIII. 17-én lett a Királyi Magyar Természettudományi Társaság; X. 14-én pedig a Budapesti Királyi Orvosegyesület tagja; a Német Sebésztársaságot, és Lumniczer Sándor ajánlására a nevében a szombat esti összejövetelek helyszínére utaló Marchal-társaságot is rendszeresen látogatta. Ez utóbbiban (Korányi Frigyes kezdeményezésére) a magyar orvostársadalom kiválóságai tömörültek. Nem vitás tehát: dr. Jannyt orvosi hivatása – a betegek lelkiismeretes ellátásán túl – a közéletben való felelős részvételre is kötelezte.
150 évvel ezelőtt, 1874. V. 7-én kötött házasságot Zlamál Gizellával. Két fiuk és egy lányuk született.
Még eljegyzése előtt orvos-szakértői állást kapott az Anker Élet- és Járadékbiztosító Részvénytársaságnál, ahol 33 évig dolgozott, 1885. V. 30-tól a Der Anker Társaság összes magyarországi ügyeinek felügyelő orvosaként.
A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat megbízta a hazai sebészet legnagyobb alakja, Balassa János kisebb műveinek egybegyűjtésével és sajtó alá rendezésével. A kiadvány 1875-ben jelent meg.
Bár már 1874-ben megpályázta a Rókus kórház főorvosi állását, csak 1878. VII. 29-én lett annak barakk-kórházában sebészeti elsőd-osztályos orvos.
Magyarországon az 1876. évi Közegészségügyi Törvénynek – mely elkülönítette a kórházakat a szegényházaktól – volt köszönhető a kórházügy fellendülése. (44-ről három évtized alatt 395-re ugrott a hazai gyógyintézetek száma.) E folyamatot támogatta Bosznia és Hercegovina katonai megszállása idején – 1878. júliusa és októbere között – a jótékonysági nőegyletek összefogása a sebesültek szervezett ápolása érdekében.
1879-ben Janny Gyula javaslatot dolgozott ki egy, külön az ápolónőképzés célját szolgáló kórház építésére. Ez azonban nem minden szakembernek tetszett. Ivánka Imre például határozottan felszólította Jannyt 1881-ben, hogy az 1863. X. 26-án megalakult genfi Conventióban foglaltak alapján tevékenykedő Országos Segélyező Nőegylet kitűzött feladatainak megvalósítása érdekében szervezze meg az ápolónők képzését a fővárosi polgári és katonai kórházakban. A céltábla közepére kifeszített Janny memorandumban fejtette ki, hogy „meglevő közkórházaink a betegápolónők kiképzésére nem alkalmasak…”, amiből következik, hogy valóságos eredményt csak új szisztéma szerint felépített kórházaktól lehet elvárni.
Álma 1884. X. 19-én valósult meg, I. Ferenc József jelenlétében nyitották meg az Erzsébet kórházat délelőtt fél tízkor. A kórházigazgatóvá avanzsált Janny 1888-ban A Vöröskereszt Egylet és Erzsébet kórház feladata címmel jelentette meg az első három év, három hónap tanulságait. Tanulmányából kiviláglik, a mai baleseti ambulanciák feladatkörét szánta az intézménynek.
1882-től az általános sebészeti kór- és gyógytan egyetemi magántanáraként gyomorműtétek, petefészek-daganatok sebészeti kezeléséről, valamint gége- és pajzsmirigysebészeti módszerekről tartott előadásokat.
Az 1885. VIII. 5-én megnyitott Üllői úti – ma: Szent István – kórház I. sebészeti osztályának főorvosává nevezték ki. S bár élete fő művének a Vöröskereszt Erzsébet kórházát tartotta, orvosi munkásságának elsődleges színterévé egészen nyugalomba vonulásáig a Szent István kórház A pavilonja vált.
Az 1894-ben Budapesten ülésező Nemzetközi Egészségügyi és Demográfiai Kongresszus résztvevői számos rajzot készítettek az Erzsébet kórházban látott berendezésekről, hogy városukban is azok megvalósítását szorgalmazzák. Az Ezredéves Kiállításon az Egészségügyi pavilon falait az Erzsébet kórház tervrajzai, fotográfiái ékesítették.
1895-ben László főherceg vadászbalesetéről értesülvén József főherceg azonnal Jannyt kérette sebesült fiához, aki az Erzsébet kórházba szállíttatta őt. Ám a gázgangréna és a vérmérgezés ellen ekkor még nem létezett gyógyír. A 20 éves főherceg IX. 6-án belehalt a comblövésbe, Janny azonban tovább élvezte József főherceg feltétlen bizalmát.
1898. XI. 30-án a III. osztályú Vaskoronarendet adományozták dr. Jannynak, aki az osztrák császári érdemrenddel nemességet és családi címert nyert, valamint a „fehérvári” előnevet.
1909. X. 25-én az Erzsébet kórház fejlesztéséért végzett munkáját királyi udvari tanácsosi címmel ismerték el.
A szakadatlan munka felőrölte erejét, cukorbeteg lett. 1907-ben feladta biztosító társasági főorvosi munkakörét. 1910-ben lemondott a Szent István kórházban vállalt főorvosi állásáról, és az egyetemi oktatástól is visszavonult. Utoljára az Erzsébet kórház igazgatói székéből állt fel, 1912. III. 31-én, de a tiszteletbeli igazgatói címet 74 éves korában, 1916. III. 12-én bekövetkezett haláláig büszkén viselte.
A Kerepesi temetőben lévő sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította 2004-ben.
Forrás:
Janny Géza: Janny Gyula 1842–1916, in: Orvosi Hetilap, 1966. VI. 19.
Karasszon Dénes—Sternegg Mária—Zlinszky János: Billroth műtőjétől az Erzsébet Kórház igazgatói székéig (Dr. Janny Gyula 1842–1916 – sebészi pálya Ferenc József korában), 2004
Végh Ákos László
