Meszleny Lajos

A legrégebbi forrásokban Vas vármegyében élő, római katolikus vallású középnemeseket felvonultató Meszleny família Péter nevű ősükig vezeti vissza a családfájukat. Őt 1410-ben Dalmácia kapitányaként említik. Szaggatott, szakadozott az információáramlás a XV. századból: egy Mátéról tudunk 1480-ból. Ha egy nagyot ugrunk az 1569-es évbe, VIII. 17-én pont odaérünk Pozsonyban a szertartásra, melynek keretében Habsburg Miksa királyi címerlevelet adományoz Meszleny Benedeknek, a győri püspök és a pornói apát prefektusának.

Benedeknek János nevű öccse volt a dédapja annak az 1659-ben született Meszleny Jánosnak, aki Velencét és a mai Gárdony egy részét 1724. X. 24-én adományként kapta III. Károlytól. Ő Győr és Fejér megye alispánja volt, és az igazsághoz tartozik, hogy már 1702-ben fegyverváltságot fizetett Gardon, Velence, Bodmér, Cece, Hard, Menyőd, Igar, Dad és Reöth birtokosaként. A szóban forgó birtokok többsége puszták gyanánt vegetált a török időkben kihalt települések helyén. Ezeket Meszleny János telepítette be, de további birtokokat is szerzett házasságkötéseivel: az 1694-ben nőül vett Festetich Mária, valamint az oltár elé 1721-ben szintén özvegyként vezetett Miskey Anna Juliannával Fejérben és a környező megyékben.

A családi temetőt is Velencén alakították ki – a köztemető szomszédságában, de határozottan elkülönítve, elkerítve attól. Ötvennégy síremlék található itt, többségük carrarai márványból készült, de akad köztük homokkőből kifaragott emlékmű is.

Meszleny János jogászi tekintélyét hivatott emelni az a családi legendáriumban fennmaradt információ (amit hivatalos irat nem erősít meg), miszerint az 1714-ben Győrött hűtlenség vádjával halálra ítélt és lefejezett Géczy Julianna, „a lőcsei fehér asszony” bíráinak egyike is ő volt.

A Fejér megyei ág alapítójától, Jánostól szépunokájához ugrunk most az időben: Meszleny Lajos Kőszegen született 1852. VIII. 12-én. Apja (szintén Lajos) Vas vármegyei földbirtokos volt és címeres kamarás, édesanyja, chernelházi Chernel Rozália révén éltek Nyugat-Magyarországon, hiszen az apai nagyapa, Ignác még Fejér megyei szolgabíróként ténykedett a XVIII. században.

Az ifjú, immár Velencén élő Lajosról a ciszterci rend székesfehérvári főgimnáziumában könyvelték el 1871 tavaszán, hogy érett, és folytathatja – érdeklődésének megfelelően – a fővárosi műegyetemen a tanulmányait. Az értesítvényben foglalt reményekkel szemben ő viszont jogot hallgatott Pesten, majd Pozsonyban.

Fejér megye tiszteletbeli aljegyzőjeként helyezkedett el diplomája megszerzését követően, majd öt éven át tiszteletbeli szolgabíróként. Tagja volt a fehérvári ügyvédi kamarának is.

A közösségi életben rendkívül aktívan forgolódott a fiatalember. A székesfehérvári ipari és terménykiállítás végrehajtó bizottságának tagjaként ő is részt vett a kiállítók és hírlapírók számára rendezett lakomán. (Míg Havranek polgármester Ferenc Józsefet éltette, és Say Rudolf is visszaült székére, Meszleny Zichy Jenő nevére kért vivátot.) De ott látjuk például az 1880. I. 31-én a Magyar Király szállodában lebonyolított ifjúsági táncvigalom szervezői között (Felmayer Károly, Kégl István és Say Ferenc társaságában). Más alkalommal a jótékony nőegylet rendezvényeinek előkészítése és levezénylése körül bábáskodott. A Zichy liget pavilonjának szolgáltatásait általában V. 1-jétől vehették igénybe az érdeklődők. A víg hangulatot biztosító zenekart egy-egy évre Meszleny szolgabíró fogadta fel.

1876-ban megválasztották a csákvári kerület függetlenségi pártelnökévé. Ettől kezdve ő szervezte politikai táborát (mely mellett élete végéig kitartott) a megyében.

Tagja volt a honvédelemmel, általában véve a katonai ügyekkel és a fegyveres erők felügyeletével foglalkozó, ún. véderő bizottságnak. A fehérvári 69-es gyalogezred kötelékében végigküzdötte Bosznia 1878. VII. 29-én megkezdett okkupációját, szolgálatait hadi kitüntetéssel honorálta a katonai vezetés.

Emellett természetesen országos jelentőségű közéleti/politikai rendezvényeken is számítottak a megjelenésére. A Széchenyi-szobor leleplezését a ma már róla elnevezett téren például hatalmas érdeklődés övezte 1880. V. 23-án. Fejér megyét egy 16 tagú küldöttség képviselte a fővárosban, köztük volt Meszleny Lajos is.

Átmenetileg iskolaigazgatói teendőkkel is meg kellett birkóznia (Velencén, Nyéken, Gárdonyban és Pákozdon), amikor Koncz Imrét Trefort Ágoston – a saját kérésére – felmentette feladatainak gyakorlása alól.

Meszleny Lajost 1882-ben – miután az addigi megbízott, ifjabb Szőgyény-Marich László a Külügyminisztérium egyik osztályvezetőjeként folytatta pályafutását – választották meg a bodajki kerület képviselőjének. Kortes körútját VII. 23-án kezdte meg a választókörzetében, Polonyi Géza és Sárközy Aurél országos követek kíséretében indult Fehérvárról Keresztes és Moha állomások beiktatásával Csurgóra. Programbeszédét mindenütt ovációval fogadták a ’48-as eszmék hívei. VIII. 6-án Falubattyánba, Szabadbattyánba, Szentmihályra, Csórra, Kiskeszire és Nádasdladányba látogatott el, egy héttel később pedig Kuti, Gúttamási, Isztimér, Balinka, Bodajk, Söréd, Csákberény, Csóka és Mór következett. Egy megbotránkozásra okot adó eseményt tapasztaltak csupán útjuk során: a csákberényi községháza homlokzatán a kormánypárti jelölt lobogóját lengette a szél – törvényellenes fuvalmakkal.

Első képviselőházi beszédét 1883 májusában tartotta, egy új csendőrkerületi parancsnokságok felállításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása kapcsán. Bár ezen állomásokon a megfelelően képzett emberek hiányával küzdöttek akkoriban, a csendőrségi központok számának négyről hatra emelésével azt akarták elérni, hogy az ország egész területén ők lássák el a közbiztonsági szolgálatot. Azokon a helyeken is, ahol addig a megyei őrség végezte ezt a munkát. Meszleny amellett érvelt, hogy a csendőrök magyaros(abb) öltözéke kívánatos lenne, de túl sok reményt nem táplált a hazáját a fekete-sárga lobogóban (is) vizionáló Tisza Kálmán meggyőzése iránt.

1884-ben, az országház építésével kapcsolatban problémának találta egyrészt a vállalhatatlan költségvetést, de az olyan nüanszok életszerűtlenségét is, mint az épületbe vezető lépcsőfokok száma (100). Impozánsnak impozáns lenne, vélte, de a javarészt idős honatyák többségét értelmetlen kihívás elé állítaná azok nap mint nap szükséges megmászása.

1885. VI. 7-én vezette meszleni Meszleny Lajos oltár elé menyasszonyát, Fiáth Imre földbirtokos Mariska nevű leánygyermekét. A zsúfolásig megtelt székesfehérvári bazilikában Pauer János püspök eskette össze az ifjú párt. A Meszleny család hamarosan két leánygyermekkel bővült: 1886-ban Rózával, 1888-ban pedig Mártával.

Meszleny Lajos nem csak a magánéletben, a parlamentben is közismerten szeretett viccelődni, tréfálkozni. Humora letéteményese az a 47 oldalas füzet is, amit a neve felvállalása nélkül (Nemíró álnév alatt) 1888-ban publikált. A nem igen tisztelt Házból című verses röpirata kapcsán (melyben többek közt olyan kijelentéseket tett, hogy a Mikszáth Kálmánra voksolók analfabéta kóklerek) országszerte megindult a találgatás az alkotó kilétét illetően. A nemzet fűzfapoétájának, a napvilágot Vevera néven meglátó, de a publikum által Hazafi Veray János néven ismert vándorköltőnek a médiához kellett fordulnia, hogy elhatárolódhasson a gúnyos strófák szerzőjével való mindennemű közösségtől.

A korabeli lapok lehozták azt a tréfásnak szánt megjegyzését is, amit a képviselőház folyosóján eresztett meg Leszkay Gyula felé, aki rálépett egy kakas-gyufára, amely (nem biztonsági gyufa lévén) a súrlódástól lángra lobbant. Meszleny ijedtséget mímelve kiáltotta: – Vigyázz, kérlek, ne veszélyeztesd a békét!

1892-től Csákvár küldötteként folytatta a parlamenti munkát. 1895 márciusában kisebb port kavart az alábbi eset: négy függetlenségi párti képviselő teherszállító vonattal igyekezett le Szentesre, hogy eszméik propagálásával újabb híveket toborozzanak ügyüknek. Bartha Miklós mellett Sima Ferenc és Ugron Gábor utazott Csongrádba, és – természetesen – Meszleny Lajos. A probléma abból adódott, hogy e szervezéstől függetlenül egy távirat előzte meg őket. A fővárosi főkapitányság figyelmeztette a szentesieket, hogy egy négytagú csoport, felforgató szocialisták érkezésére számíthatnak községükben. A karhatalom egy csendőr káplárt vezényelt ki az izgatók lefogására, ő pedig összetévesztette a delegátust a nemkívánatos elemekkel. Ugron hepciáskodott, Sima könyörgött a téves meggyőződéséből kibillenthetetlen fogdmegnek, Bartha esküdözött égre-földre. A csendőr erre még szilárdabban hitt szocialista mivoltukban. Meszleny egy zsidóviccel mentette meg a helyzetet – a csendőr bocsánatot is kért rögtön a tévedéséért. (Hiszen, mint mondta, ilyen adomán sehol nem szórakoznak jól, csak a képviselőházban.)

Pártja képviseletében ő és Bartha Miklós utazott Torinóba Kossuth halála után, hogy hazakísérjék a hamvait. Az 1894. IV. 1-jén lebonyolított temetésen is a második sorban, a családtagok között vett végső búcsút a „magyarok Mózesétől”. (Hiszen Kossuth feleségének, Meszleny Teréznek a dédapja és Lajos ükapja ugyanaz az 1759-ben elhunyt Pál volt, a fentebb már említett Meszleny János alispánnak, a család Fejér megyei ága megalapozójának egyetlen fiúgyermeke.)

Emlékezetes Meszlenynek az a vehemens felszólalása, melyben a parlament demokratikus mivoltát kérdőjelezte meg éles hangon. „Abszurdum egy államban liberalizmusról beszélni, hol a virilizmus [vagyis az a jog, mely megengedi, hogy a legtöbb adót fizető vagyonos férfiak pusztán a pénzük révén akár a képviselőtestületbe is bekerülhessenek] képezi az alapot!”

Azon is hosszan élcelődött, hogy a magukat szabadelvűeknek valló kormánypárt mind Tisza Kálmánt, mind Szapáry Gyulát úgy hajította el, mint egy használt zsebkendőt. És ha már nem találnak senkit, aki az élükre állna, nem átallnak akár az ellenzéktől átcsábítani jelöltet – nehogy a bomlékony anyaggal összefércelt pártjukat fel kelljen oszlatni. Ezután azért ő maga, Meszleny Lajos is sokat tett, hogy Bánffy Dezsőt is lemondásra bírják. 1898 karácsonyának másnapján ugyanis egy olyan gyűlést hirdetett meg Fehérváron a függetlenségi párt, melyen a pódiumra álló szónokok – Meszleny mellett Kalocsy Alán és Saára Gyula – az ischli klauzula kapcsán (mely az osztrák–magyar gazdasági kiegyezés egyoldalú, ideiglenes, öt évre szóló meghosszabbítását tartalmazta) hazaárulást kiáltottak.

Az 1896-os választás idején – bár a jákóhalmi kerületben és Léván is Meszlenyt szerették volna jelöltjüknek – újra Csákvár színeiben indult, s nyert mandátumot. (A korteshadjáratról egymásnak homlokegyenest ellenkező beszámolót voltak képesek a kortárs újságírók papírra vetni. Míg az egyik szerint annyi virággal és szeretettel borították be Meszlenyt, hogy néppárti vagy kormánypárti jelölt labdába sem rúghat mellette; addig a másik oldalról úgy látták, oly viharosan tüntettek ellene a választók, hogy szóhoz sem engedték jutni Csákváron.)

Az 1899. év eleji rettenetes jégeső olyan károkat okozott az észak- és közép-dunántúli megyékben, hogy egy országgyűlési képviselőkből verbuválódott bizottság a segélyezésük mellett döntött, melynek tagjai közé Meszleny Lajost is felvették. A segélyek kiosztásának mértékéből arra következtethetünk, hogy Fejért érte a legnagyobb csapás. Míg ide 5000 forintot különített el a bizottság, a második legtöbbet (3000 forintot) Veszprém megyébe csoportosítottak át. Székesfehérvár volt az egyetlen város, amely önmagában támogatást kapott a vármegyék mellett. Az egykori koronázóváros 2500 forintot fordíthatott a természeti katasztrófa okozta sebek begyógyítására.

1899 tavaszán Meszleny Lajos egy olajfestményt ajándékozott Fejér vármegye törvényhatóságának, mely Kossuth Lajost ábrázolta.

Októberben Kenesére utazott Kossuth Lajos fiával, Ferenccel és az íróként is termékeny Hentaller Lajossal, hogy részt vegyenek az ott felállított Kossuth-szobor leleplezési ceremóniáján. A Bolond Istók szerkesztette Szecessziós naptár 1900-ra című albumban – többek között – Mikszáth, Eötvös Károly és Jókai illusztris társaságában nevethettek rajta (is) az olvasók.

Bár Szerbiában 1900-ban már több, mint egy évtizede Sándor uralkodott, a Magyarországra, Zichy Jenő szentiváni birtokára minél több vad puskavégre kapásáért látogató Obrenović Milánt következetesen ’király’ titulussal látták el a zsurnaliszták. A vadászok között ott lovagolt Meszleny Lajos is.

1900 nyarára olyannyira kellemetlenné váltak a függetlenségieknek a néppártiak ellen kivitelezett támadásai (Meszleny például lehazaárulózta azokat, akik az egyházpolitikai törvények revízióját követelték – az érintettek legalábbis igyekeztek hazaárulózásnak hallani azt), hogy már azt is gyümölcsözőnek vélték visszavágás gyanánt, ha „leleplezik” az Ugron-párti képviselőt: 1896 előtt egyáltalán nem osztotta Kossuth nézeteit. Ellenfelei – jobb híján – azt is Meszleny szemére vetették (és Havranek polgármesterére), hogy a Vörösmarty Mihály születésének centenáriumát ünneplő előkelőségek „beletáncoltak az adventbe”, ami elborzaszt minden hithű keresztényt.

1901 májusában még igen élénken firtatta Meszleny Lajos annak okát, hogy III. 15-én miért hiányzott a nemzeti trikolór a megyeháza homlokzatáról, a nyár elejére azonban már nem tudta tovább titkolni, hogy a tüdőbaj, ami négy évvel korábban is meggyötörte, még az év elején újult erővel csapott le a szervezetére. Olyan nehezen lélegzett, hogy éjszakáit is ülve volt csak képes átvészelni. Ennek ellenére kidolgozott egy programot, amivel a csákvári kerületben élőket képviselné a jövőben. Kossuth Ferenc e tervezet támogatásáról biztosította a Fejér megyeieket.

Az egyre betegebb Meszleny székesfehérvári, Vörösmarty tér 4. alatt megvásárolt házában augusztus közepére már napokra elveszítette eszméletét. 15-e estére javult kicsit az állapota, reménykedni kezdtek a gyógyulásában barátai, rokonai, 125 évvel ezelőtt, 1901. VIII. 21-én hajnali 1 óra magasságában azonban feladta szervezete a küzdelmet. Holttestét másnap szentelték be, hogy még egy nappal később (23-án) Velencén, a családi sírboltban helyezzék örök nyugalomra.

Források:
A Hon, 1880. IX. 14.
A Központi Antikvárium 67. aukciója, 1999
Alkotmány, 1899. I. 11., 1899. X. 15., 1900. VIII. 8., 1900. XII. 6.
Alpári Lajos (szerk.): A parlament – A magyar országgyűlés tagjai, 1892–1897, 1893
Bolond Istók, 1899. XII. 3.
Budapesti Hirlap, 1900. I. 6.
Egyetértés, 1885. VI. 8.
Ellenőr, 1879. V. 18.
Értesítvény a Zircz-cziszterczi rend székesfehérvári főgymnasiumáról az 1870/71. tanév végén, 1871
Fehérvári Hiradó, 1880. I. 18.
Földmívelési Érdekeink, 1878. III. 25.
Fővárosi Lapok, 1895. III. 17.
Hazafi Veray János: Nyilatkozat, in: Székely Nemzet, 1888. VI. 14.
Magyar Polgár, 1901. VIII. 21.
Magyarország, 1901. V. 9.
Pécsi Figyelő, 1896. X. 31.
Pesti Hirlap, 1899. III. 24., 1901. VII. 6.
Pesti Napló, 1894. IV. 2., 1896. X. 20., 1898. XII. 22., 1899. V. 2.
Sárváry Mariann: A meszleni Meszleny család közéleti és politikai szereplése a XVIII. századtól napjainkig, 1993
Székesfehérvár és Vidéke, 1880. IV. 17., 1880. V. 26., 1882. II. 14., 1882. VII. 25., 1882. VIII. 5., 1882. VIII. 12., 1882. VIII. 15., 1901. VIII. 17., 1901. VIII. 21.
Székesfehérvári Hirlap, 1896. X. 18.

Végh Ákos László