Székesfehérvár Szent István királytól eredeztetett, de valószínűleg inkább II. vagy III. Istvántól származó kiváltságlevelét IV. Béla tartalmi átírásban fennmaradt 1237. évi megerősítéséből ismerjük, ám – más városokkal ellentétben – ez nem tartalmaz érdemi információkat a városi lakosság egyházi életére vonatkozóan. Ugyanakkor elbeszélő és diplomatikai forrásaink a forrásadottságokhoz képest nagy számban látnak el bennünket olyan adatokkal, amelyek a Vár és a külvárosok egyházi intézményeiről szólnak, jóllehet, sok esetben az írott források információi mellé régészeti adatokat nem lehet társítani.

Sorozatunk első részében a Vár, azaz a mai Belváros területén álló plébániákat mutatjuk be.

1. A Szent Péter-plébánia (Vár)

 A 11. századi falakkal körülvett Vár legmagasabb pontján, az egykori ispánsági vár területén bizonyosan a kezdetektől állt templom. A krónikakompozíció 1081-re vonatkoztatott tudósítása a várbéli templom tornyába csapódó villámról talán erre az épületre vonatkozott. A mérvadó szakirodalom ugyanakkor igazolhatatlan késő középkori hagyománynak tartja azt a Jan Długosz 15. századi lengyel krónikaíróra visszavezethető állítást, miszerint ezen a helyen temették el Géza nagyfejedelmet. A Szent Péter-templom helyén álló mai székesegyház előtti II. János Pál pápa téren feltárt ún. négykaréjos templomot az újabb szakirodalom egy része a 12. századra datálja, és inkább a Szent Imre-templommal véli azonosnak. A korábbi szakirodalom egy félreértés miatt tévesen 1202-re tette a Szent Péter-templom első említését. Valójában a krónikakompozíció nevezetes, IV. Béla koronázására vonatkozó 1235. évi adatát tekinthetjük az első egyértelmű említésnek. Bár az vitatott, hogy valóban a koronázás történt-e meg ebben az egyházban – annál is inkább, mert a késő középkorban a királyok koronázásukat követően ítélkezni vonultak át ide –, az igen valószínű, hogy Béla hercegként átépíttette a korábbi templomot egy nyugati toronypárral rendelkező, gótikus stílusú egyházzá. A Szent Péter-templom a tatárjárást követően a Várba felköltöztetett latin hospesek egyik plébániatemplomává lett. Bár magát a plébániát csak egy 1341. évi oklevél említi először, valószínűleg ennek az egyháznak a papja fizetett évi jövedelme után három márkát a pápai tizedszedőknek 1333-ban. Az egyházi intézményt egy közelebbről meg nem határozható időpontban, de mindenképpen 1474 előtt kánonjogilag egyesítették a Budai külvárosban álló Szent Miklós-prépostsággal; a plébánosi teendőket utóbbi kanonokjai látták el a késő középkorban. A város 1543. évi törökök általi elfoglalását követően a templomot dzsámivá alakították, eredeti funkcióját csupán a 17. század végén nyerte vissza. Barokká átépített formában – Szent István király patrocíniummal – az 1777-ben alapított Székesfehérvári egyházmegye székesegyháza.

2. Szent Imre-plébánia (Vár)

A város Szent Imre-egyházát a nem túl szilárd lábakon álló hagyomány szerint Eufrozina királyné alapította 1162 és 1172 között azon a helyen, ahol István király fia, Imre herceg megszületett. A templom helye is vitatott: néhányan a mai ferences kolostor helyére lokalizálják, mások a székesegyház előtti II. János Pál pápa téren feltárt ún. négykaréjos, valószínűleg 12. századi templommal azonosítják. A templom első említése – a somogyi Endréd határában lévő szőlőinek vonatkozásában – 1239-re tehető, első igazgatóját pedig 1267-ből adatolhatjuk. Legkésőbb 1378-ban plébániaként működött. Nem egyértelmű, hogy a plébániatemplom mennyiben tekinthető azonosnak a 14. század közepétől szereplő Szent Imre-kápolnával, amelynek igazgatói javadalmát a késő középkorban székesfehérvári kanonokok töltötték be, és bizonyíthatóan különálló épület volt a Szűz Mária-prépostság (koronázó) templomától.

3. Szent Kereszt-plébánia (Vár)

A Szent Kereszt-templomot 1263-ban említették először, amikor papja panaszt tett a Szűz Mária-prépostság dékánja előtt. Az intézmény valószínűleg a kezdetektől kötődött a káptalanhoz: az 1330-as évek tizedjegyzékében káplánját is ilyen kontextusban említették, majd az 1418-tól kimutatható rektor-plébánosok kanonokok voltak. Szintúgy 15. századi említésből tudjuk, hogy a templom a prépostság temetőjében állt. Talán a prépostság szolgálónépeinek lelki gondozását látták el innen. Ennek tudatában a Szent Kereszt-egyház esetleg azonosítható a koronázó templomtól mintegy 100 méterre északra, 1970-ben sírok között feltárt 11. vagy 12. századi eredetű Rózsa utcai templommal, bár a késő középkori sírok hiánya ezt az elméletet gyengíti.

Ribi András

További szakirodalom:

• A középkori magyar egyház intézménytörténeti és archontológiai kézikönyve (1000–1387). Manuale Historiae Institutionum et Archontologicum Ecclesiae Hungaricae Medii Aevi (1000–1387). I–II. Szerk. Ribi András – Thoroczkay Gábor. Pécs, 2024. II. 1074–1077.

Címlapkép: Pauer János: Emlék-lap a székesfehérvári székesegyház beszentelési ünnepére (1866) (Forrás: Vörösmarty Mihály Könyvtár, Székesfehérvár)