N/A

Mancz János

(1818–1896)

Mancz János

Az óvoda falán elhelyezett emléktábla részlete
Mancz János portréjával

Forrás: Köztérkép/Lovas Andrea

Ifjabb Mantz János a Veszprém megyei Bakonynánán született 1818. VIII. 2-án. (Megjegyzendő, hogy következetesen így, –tz-vel írta a nevét, mely a XX. század során lassan, de biztosan Manczcá formálódott, ma már ezzel a névalakkal találkozunk mindenhol.)
A tizenéves János nem folytatta serfőző édesapja mesterségét, a gazdatiszti képesítés megszerzését követően gróf Waldstein János tiszttartójaként, uradalmi kasznárként kereste a kenyerét 33 éven át. Nyugalomba vonulását követően, 1873-ban – feltehetően azért, hogy jó barátja, Gőbel János György közelében legyen – költözött Székesfehérvárra. A Malom u. 2. szám alatti csinos kis házat vette meg; itt élt nejével, minden feltűnést kerülve. Egészen 1894. I. 7-ig, mikor Mancz Jánosné Spiez Anna örökre lehunyta szemét.
Mivel gyermeke nem született a házaspárnak, s a székesfehérvári polgári, elemi és ipariskolák igazgatója, Gőbel János révén látták, mennyi szükséget szenvedő gyermek igényel segítséget, az úrnő 3000 forintos alapítványt tett, melynek kamataiból első ízben 1895. I. 3-án vásároltak a polgári leányiskola 13 növendékének téli lábbelit. (Az iskola falán meg is tekinthették e gyermekek Spiez Annának egy olajból készült portréját.)
Ennek ellenére arról cikkeztek a lapok: óriási meglepetést keltett Mancz Jánosnak a 125 évvel ezelőtt, 1896. X. 4-én bekövetkezett halála másnapján felbontott végrendelete, melyben jótékony célokra nem kevesebb, mint 48 600 forintot rendelt kifizetni. Az okirat 1894. I. 27-én kelt a székesfehérvári királyi járásbíróságnál. Azzal, hogy a testamentumban foglaltaknak érvényt szerezzen, Gőbel János György lett megbízva. Intézkedéseivel Mancz elsősorban a közoktatás ügyét pártfogolta – kisebb-nagyobb összegekkel gondoskodott különböző tanintézetekről (adományainak kamataiból a jól tanuló, ámde szegény sorsú diákok kaphattak jutalmat az évzárón). Ezen felül 2–2000 forintot adományozott a városi aggpolgárok és a városi árvaház számára. A Fejér Megyei Tanítótestület javára, az Országos Tanító Árvaházban létesítendő Mancz János Alapítványra 4000 forintot hagyott. Az oklevél megszerkesztését Gőbel János György végezte el, aki jól ismerte Mancznak az alapítványra vonatkozó intencióit. A támogatott árva kiválasztása és felvétele is a testamentum végrehajtójának reszortja volt. E nemes feladat Gőbel halála után a Fejér Megyei Tanítótestület központi bizottságára háramlott – Mancz megfogalmazott elképzelései szerint.
200 forintot adományozott a felsővárosi plébániatemplom, s további 200-at a ferences szerzetesek temploma javára, amiért cserébe évenként két ízben (születésének és majdani halálának évfordulóján) tartandó nagymisét várt el celebrálni a lakhelye közelében lévő két szentélyben. A helyi tűzoltótestületről pedig 1000 forint erejéig emlékezett meg.
A végrendelkező legjelentősebb adományának az egy városi óvoda felállítására tett alapítványát titulálhatjuk. 30 000 forintot különített el e célra vagyonából. Kikötése egy volt mindössze, hogy a tanítók és a városi szolgák gyermekeiről ingyen gondoskodjanak a műintézet falai között.
Végrendeletét e szavakkal zárta: „Végezetül kifejezést adok azon szívből fakadt jó kívánatomnak, hogy az alapítványom folytán létrejövendő kisdedóvodában a nemes erkölcsök oly csírái fogamzanak meg az ártatlan kisdedek lelkeiben, hogy ezek ős királyi városunknak és drága hazánknak egykor nemesen érző és üdvösen cselekvő, derék polgáraivá nevekedjenek.”
A megboldogult hűlt tetemeit X. 6-án földelték el, utolsó útjára az elemi iskolai tanítók, a városi hatóság, valamint a főgimnázium és főreáliskola tanári kara és ifjúsága kísérte el a Feltámadáshoz címzett sírkertbe.
Miután örökös nélkül hunyt el, a hagyatékához tartozó ingóságokat: a bútoroktól kezdve a ruhaneműeken és a különféle szerszámokon át egészen a tűzifáig X. 19-én 9 órától árvereztette el az elhunyt Malom utcai otthonában a végrendelet végrehajtója, Gőbel János György.
Bár a járásbíróság a fentebb említett 30 000 forintot 1898. IX. 12-én kiadta a városi tanács számára, részint a hagyaték feletti pereskedés, részint az összeg szükséges kipótlása késleltette a hagyományozó akaratának megvalósulását. Fontos rávilágítani a testamentum ama pontjára, mely az adakozó abbéli szándékát tolmácsolja, miszerint a 30 000 forintnak legfeljebb az egyharmada fordítható az óvodaház és környezete kiépítésére. Az összeg nagyobb hányadának az intézmény fenntartásához és költségeihez szükséges alaptőke és törzsvagyon gyarapítását kellett szolgálnia.
1905. IX. 22-én bontotta ki a város vezetősége azt a négy zárt ajánlatot, melyek az óvoda kivitelezésének pályázatára érkeztek a városházára. A vezetők Szenzenstein Jánosét fogadták el a fentiek közül, mint a város számára legelőnyösebbnek ítéltet. A kisdedóvó végül 10 évvel Mancz halála után épült fel, 1906. XI. 1-jén adták át használatra az épületet.
A Rákóczi út 28. szám alatt lévő intézmény – ahogy azt a falán lévő, ifj. Havranek Lajos alkotta relief is hirdeti – felvette az adományozó nevét (Mancz János Alapítványi Kisdedóvoda) és mai napig őrzi emlékét (Rákóczi Utcai Óvoda Mancz János Tagóvodája).
Az intézmény élére a törvényhatósági bizottság tagjai közül jelöltek ki 5 főt, a meghirdetett óvónői állásra ők választották ki a jelentkezők közül az 1884. XI. 7-én született Héjj Erzsébetet, aki 42 esztendőn át irányította a kisdedóvót. Tapasztalatairól gyakran publikált is a maga szerkesztette Magyar Gyermeknevelés című sajtóorgánumban. Az óvodában olyan neves írók is megfordultak, népszerűsítették műveiket, illetve színesítették az intézmény programjait, mint Benedek Elek, Móra Ferenc vagy Jankovich Ferenc.
A XXI. század elején már egy 9 tagú nevelőtestület gardírozta az óvodásokat, a kezük alá további 9 segítő dolgozott. Az épület átadásának 100. évfordulójára külön kis táblácskát helyeztek el az óvoda falán, az emléktábla alatt, melynek felirata egy idézet a XVIII. század első felében élt, moralizáló francia márki tollából:

„A nagy gondolatok a szívből fakadnak”
/Vauvenargues/.

Források:
Schuller Ferencné: A székesfehérvári Mancz János Óvoda jubileumi évkönyve, 2006
Székesfehérvár és Vidéke, 1895. I. 2.
Székesfehérvári Hirlap, 1896. X. 18.
Városi Levéltár és Kutatóintézet, IV–B 1405. Székesfehérvár város tanácsának iratai (1872–1929), 22 123/1897

Végh Ákos László

Galéria:

Megosztás:

Ezeket látta már?