Jubál (Juhbál) Károly (1817. aug. 4. Székesfehérvár – 1853. márc. 3. Pest).
200 évvel ezelőtt, 1817. VIII. 4-én, Székesfehérváron született Jubál Károly a Szakolcáról ide települt (és polgárjogot is kapó) aranyműves édesapja nagy örömére. Az ifjú szülővárosában, a ciszterciták vezetésével működő királyi főgimnáziumban érettségizett le 1834-ben, majd a városháza alkalmazásába állt. Műszaki munkák elvégzését bízták rá – „becsületbeli íróházi járulnokként” kereste a kenyerét.
1839-től 1844-ig a bécsi műegyetemen tanult, ahol mérnöki oklevelet szerzett. A vallások egyesüléséről a nevelés dolgában című dolgozatát ez idő tájt küldte el a Pesti Hírlapnak. 1846-ig a bécsi Politechnisches Institut asszisztense volt, majd amikor végre Pesten is megnyitotta kapuit a vízépítőket és földmérőket képző Institutum Geometricum-Hydrotechnicum mellett az első magyarországi politechnikum, a József nádorról elnevezett Ipartanoda, az első négy itt alkalmazott oktató egyike volt. A rajztani (díszítményi, építészeti, gépi és tájszerkezeti rajzolás) tanszéket vezette. (A pályázatát elbíráló bizottságban Jedlik Ányos elnökölt.)
Már 1846 októberében elkészítette A Josef-Ipartanodák rajztanárának tanítása modoráróli rövid nyilatkozatát, ezt a korai – ha nem az első – módszertani levelet. Ebben szakmai ismereteit és kiváló nevelői tehetségét megcsillogtatva elemezte az ún. előkészítő év és a további tanévek műszakirajz-oktatásának „kezelési” és „kiviteli” módszereit, a mindenkori fokozatosság elvét hangsúlyozva. 1847-es bajorországi tanulmányútját követően reformjavaslatokkal állt elő az ipartanodában alkalmazandó oktatási módszerekkel kapcsolatosan.
1848-ban Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter egy műipari akadémia megtervezésére buzdította tanártársaival együtt, Mészáros Lázár hadügyminiszter pedig a Magyar Hadi Főtanoda oktatójává nevezte ki. Az 1849-ben Windischgrätz „haragja” elől menekülő Jubál Debrecenben találkozott Kossuth családjával – bár magával Kossuthtal már bécsi tanulóévei alatt felvette a kapcsolatot.
A szabadságharc bukása után az elsők között bocsátották el állásából. Már Kossuth gyermekeinek nevelőjeként dolgozta ki 1850 őszén A honmentés tervezetét. Később Kossuth nővérénél lett instruktor; a sajtó előszeretettel csámcsogott (a letartóztatása után) azon, hogy Meszlényiné Kossuth Zsuzsanna mily szívbe markolókkal ecsetelte leveleiben az ifjú műszaki szakember iránt táplált érzelmeit.
Jubál 1851 őszén bekapcsolódott az utókor által Mack József tüzérezredes nevével fémjelzett függetlenségi mozgalomba, mely a szabadságharc ismételt kirobbantására irányult. Elsősorban Komárom erődjét célozták elfoglalni, s azt követően kiépíteni bázisnak. E terv gördülékenyebbé tételét szolgálta Johann May alezredes is, aki – Bécs felé utaztában – Kossuthtól hozott pénzneműt Törökországból.
A több fronton szerveződő összeesküvésnek Jubál irányította a magyarországi ágát. Az osztrák iga alól fegyveres felkeléssel szabadulni szándékozók virágneveket használtak álcaként, legtöbben így csak azokat ismerték, akik őket szervezték be, illetve akiket maguk ajánlottak. Jubál vette fel a kapcsolatot a Rottenbiller kertésznél átmenetileg megbúvó Andrásffy Károly huszárkapitánnyal – aki Kossuthtól szállított üzeneteket –, ahogy a hasonló feladatkört betöltő, Figyelmessy József ezredessel is. Összeköttetésben állt továbbá Gasparich Kilit volt tábori lelkésszel és Noszlopy Gáspárral, az 1849-es dunántúli népfelkelés vezetőjével, aki Tolna megyében ekkor már szabadcsapatot is alakított. Ha ismerte az utazó a Jubál által megadott jelszót, Rózsa Sándor betyárkülönítménye nem tartóztatta, sőt, segítette útján.
A szervezkedés Kossuth két ügynökének, Piringer Mihálynak és Ruszczák Ignácnak óvatlansága miatt lepleződött le. Ők a Hamburg környékén állomásozó császári csapatok magyar katonáit agitálták az ügy megnyerése érdekében, ám Rendsburgban osztrák tisztekkel is lendületesen kapcsolatba léptek. Innen egyenes út vezetett számukra a haditörvényszék elé. Felszámolták a német földön állomásozó magyar ezredek szervezkedését és a galíciai lázítási kísérletet, házkutatást hajtottak végre Kossuthné és Meszlényiné pesti otthonában. A piperkőc, cvikkeres Andrásffy is, aki láncot, s miniatűr lakatot viselt a csuklóján (rabhazája sorsára utalva), leleplezte magát, s a zsebeiben talált levelek révén a rendőrség eljutott a Bécsben tevékenykedő May-ig és Jubálig, akit 1851. XII. 1-jén letartóztatták. (A pár nappal korábban Márkus Lászlótól kapott hamis útlevelet, amit Hrabel János nevére állított ki a pesti rendőrigazgatóság napidíjasa, sem tudta már felhasználni.) Egyedül Nagy Józsefnek sikerült időlegesen megmenekülnie a vezetők közül – a rendőrigazgatóságról kisurranván Kubínyi Vilmos szomszédban lévő lakóházában lapult meg.
Egy másik forrás szerint a rebellisek a fiatal császárt akarták magyarországi körútja során – Kiskunfélegyháza és Kecskemét között – túszul ejteni. Ám a Pilvax kávéház Bayer nevű pincére 2000 forint júdáspénzért besúgóként is kipróbálta magát.
1853-ban, a Mazzini nevével fémjelzett, sikertelen milánói felkelést és Libényi János Ferenc József elleni merényletét követően a bécsi haditörvényszék ismét példát statuált (az ún. „kötélkorszak” 1849-től 1856-ig tartott): a felségáruló cselszövést az immár 14 hónapja lefogott főkolomposok kivégzésével torolta meg. Két nappal később, III. 3-án hajtották végre rajtuk a verdiktet – Jubált, Noszlopy Gáspár kormánybiztost és Sárközy Soma ügyvédet bitófára húzta a hóhér, Andrássfy ítéletét báró Kempen bécsi katonai kormányzó golyó általi halálra változtatta nagy kegyelmében.
Jubál Károly nyolc vértanú társával ma közös sírban nyugszik a Kerepesi úti, 1849-ben megnyitott, az 1870-es években díszsírkertté nyilvánított temetőben. Emlékükre adományokból állítottak egy sziklán nyugvó, 14 láb magas gránitobeliszket 1870. X. 6-án. A Komorner Adolf készítette síremléket azonban már a századforduló környékén fel kellett újítania Gerenday Béla szobrásznak. Márványobeliszkjén a korábbival megegyező szöveget olvashatjuk: „Hazánk önállósága és függetlensége 1849-ben, a kényuralom által kivégeztetett, e sírban együtt hamvadó kilenc vértanújának emlékül elnyomott nemzetünk helyett a honleányi szeretet.”
Tevékenységének és mártírhalálának mementójával a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem aulájában 1982 óta találkozhatunk. Székesfehérváron, a Jókai utca 16. alatti emléktábláját 1994. III. 15-én avatták fel, melynek szövege: „E ház elődjében született Jubál Károly mérnök-tanár, Kossuth gyermekeinek nevelője, a 48-as eszme hűséges őrzője, a magyar függetlenség lánglelkű harcosa. Az önkényuralom 1853-ban kivégezte. Emlékét őrzi Székesfehérvár hálája.”
Források:
Budapesti Hírlap, 1853. IV. 3., 1903. XI. 3.
Fővárosi Lapok, 1870. X. 7.
Hazánk, 1901. XI. 2.
Kubínyi Ferenc—Kubínyi Miklós: A Kubínyi család története, 1901
Magyarország, 1914. V. 13.
Pesti Napló, 1853. IV. 2., 1909. XI. 20., 1913. XII. 14.
Somogyi Hírlap, 1910. II. 1.
Szögi László—Szabadváry Ferenc: Jubal Károly professzor szabadságharcos és mártír, in: A Jövő Mérnöke, 1982. III. 12.
Tolnai Világlapja, 1906. X. 7.
Végh Ákos László
