Kaltenecker Viktor második gyermekként született Székesfehérváron 1879. I. 29-én. A kisfiút még két lány és egy fiú (Irma, Ilona és Jenő) követte a családban. Édesapjuk, Márton pénzügyi szakember volt – már 1876-ban megválasztották a helyi tűzoltóegylet pénztárnokának, valamivel később pedig már a Székesfehérvári Takarékpénztárt igazgatta. 1902. VII. 1-től a frissen megnyílt Osztrák–Magyar Bank Fejér megyei fiókintézményét is erősítette – a bíráló testület tagjaként. Nejével, Schlammadinger Máriával a Bástya utca 1. szám alatt laktak. (Az ifjú Viktor nagybátyját tisztelte Schlammadinger József vaskereskedőben, aki egy szabadalmat is jegyzett – Illés Károly fűszeressel karöltve –, egy úgynevezett „kerékvégszögbiztosítást”, egyfajta, a szekérkerekek stabilitásának fokozására kieszelt megoldást.)
Viktor tehetségére már az iskolapad koptatása közben felfigyeltek szülővárosában. A millennium alkalmából a ciszterci katolikus gimnáziumban megrendezett ünnepélyen (1896. V. 9-én) több zongoraművet is előadott, illetve kísérte a szavalót hangszerén a VIII. osztályos növendék. A zirci apát által 5, aranyjutalommal kitüntetett növendék egyike is ő volt. A jól érett fiúról ekkoriban úgy tudták: katonai pályára készül, ennek ellenére alma materét maga mögött hagyva a budapesti királyi magyar tudományegyetem jogi karán folytatta tanulmányait.
De egy felskiccelt kép erejéig kanyarodjunk még vissza Fehérvárra, 1896 májusába! Meglehetősen ambivalens epizódnak bizonyult a nagyszabású, mégis kisebb botrányba torkolló, millenniumi fáklyásmenet a városban. A felvonuláson résztvevő suhancok ugyanis számos épület ablakát bezúzták kövekkel. A Fanta-féle ház lakói éppúgy elszenvedői voltak az ünnepélyesnek szánt aktusnak, mint a Felmayer-gyár tulajdonosai. A gézengúzok ráijesztettek csörömpölő csínyjeikkel a Hal téren, a Szőgyény és a Megyeház utcában lakókra egyaránt. A takarékpénztár épületének 15 ablakát megsemmisítők tombolásának Kaltenecker Márton vetett véget – a szétfutók leglassabbját saját kezűleg adva át a karhatalom képviselőjének.
(Forrás: Magyarság, 1932)
A legidősebb Kaltenecker-lány, Margit 1897. III. 1-jén kötötte össze életét Balassa Imre Lajos városi jegyzővel. A társasági rovatban majdnem egy teljes hasáb hosszan részletezték a nászmenet résztvevőit, az esküvői menüt, s hogy az asztalnál ki kire emelte poharát köszöntője végén. Viktor a nyoszolyókra. A jókívánságok egy része semmiképp nem hallgattatott meg, a 21 esztendős menyecske ugyanis még ez év végén elhunyt gyermekágyi lázban.
A Ferenc József által 1900 januárjában frissen kinevezett hadnagyok listáján Kaltenecker Viktor nevével is találkozhatunk. A tiroli 3. császárvadász ezred 17. sz. vadászzászlóaljánál teljesített szolgálatot.
1901 áprilisában a budapesti királyi ítélőtábla elnöke díjtalan joggyakornokká nevezte ki. Három héttel később pedig már díjazottá. Joggyakornoki állásáról 1902. október havában mondott le önként, 1903-ban pedig megnyitotta ügyvédi irodáját szülővárosában. Hogy a kamara felvegye Székesfehérvár székhellyel az ügyvédek lajstromába, 1905 elejéig kellett várnia; I. 30-án pedig mint „újonnan kinevezett” városi ügyész tette le az esküt a közgyűlés előtt.
Eleinte nem a leghálásabb ügyeket kellett elvállalnia. Egy jenői gazda például sörösüveggel igyekezett egy kocsmai csetepaté során meggyőzni ellenfelét a maga igazáról. Az illető fejsebe 20 napon túl gyógyult, így a Kaltenecker által védett poncichternek hat hónapot szabtak ki vehemenciája kipihenésére. De elhíresült annak a kisapostagi illetőségű földművesnek is az esete, aki a Péter-Pál napi búcsún hasba szúrta kurrens haragosát, majd a kifordult belei ellenére is menekülő sértettet doronggal üldözte, míg a csendőrök meg nem győzték terve vállalhatatlanságáról. Kaltenecker ezen ügyfelét 5 év fegyházra ítélték bírái.
Másik gyakori feladata volt a csődben megfeneklett cégek tömeggondnokaként járni el hivatalos minőségben.
1905 januárjában eljegyezte ikervári Révy Gizellát, a Szent György kórház igazgató főorvosának gyermekét. Esküvőjüket nyolc hónappal később, IX. 30-án tartották, a fiatal párt Miklós Géza evangélikus lelkész adta össze.
A praktizálás mellett Kaltenecker fontosnak tartotta, hogy szaktudását minél szélesebb körben átadja. Az 1906–07-es tanévtől óraadó tanárként számíthattak rá a felső kereskedelmi iskola hallgatói – heti 2 órában vezette be a jogtudományba az ifjakat. Emellett Schlamadinger Jenő Jogi ismeretek címmel megjelent, gyors egymásutánban több kiadást is megért könyvét átdolgozta: a szükséges locusoknál javította és bővítette a szöveget.
A város intelligenciájának meghatározó alakjaként tartották számon. A lövölde területén üzemelő Lawn-Tennis Club alakuló ülésén igazgatósági taggá választották hetedmagával, de ő volt a Vörösmarty kör főtitkára, a Zenekedvelők Egyesületének elnöke, az ügyvédi kamara választmányi és fegyelmi bíróságának a tagja. Székesfehérvár képviselője, a város közművek igazgatóságának, az iskolaszéknek és a közigazgatási bizottságnak a tagja, a Fejérmegyei Takarékpénztár ügyésze és választmányi tagja. A Vörösmarty körben fellépő műkedvelő színtársulatot is erősítette, ő alakította például Rátkyt Herczeg Ferenc 1894-ben megjelent, a Dumas-regénnyel csupán névrokon A három testőr című darabjában.
A Nagy Háború őt is beszippantotta. Az elsők között (1914. VII. 28-án) indult a szerb harctérre, miután csatlakozott a népfelkelőkhöz. Az őrzászlóaljnál teljesített szolgálatot, majd a mögöttes országrészekbe vezényelték. 1917 májusában századosi rangban szerelték le.
A húszas évek második felére egyre többet foglalkozott a helyi politikával, nézetei Bethlen István több névváltoztatáson is áteső kormánypártjáéval voltak rokoníthatóak. 1927-ben választották meg Székesfehérvár főrendiházi képviseletének póttagjává. Mátrai Rudolf leköszönése után pedig az egykori koronázóváros felsőházi követe lett. Az 1929. II. 2-án tett javaslatot a ház tagjai megszavazták, a névjegyzékbe hivatalosan II. 14-én vették fel negyedmagával.
Kepes János közjegyzővel ketten nyújtották be 1932 novemberében a fehérvári „Hóman-párt” számára összegyűjtött ajánlási íveket 5508 aláírással. Velük szemben az ellenzéki Friedrich Istvánéknak 3592 voksot sikerült ekkor abszolválniuk.
1934. X. 3-án vette át a Szent István teremben Hóman Bálint kultuszminiszter díszpolgári oklevelét. A szertartáson Kaltenecker Viktor mondott beszédet a közgyűlés nevében. Amikor az 1937. I. 31-én (szintén a Szent István teremben) megrendezett gazdabál apropójából Hóman Bálint ismét Fehérvárra látogatott, Széchényi Viktor megyei főispán, Csitáry G. Emil polgármester és Kaltenecker Viktor felsőházi tag kíséretében jelent meg a rendezvényen.
(Forrás: Múlt és jövő, 2016)
Még ez év júniusában Hóman Bálint ismét az egykori koronázóvárosban tett vizitációt. 11-én és 12-én fogadóóráin jelenhetett meg a lakosság. Majd még ezen szombat estén a városháza udvarán tartott egy beszámolót választóinak. Őt és Darányi Kálmán miniszterelnököt Kaltenecker Viktor köszöntötte, s kérte fel gondolataik nyilvános megosztására.
Bár Fehérváron rendkívül nagy népszerűségnek örvendett, politikai ellenfelei szívbaj nélkül pellengérre állították: túlbuzgónak, hiperlojálisnak címkézte fel egy Nomád álnév mögé búvó tollnok, miután Kaltenecker Fehérvár nagy jótevőjének nevezte Kozma Miklós belügyminisztert egy beszédében; összekeverve – állítja a szerző – a családjának tett szívességeket a város polgárságának megsegítésével. (Tudniillik Kaltenecker mindkét felnőtt fia a Kozma vezette minisztériumban építgette karrierjét ekkoriban.)
Akkor is a boldogságának adott hangot Kaltenecker Viktor, amikor a felvidéki területek visszacsatolása céljából éppen Szent István városából lépték át először katonai alakulatok a határt, törték át elsőként „a trianoni börtön örök időkre tervezett várfalait”.
A kormányzónál 1939. XII. 1-jén megjelent háromtagú küldöttségnek, mely a fehérvári Szent István-szobor bronzból megformált miniatűrjét, valamint egy bőrkötéses Székesfehérvár ünnepi évét nyújtott át Horthy Miklósnak – a már említett Hóman Bálint és Csitáry G. Emil mellett –, ő is a tagja volt. Ekkor már (egészen 1944-ig) a Székesfehérvári Ügyvédi Kamara elnökének feladatait is Kaltenecker Viktor látta el.
1941. V. 21-én délelőtt iktatták be a volt polgármestert, Csitáry G. Emilt a főispáni székbe. Ezúttal is Kaltenecker Viktort kérték fel, hogy szavaival tegye még ünnepélyesebbé az eseményt.
1944-ben, azután, hogy Horthy sikertelen kiugrási kísérletét követően Szálasi átvette a hatalmat. A Fehérváron kiskirálykodó Pintér József—Bényi József nyilas duó emberei Kaltenecker Viktort is letartóztatták. A Várkörút 15. szám alatt álló házába az éj leple alatt behatoló, őt elhurcolni szándékozó alakokat az ügyvéd felkérte, dokumentumokkal fedjék fel kilétüket. Ők erre pisztolyt rántottak, mondván: „Mi ezzel igazoljuk magunkat. Jön vagy nem jön?” A felsőház elnökének közbenjárására aztán szabadon bocsájtották a velencei Hauszmann–Gschwindt-kastélyból; saját bevallása szerint azért, hogy részt vehessen Szálasi nemzetvezetővé történő megválasztásán, neki azonban eszébe sem volt megjelenni az ülésen.
Közvetlen a békekötés után még megpróbálta újraindítani irodáját, de már nem sokáig praktizálhatott. 75 évvel ezelőtt, 1950. XI. 19-én érte a halál.
Nevét emléktábla őrzi az egykori, várkörúti otthonát körülölelő kerítés oszlopán, amit 2024-ben, halálának évfordulóján avattak fel.
Források:
A budapesti királyi magyar tudomány-egyetem almanachja MDCCCXCVI–XCVII. tanévre, 1897
A ciszterci rend székesfehérvári kat. főgimnáziumának értesítője az 1895–96. iskolai évről, 1896
Az Est, 1932. XI. 13.
Budapesti Hirlap, 1929. II. 2.
Budapesti Közlöny, 1900. I. 3., 1901. IV. 18., 1901. V. 10., 1905. I. 21., 1929. II. 16.
Corvina, 1915. V. 10.
Csitáry G. Emil: Emlékiratok, 2013
Faludi Miksa (szerk.): A Székesfehérvári Kereskedelmi Társulat által fenntartott és államilag segélyezett Felső Kereskedelmi Iskola és Kereskedő-tanoncz Iskola értesítője az 1902–903. tanévről, 1903
Fehérvári Kis Ujság, 1946. X. 29.
Fejér Megyei Hírlap, 2024. XI. 20.
Gergely Anna: Hóman Bálint pályája a mai hatalmi és emlékezetpolitika tükrében, in: Múlt és Jövő, 2016/3
Hirn László (szerk.): Fejérmegyei fejek – Fejérvármegye tíz évvel Trianon után, 1929
Igazságügyi Közlöny, 1902. X. 24.
Magyarság, 1937. II. 2., 1939. XII. 3.
Nemzeti Ujság, 1934. IX. 25., 1941. V. 22.
Nomád: Kaltenecker Viktor politikai szemüvege, in: Magyarság, 1937. II. 5.
Pék János (szerk.): A Székesfehérvári Kereskedelmi Társulat által fenntartott és államilag segélyezett felső kereskedelmi iskola és kereskedő tanonc-iskola értesítője az 1906–907. iskolai évről, 1907
Pesti Napló, 1904. IV. 27.
Sipos Gyula, márkosfalvi (szerk.): A m. kir. székesfehérvári 17-ik honvéd gyalog- és népfelkelő ezredek története, 1938
Szabadalmi Ujság, 1910. X. 1.
Székesfehérvár és Vidéke, 1896. V. 17., 1902. III. 18., 1902. IV. 15., 1902. V. 15., 1905. I. 14., 1905. I. 30., 1905. IX. 30., 1905. X. 10., 1905. XI. 9., 1906. II. 20.
Székesfejérvár, 1876, V, 17.
Tihanyi Tamás: Az utolsó „öröm-év” volt?, in: Fejér Megyei Hírlap, 1998. XII. 29.
Virradat, 1937. VI. 14.
Végh Ákos László
