Ribi András

Kálti (?) Márk székesfehérvári őrkanonok (1357/1358–1368)

Krónikás ábrázolása a Képes Krónikában

A középkori magyar történelem széles körben ismert szereplői közé tartozik Kálti Márk fehérvári őrkanonok, a Képes krónika – pontosabban: a 14. századi krónikakompozíció – szerzője vagy megszerkesztője, akinek 1967-ben még szobrot is állítottak az egykori koronázóvárosban. Életét leginkább a Képes krónika 1986. évi magyar nyelvű kiadásához írt Kristó Gyula-féle kísérőtanulmány alapján szokás rekonstruálni. Az életrajzi lexikonokban vagy az interneten kutakodva is az ott felsorakoztatott adatokkal találkozhatunk; többek között azzal, hogy „1358 után Kálti Márkról nincs adatunk”. A székesfehérvári káptalan 14–15. századi archontológiájának elkészítése révén ugyanakkor kiderült, hogy Márk őrkanonokkal kapcsolatos adatok (latinul custos) egészen 1368-ig mutathatók ki a forrásokból, így személyére a közelmúltban új figyelem irányult.

A 14. századi krónikakompozíció megszerkesztőjét 1593-ban kiadott művében Baranyai Decsi János azonosította egy Márk nevű krónikással, aki Thuróczy János fő forrása lehetett. Világos, hogy ez a személy csak egy királyi kancellárián is tevékenykedő, művelt udvari pap lehetett, akit Jakubovich Emil 1924-ben közreadott rövid írása nyomán Kálti Márk fehérvári őrkanonokként fogadott el a történeti kutatás. Személyével kapcsolatban öt, évszámokhoz kapcsolható adatot tártak fel: 1336–1337-ben I. Károly király feleségének udvari papja, 1342-től budaváraljai plébános, 1352-ben a királyi kápolnában őrzött levéltár őre és fehérvári kanonok, 1354-ben kői (szerémi) prépost, 1358-ban pedig fehérvári őrkanonok. Miután bizonyságot nyert, hogy ez utóbbi méltóságot Márk további tíz évig viselte, célszerűnek tűnt az „életrajz” további elemeit is megvizsgálni. A kérdés nyilvánvaló: a kissé gyanús Fehérvár—Szerémség—Fehérvár ingázás ellenére vajon mind az öt információ ugyanarra a Márkra vonatkozik-e?

Bár a fennmaradt okleveles anyag ezt több ponton sem feltétlenül gyámolítja, egy Jakubovich által fellelt, 18. század végi levéltári segédlet (ún. elenchus) az említett adatokat 1354-ig összekapcsolja. Az ugyanakkor semmiképpen nem magától értetődő, hogy az 1352-ben említett Márk fehérvári kanonok azonos az 1358-tól kimutatható fehérvári őrkanonokkal. Jakubovich érvelése ezen a ponton már nem az elenchusra, hanem csupán saját, a kelleténél kissé határozottabban megfogalmazott megérzésére épült, annál is inkább, mert a középkor fehérvári őrkanonokjaira – ez egy rendkívül rangos, jól jövedelmező méltóság volt a korszakban – egyáltalán nem volt jellemző, hogy korábban ugyanebben a káptalani testületben egyszerű kanonoki stallummal rendelkeztek volna.

Ráadásul a Márk fehérvári őrkanonokot 1358 és 1368 között említő 15 korabeli oklevél mindegyikében csupán a Marcus custos megnevezés olvasható, vagyis a klerikus származásáról semmit nem tudunk meg. Az egyik oklevél még elárulja, hogy Domonkos nevű unokaöccse győri őrkanonok lett. Bizonyos továbbá, hogy Márk 1358-ban házzal rendelkezett Fehérváron, többször hiteleshelyi kiküldöttként is közreműködött, vagyis jó eséllyel a helyben tartózkodó kanonokok közé kell őt számítanunk. Érdekesség, hogy 1360 nyarán ügyvédi teendőit betegség miatt – melyből nyilvánvalóan felépült – nem tudta ellátni.

A problémák sorát szaporítja, hogy a 14. század közepéről meglepően sok Márk nevű magas rangú egyházi személyt ismerünk (az említetteken kívül a veszprémi éneklőkanonokot, az esztergomi éneklőkanonokot, egy kalocsai kanonokot és egy királyi káplánt is így neveztek). Származásra utaló nevek hiányában legfeljebb feltételezni lehet, hogy ezek egy része azonos személy volt karrierjének különböző állomásain, ám szélsőséges esetben az sem zárható ki, hogy hat–hét különböző Márk nevű művelt klerikus tevékenykedett ekkor Magyarországon.

Természetesen a hiperkritikus szemlélet éppúgy nem mindig célravezető, mint a kategorikus kijelentések. Jelen esetben érdemes a krónikakutatói érveket is számba venni. A Jakubovich Emil által vázolt pályakép Márkjának minden feltétele megvolt a krónika megszerkesztéséhez, ám – mivel a koronázóvárosra vonatkozó források a származásra nem utalnak – Márk fehérvári őrkanonoknak Kálti Márk szerémi préposttal történő azonosítása további források előkerüléséig vitatható. Az 1352-ben említett (Kálti) Márknak – budaváraljai plébánosként és az akkor éppen Budán tartózkodó királyi udvar papjaként – lehetősége volt a fővárosban meglévő krónikákat tanulmányozni, és az is valószínűsíthető, hogy a korábbi történetírás emlékei, ha valahol, hát Fehérváron bizonyosan megvoltak (az udvaron kívül). Ezekhez fehérvári kanonokként hozzáférhetett, igaz, valószínűleg egyéb funkciói miatt többnyire inkább az udvarban tartózkodott. Hasonló megállapítás tehető Márk fehérvári őrkanonokkal kapcsolatban is, hiszen méltóságából adódóan maga felelt az ősi prépostság levéltáráért és könyveiért. Ugyanakkor a két személy azonossága a rendelkezésre álló források alapján nem dönthető el. Akárhogy is történt: mivel a korábbi szakirodalom álláspontjával szemben Márk custos pályája nem ért véget 1358-ban, neki bizonyosan bőven lehetett ideje az 1358. május 15-én megkezdett krónikakompozíció megszerkesztésére.

Ribi András

Fontosabb irodalom:

  • Jakubovich Emil: Adalékok a legrégibb nyelvemlékes okleveleink és krónikáink íróinak személyéhez. Ki volt Anonymus és Márkus krónikás? (A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 20.) Budapest, 1924. 15–18.
  • Kristó Gyula: A Képes Krónika és szerzője. In: Képes Krónika. Ford. Bellus Ibolya. A kísérőtanulmányokat írta Dercsényi Dezső, Kristó Gyula és Csapodiné Gárdonyi Klára. Jegyzeteket írta Kristó Gyula. Budapest, 1986. 486.
  • Ribi András: A fehérvári káptalan archontológiája (1301–1457). Turul 91 (2018) 137.
  • Ribi András: Kálti (?) Márk fehérvári őrkanonok (1357/1358–1368). Megjegyzések a 14. századi krónikakompozíció feltételezett összeállítójának életrajzához. In: Főesperesek, krónikaírók, monostorok. Tanulmányok. Szerk. Farkas Csaba. (Az Árpád- és Anjou-kor magyar egyházi archontológiájának kérdései 5.) Pécs, 2023. 45–55.
  • Sörös Pongrác: A székesfehérvári őrkanonokság története 1543-ig. Századok 50 (1916) 565–584.

Megosztás:

Ezeket olvasta már?

Maradjon-e a suszter a kaptafánál?

Skorka Renáta tanulmánya a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport honlapján olvasható a képre kattintva.