Levéltáros nekrológok, életutak, gyászhírek és gyászjelentések
(1800–2024)

Kiadó: Városi Levéltár és Kutatóintézet
Szerkesztő: Feiszt György
Székesfehérvár, 2025
Megvásárolható: 2500 Ft
323 oldal, fűzött, keményfedeles

„Fülszöveg”

Az elmúlt közel másfél évtizedben majd hétszáz el­hunyt levéltáros nekrológját, gyászhírét, illetve gyászjelentését gyűjtöttük össze és adtuk közre két kötetben. 2012-ben a levéltári közleményekben és a levéltári szemlében napvilágot látott nekrológokat, 2022-ben pedig az időközben felgyorsult digitalizálás hozadékaként az elhunyt levéltárosokról a nyomtatott saj­tóban közölt tudósításokat, továbbá a közgyűjtemények­ben őrzőit és hozzáférhető gyászjelentéseket jelentettük meg. Jelen kötet forrásanyaga többnyire a digitalizáció eredményeként elérthető tudósításokra támaszkodik ennek köszönhető, hogy a „levéltáros nekrológok” meg­közelítés az „életutak” kategóriával tágítható volt, hiszen a digitalizált lexikonok tucatjával adták elénk az elmúlt két évszázad több mint félszáz elhunyt tudós levéltáro­sának életútját, akikről nekrológ nem elérhető.

Az elmúlt időkben minden olyan személyt levéltá­rosnak neveztek aki bármely iratképzó szerv iratanyagát hivatásszerűen gondozta legyen az illető munkahelye törvényhatósági, oktatási- vagy közigazgatási intézmény, egyesület, egyházi felekezet, esetleg csaiádi archívum. Mivel nem éreztük magunkat hivatottnak hogy évtize­dek vagy akár évszázadok múltán e kérdésben „igazságot” tegyünk jelen kötetünkbe felvettünk minden olyan sze­mélyt, akit digitalizált forrásban életútjának összefoglalásaként, gyászhírének nekrológjának közzétételekor vagy gyászjelentésében levéltárosnak tituláltak ez a megközelítés indokolta hogy egyes hajdani kollégákról nekrológjukkal párhuzamosan gyászjelentésüket is közzé tegyük kiváltképp akkor ha levéltárosként való megneve­zésük csak az egyik típusú dokumentumban fordult elő.

Hasonló kérdésfelvetést vetett fel hogy a kötet­ben közöljük-e a levéltári közgyűjteményekben dolgozó, de nem iratórző tevékenységet folytató elhunyt szemé­lyek nekrológjait? Kollégákkal folytatott konzultációk után arra jutottunk hogy a róluk szóló írásokat csak akkor vesszük fel kötetünkbe, ha az illető személyekről a levéltári szakfolyóiratokban jelent meg publikáció.

Jelen kötetben 355 egykori levéltárosról emlékezünk meg, a témakörben kiadott két korábbi kötettel együtt mindösszesen 1014 hajdani kollégáról olvashatunk mél­tatást.

Feiszt György