A Kerkovits család a Szerémségből került Fejér megyébe – legrégebbi ősüket, Mátyást Szolgaegyházán látjuk felbukkanni, mint számadó juhászt. Fia, József és Lics Róza Falubattyánban tartották esküvőjüket, és itt is éltek, bár Józsefet a Zichyek bárándi birtokukon alkalmazták főgépészként. A párnak kilenc gyermeke született, köztük Gyula 1899. IV. 1-jén.
Ezalatt Nyitrasárfőn Belka János és Jonasek Mária házasságából is született négy lány és egy fiú. A legfiatalabb, 1894. XII. 7-én született lányt Margitnak hívták. Belka Jánost tréfásan másfél embernek aposztrofálták a magassága okán, kőművesként és építésvezetőként kereste a kenyerét. Egy templom állványzata végzetesnek bizonyult számára – 35 esztendős volt, amikor leesett róla; karját törte, s brandtot, vagyis vérmérgezést kapott.
Gyula és Margit egymásra találtak, 1923. IX. 23-án volt a menyegzőjük. A halva született lánygyermekük után 100 évvel ezelőtt, 1925. VIII. 19-én látta meg a napvilágot fiuk, Gyula. Majd 1929-ben Margittal bővült a család.
(Forrás: köztérkép/Göröntsér Vera)
Idősebb Gyula folytatta apja mesterségét, gépészként, József nyugdíjba vonultával főgépészként működött Bárándon. 23 évet húzott itt le, amikor a földeket bérlő Dőry Hugó elbocsátotta. Ekkor költöztek Világospusztára (Tác mellé) Kerkovitsék. Itt az apára egy Lakatos nevű ügyvéd 700 holdas birtokán számítottak mindenesként, például a rácsokat is ő kovácsolta a közeli (vélhetően a seregélyesi) kastély ablakaira.
Gyuszi mindig sovány gyerek volt, „az állát tűbe lehetett fűzni”. Egyszer csúzlival bandázás közben eltalálták a mellettük tovahaladó „Gyuri gróf” automobilját egy bazaltdarabbal. A sértett megállt, s mert Gyuszi világolt leginkább a szeme előtt, őt ültette be a kocsiba. Elszállította a Káloz és Nagyláng között elterülő földekre, s ott kiparancsolta, fel is út, le is út.
Ifjú Ferenc tanító ugyan javasolta a szülőknek, hogy érdemes lenne tovább taníttatni a jó eszű Gyuszit, Bárándról azonban bajos lett volna bejárni Fehérvárra. Az ugyanakkor megoldhatónak tűnt, hogy a cinkotai nagynéni, Juliska fiaival együtt koptassa a mátyásföldi Corvin Mátyás Gimnáziumban az iskolapadot. Korrepetált mellette, s az ebből származó bevételt cipő, zakó vásárlására fordította.
Amikor Dőry kitette édesapja szűrét, minden megváltozott. Világospusztáról már elérhető közelségbe került az egykori székesfőváros. Akár végig bringázva, akár csak Battyánig, ahonnan már jártak vonatok. Amikor pedig igazán kinőtt a foga a télnek, magukhoz fogadták Gyuszit Rózsika néniék Lovasberényben.
A ciszterciek elutasították Gyula jelentkezését, bizonyítottnak látták ugyanis sajátságos teóriájukat: „a bejáró diák fegyelmezetlen”. Így tehát a kis Kerkovits az állami Ybl Miklós Gimnáziumban járta ki a négy felső osztályt. Szelleme mellett testét is példamutatóan edzette, Szekszárdon és Fehérváron is nyert atlétikai versenyt: súlyt lökött és diszkoszt vetett. (1942 decemberében például egy ifjúsági versenyen vasjelvényes tornásszá minősítették, miután 17 733 pontot szerzett.) Riportokkal gazdagította az iskolának A mi életünk című újságját, s a rejtvényrovatát is szerkesztette.
Fehérváron is tanított, „instruált”, ebből a javadalmából már haza is tudott adni kisebb összegeket. Egy időben történelemtanára egyedül élő édesanyjánál is lakott Fehérváron – fát vágott neki cserébe, és egyéb, ház körüli teendőket végzett el.
Kitűnő eredménnyel fejezte be a VIII. osztályt is, kedvenc tantárgya a fizika és a latin volt, ilyen párosítással viszont sehol nem képeztek tovább növendékeket. E fura kombinációból született meg az orvosi pálya gondolata.
Felvették a pécsi egyetemre, egy szemesztert követően azonban mindent felülírt az országot dúló háború: a harcok elől a Soproni járásba tartozó Répcelaktól nyugatra elterülő Csáfordjánosfára menekült a család 1944 karácsonya környékén. Bár Gyula a nyitott platón utazással begyűjtött egy mellhártyagyulladást, kisvártatva egyedül is tovább menekült Ausztriába. Az Enns folyóig ért el, vagyis – sajnálatos módon – nem jutott túl az Óperencián (~ ober Enns).
Visszatérve Magyarországra fogságba esett. Egy hevenyészve létrehozott táborban a tetvetlenítés, fertőtlenítés feladata jutott osztályrészéül. Mivel még nem heverte ki teljesen a mellhártyagyulladás szövődményeit, a szombathelyi honvédkórházba utalták be, ahonnan, annak köszönhetően, hogy összebarátkozott egy ide beosztott katonával (aki áttette a kartonját a Szovjetunióba deportálandók csoportjáéból), hazamehetett.
Sőt, egyetemi tanulmányait is folytathatta. Amikor Mindszenty hercegprímás átutazott Pécsen, hivatalból Gyula (is) üdvözölte. A helyi Mária kongregáció nevében beszédet kellett mondania. Azonban sem eme tettét, sem azt nem nézték jó szemmel a hatalomba került ideológusok, hogy az egyetemista Kerkovits az ingyenkonyha romjain megszervezte a Katolikus Menzát, ahol a rászorulók hozzájuthattak egy-egy tál leveshez.
Az utazás Baranyába az egyetemista Kerkovits életében számos alkalommal több, mint egy egész embert kívánt. Előfordult, hogy Fehérváron már nem fértek fel a vonatra. Máskor iskolatársa, a vele együtt bumlizó Danczkay István apjának beosztottai kísérték őket a vagonhoz, melyben munkatársuk foglalt a fiúknak helyet. (Tudniillik rendőrfőkapitányi rangban tevékenykedett az idősebb Danczkay.) Megint máskor az ablakon kellett kimászniuk Sopianae-ban – a kupék folyosói ugyanis áthatolhatatlanul tömve voltak emberekkel.
1946-ban egy gyomorfekély tett pontot az idősebb Kerkovits Gyula élete végére. Fia épp vizsgázott a magyar mediterráneumban, ahol aztán – az újság is lehozta – az 1947/48-as tanévre I. fokú ösztöndíjban részesült.
Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, II. 2-án avatták orvosdoktorrá 1951-ben. Kardiológiai szakképesítését 1955-ben szerezte meg. Ekkoriban már se szeri, se száma az előadásain alapuló, az Orvosi Hetilapban publikált tanulmányainak – legyen szó fejlődési rendellenességről, higanymérgezések kezeléséről vagy a tüdőbillentyű szűkülete okozta problémákról. Hogy csak mutatóban álljon itt bizonyíték a témaválasztásainak sokszínűségéről.
Egyetemi szigorlata alapján Kerkovits Gyula a Szemészeti Klinikán kezdhette volna el karrierjét. Adott is be pályázatot az intézményhez, ám itt a káderlapjáról elősötétlő klerikális nézetei miatt alkalmatlannak minősítették az ifjúság nevelésére. Az Idegklinikán is szívesen helyezkedett volna el, ám onnan kapott esélyt, ahonnan a legkevésbé sejtette: Székesfehérváron kezdett el dolgozni (a Fejér Megyei Tanács Kórházában) Zárday Imre mellett.
Rögtön az első hetekben egy nap olyan diagnózissal küldött fel az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetbe egy beteget, hogy a később a műtétet elvégző neurológus a Balatonra utaztában beugrott Fehérvárra megnézni magának, ki az a tejfelesszájú, aki emeritusokat megszégyenítő precizitással adta meg az egyáltalán nem triviális kórismét.
Az ifjú Kerkovits tehát a központi laborban munkálkodhatott kedvére, ami a kórbonctannal vállt vállnak vetve működött; de mert komolyak voltak a szándékai szerelmével, Haidekker Liával kapcsolatban, aki a fővárosban élt, és ott is képzelte el a jövőjét, Kerkovits is Pestre kérte át magát.
A polgári esküvő a költözés, a munkahelyváltás miatt sürgető volt, 1953 májusába sikerült is besűríteni; így VI. 8-án kezdhetett a Bajcsy-Zsilinszky kórházban. Az egyházi szertartást több mint egy évvel később, 1954. VII. 3-án tartották a szerelmesek Veszprémben. Négy gyermekkel örvendeztette meg a sors az ifjú párt: Gábor után Andrea már a Maros utcai otthonukba született, s őket követték az ikrek: Lóránt és András.
Az orvos–beteg kapcsolatra is nagy hangsúlyt fektetett Dr. Kerkovits. Amikor az egyik páciens azért zsörtölődött, mert nem a főorvos úr vizsgálta meg, a következő vizitnél az időt rászánva, figyelmesen hallgatta meg a mondandóját, helyrebillentve ezzel az egyensúlyt. Egy másik, kórházi ellátásra szorulóban pedig úgy tudták kikapcsolni a dúvad-üzemmódot, hogy azzal az éjszakás nővérrel utasították, mit mikor és hogyan tegyen, akivel az érkezésétől fogva szimpatizált, és akinek adott a szavára.
Érdemes Orvos kitüntetésben 1975-ben, a Semmelweis Ignác születésnapjához rendelt, magyar egészségügy napján, VII. 1-jén részesült, majd kereken egy évtizeddel később a Kiváló Orvos cím méltán büszke tulajdonosa is lett immár.
Beszéljünk az infarktusról! címmel tudományos konferenciát tartottak Tatabányán abból a célból, hogy a kardiológusok, szívspecialisták megosszák egymással tapasztalataikat. Hiszen a prevenció mellett nem lehet eléggé hangsúlyozni az időben megtörtént felismerés, valamint a gyors és hatékony beavatkozás fontosságát.
Dr. Kerkovits Gyula a nemdohányzó életmódot népszerűsítette, meglátása szerint az orvosok tekintélyüket is latba vetve kellene, hogy síkra szálljanak a bagózás minden formája, mint a szív- és érrendszeri panaszok leggyakoribb kiváltó oka ellen. De nem csak Tatabányán – számos más helyszín mellett például – a washingtoni Szívgyógyász Világkongresszuson is azt hányták-vetették meg, hogyan lehetne a szenvedélybetegek és az egyéb okokból kritikus egészségi állapotba zuhantak helyzetén segíteni világszerte.
Rendszeres résztvevője volt az őszönként Balatonfüreden megrendezett kardiológus szimpóziumoknak is. Tanácskozásaikon megállapították: a helyesnek deklarált életmód döntő szerepet játszik a megelőzésben. Legjobb példák erre a ’70-es években Finnországban és az USA-ban végbement folyamatok. Még ha az újvilági eredményeket a koszorúér-műtétek folyamatosan szélesedő körben történő alkalmazása is elősegítette. Világszerte fejlődött ekkorra a koszorúér-sebészet. Magyarországon 1974-től iktatták ki a beszűkült koszorúér-szakaszokat a betegek vérkeringéséből, hogy a lábi vénából kiemelt pótlással váltsák ki a főverőérhez, az aortához csatlakoztatva azt.
Székesfehérvár városi tanácsának dísztermében 1976. X. 21-én osztotta meg hallgatóságával, milyenek voltak Intenzív therápiás coronaria egységünk 7 éves tapasztalatai cardiogen shock kezelésében és megelőzésében.
A Bajcsy-Zsilinszky után a II. kerületben, a Széher úti Szent Ferenc kórházban folytatta Dr. Kerkovits a pályafutását, mely intézmény főigazgatói székéből felállva vonult végül nyugdíjba. Az e pozícióra pályázók számára 1999 januárjában adott zöld utat az Assisi Szent Ferenc Leányai kongregáció. A kárpótlás során ugyanis az apácarend visszakapta az egykor államosított épületet. Dr. Kerkovitsnak meggyűlt egy párszor a baja a rend főnökasszonyával, aki egyrészt távol, a Felvidéken lévő tartományi központban éldegélt, másrészt a világi dolgokban gyakran sutának, végig nem gondolt döntéseket hozónak bizonyult.
Kerkovits Gyula volt a kezelőorvosa a magyar viszonylatban második új szívesnek, a Soponyáról házasodó, székesfehérvári Koncz Antalnak, akin Bodor Elek hajtott végre életmentő műtétet 1992 januárjában. Még ez évben a Magyar Kardiológusok Társaságának örökös tiszteletbeli elnökévé választották.
A nevét a XIX. századi cseh anatómustól kölcsönző Purkinje Társaság tiszteletbeli tagja is volt Kerkovits Gyula, aki az Európai Kardiológusok Társasága törzstagjának számított.
A Soponya Díszpolgára kitüntetést 2003-ban, éppen a 78. születésnapján vehette át.
Dr. Kerkovits Gyula 2006. XII. 19-én hunyt el, végső nyugalomra három nappal később, XII. 22-én lelt a soponyai római katolikus temetőben. Gyászmisét 2007. I. 6-án mondtak érte a Városmajorban lévő Jézus Szíve templomban. A Kerkovits Gyula emlékét ápolni hivatott domborművet, Nagy Benedek alkotását egykori alma matere falán 2011. XII. 19-én leplezték le ünnepélyes keretek között.
(Forrás: VLKI)
A mintegy 2000 kötetnyire rúgó könyvgyűjteményét (melynek legértékesebb darabja a Jordánszky-kódex – a 194 levelet tartalmazó, második legnagyobb terjedelmű magyar bibliafordítás – teljes másolata) Kerkovits Gyula örökösei 2013 decemberében Soponya községnek ajándékozták.
2022 márciusában a Dr. Kerkovits Gyula életében jelentős szerepet játszó Bajcsy-Zsilinszky kórház új rendelőintézetének az egykori szívspecialista főorvos lett a névadója. Az épület falán bronz emléktábla öregbíti „a XX. század egyik legnagyobb kardiológusának” a hírnevét.
Források:
Ambrózyné Kerkovits Andrea—Káliz Sajtos József (szerk.): Élete példa – In memoriam Dr. Kerkovits Gyula, 2010
Dunántúli Népszava, 1948. I. 20.
Dunaújvárosi Hírlap, 2013. XII. 23.
Fejér Megyei Hírlap, 1991. V. 31., 2003. VIII. 21., 2003. X. 4., 2011. XII. 20., 2014. V. 26.
Komárom-Esztergom Megyei 24 Óra, 1996. XI. 4.
Magyar Hírlap, 1975. VII. 2., 1984. V. 10.
Magyar Torna, 1943. IV. 20.
Népszava, 1976. V. 14., 1984. IX. 30., 1985. VII. 2.
Orvosi Hetilap, 1953. III. 22., 1958. IV. 27., 1959. I. 25., 1976. X. 17.
Petőfi Népe, 1986. XI. 17.
Sajtos József: Elment a doktor, in: Fejér Megyei Hírlap, 2006. XII. 29.Új Ember, 1999. I. 10.
Címkép: köztérkép/Göröntsér Vera
Végh Ákos László
