Az első román megszálló csapatok 1919. VIII. 9-én érkeztek Székesfehérvárra Totescu lovassági őrnagy vezetésével. E napon az Ezredéves Népiskola mögött felsorakozott abai és sáregresi, felfegyverzett polgárőröket példaként állítva eléjük, Bogyay Sándor arra buzdította a felsővárosi gazdákat, ők is álljanak be polgárőrnek. A felvonuló tömeg azonban az ellenséges erők érkezését hírül kapván sebtében szétoszlott.
A román parancsnoktól 24 órát kapott a város lakossága, hogy minden fegyvert beszolgáltassanak. Este 8 után kijárási tilalmat rendeltek el, mindenkit igazoltattak, s mind erősebb túlkapásokat kellett a lakóknak elszenvedniük. A megszállók ingyen fuvaroztatták magukat, nem fizettek a kereskedőknek, erőszakoskodtak, önhatalmúlag tartottak „házkutatást”. A Magyar Nemzeti Hadsereg közeledtének hírére azonban megszeppentek, ostromállapotra rendezkedtek be elfoglalt ingatlanaikban, harapni lehetett a feszültséget. Az utcákon, tereken botozták, hajtották a védtelen magyarokat, szentmise alatt űzték ki a templom látogatóit.
100 évvel ezelőtt, 1919. IX. 21-én a Vendel utcában egy román járőr katonája észrevette Link Istvánt, amint kitekint kapuján. Fenyegetőnek ítélte eme kitekintést, ezért fegyvert fogott rá, mire a felsővárosi gazda lapátjával először csak kivédte a reá záporozó ütéseket, majd le is ütötte a magából kivetkőzött támadót. A társuk „segítségére” siető járőrözők ezek után kíméletlenül agyonlőtték a 62 éves férfit, betörtek házába, Mihály nevű fiát letartóztatták és a honvédlaktanyába hurcolták, honnan csak 24 óra múlva szabadult agyba-főbe vert állapotban. Az özvegy Link Istvánt nyolc gyermeke gyászolta, közülük hárman még kiskorúak voltak.
Károlyi József főispán IX. 22-én garantálta a parancsnokságot IX. 1-jén átvevő J. Gerota alezredesnek, hogy a Nemzeti Hadsereg nem vonul Fehérvár falai alá; de az oláhok idegessége ettől alig csökkent valamelyest.
A Revíziós Liga Pattantyús Ábrahám János elnökletével működő, székesfehérvári szervezete 1938 januárjában tartott választmányi ülésén forszírozta – lelkiismereti kérdést csinálva az ügyből –, miért nem állított még Székesfehérvár emléket az agyonlőtt Link Istvánnak. Addig is síremléket kívántak neki emelni, amit testületileg koszorúznának meg. E vállalkozásukban célt is értek, 1938. III. 15-én a mai Fecskeparton lévő Kálvária temetőben Bilkei Ferenc plébános mondott mély, érzelmekre ható beszédet a vértanú sírjánál.
Érdekesség, hogy a fent említett szervezet utólagos névmagyarosítást is szándékozott kieszközölni – Lenkeire változtatták volna visszamenőleg (az elhunyt ilyen irányú terveire hivatkozva) Link nevét. Ez utóbbi talán nem feltétlenül baj, hogy nem valósult meg.
Források:
Friss Ujság, 1938. II. 9.
Juhász Viktor: A proletárdiktatura és előzményei Székesfehérvárott, 1927
Nemzeti Ujság, 1938. I. 21.
Végh Ákos László
