1. melléklet a 114/2013. (IV. 16.) Korm. rendelethez

Javaslat a

„Szent Sebestyén-napi búcsú”

települési értéktárba történő felvételére

Szent Sebestyén-napi búcsú

  Készítette:
Poklosi Péter

Székesfehérvár, 2015. augusztus 14.

I. A NEMZETI ÉRTÉK ADATAI

1. A nemzeti érték megnevezése: Szent Sebestyén-napi búcsú

2. A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása:

	agrár- és élelmiszergazdaság		egészség és életmód		épített környezet
	ipari és műszaki megoldások	X	kulturális örökség		sport
	természeti környezet		turizmus és vendéglátás

3. A nemzeti érték fellelhetőségének helye: Székesfehérvár, Felsőváros

4. Értéktár megnevezése, amelybe a nemzeti érték felvételét kezdeményezik:

X

települési

tájegységi

megyei

külhoni magyarság

5. A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása:

Felsőváros Székesfehérvár északi külvárosa, az 1872-ig álló Budai kapun kívül eső része. Az itt élő, túlnyomórészt mezőgazdasági tevékenységet folytató lakosság a közelmúltig egységes, zárt, „falusias” településrészt alkotott. A városrész lakói kissé zártabb közösséget alkottak, jellemző volt a városrészen belüli párválasztás, a népi kultúra egyes elemeihez való ragaszkodás, a hagyományőrzés.

A közösség összetartozását, a környezettől való különbözőségét fejezte ki a népviselet. Az ünneplő női népviselet különösen szemet gyönyörködtető, igényes volt. Három alsószoknya fölé került a brokátból, selyemből készült felsőszoknya, ami elé fekete, rakott lüszter kötényt kötöttek. A felsőtestre a szoknya alapanyagával megegyező blúz került. Fejüket az asszonyok mindig szövet vagy selyemkendővel kötötték be. Lábukra fekete harisnyát és gombos cipőt húztak. A férfiak feszes csizmanadrágot, inget és ezüstgombsorral díszített mellényt hordtak. Fejükre kerek, széles karimájú kalapot tettek.

Felsőváros népe számos, az esztendő jeles napjaihoz és az emberélet fordulópontjaihoz fűződő hagyományelemet őrzött meg az 1950-60-as évekig. Igen gazdag volt a téli ünnepkör a népszokásban. A karácsony népi dramatikus játékai között Felsővárosban őrződött meg a legtovább az ünnepet köszöntő bölcsőcske játék. Kislányok jártak házról házra kezükben aprócska bölcsővel. Két angyal jelentette a Szent Család érkezését, majd Mária és József jött be. Mária egy székre ült és az ölében lévő kis bölcsőt, melyben a Jézuska szobra feküdt, ringatta. József aranyos fejszével a háta mögött állt. Előbb az angyalok éneke zengett fel, majd a pásztorok érkeztek, hogy hódolatukat fejezzék ki a kisded előtt. Végül Mária a bölcsőben fekvő Jézuskát körülhordozta, akit a család minden tagja megcsókolt, miközben az ajándékot a bölcsőbe tették.

Felsőváros katolikus népe vallásához ragaszkodó, mélyen hívő életet élt. Hétköznapjaikat, ünnepeiket egyaránt át- meg átszőtte a vallásosság, a hitélet gyakorlása. Ennek egyik fontos megnyilvánulása a rendszeres búcsújárás volt. Felsővárosban különös tisztelet övezte Szent Vendelt, Szent Flóriánt és Szent Sebestyént. Szent Vendel képoszlopa a Móri úton ma is látható, utca is őrzi a városrészben a nevét. A földműveléssel és állattartással foglalkozó felsővárosiak az állattartó gazdák védőszentjének, Szent Vendelnek ünnepén (október 20.) litániát tartottak és énekekkel, könyörgésekkel kérték a szent közbenjárását. Hasonlóképpen könyörögtek emléknapján (május 4.) Szent Flóriánhoz is a tűzvész távoltartásáért.

Szent Sebestyént, a városrész védőszentjét is különös tisztelet övezi a mai napig a Felsővárosban. A nép a templomot juhásztemplom néven is emlegeti. A juhászok elszegődésének napján, Szent Mihálykor itt gyűltek össze a Mezőföldről és a Bakonyból a pásztorok. A juhászok zászlaja alatt misén és körmeneten vettek részt, majd megtartották a háromnapos lakozást, a juhászmulatságot. A számadók a hatalmas uradalmi nyájak mellé itt fogadták fel a juhászlegényeket.

A pestisjárványtól való megszabadulás érdekében Székesfehérvár lakossága 1739-ben Szent Sebestyén tiszteletére böjttel, körmenettel kapcsolatos és örök időkre szóló fogadalmat tett. E fogadalom után építették 1739–41 között a Szent Sebestyén kápolnát, amit 1800 és 1807 között nagyobb templommá bővítettek. Szent Sebestyén napja (január 20.) egész Székesfehérvár, de különösen Felsőváros fontos fogadalmi ünnepe. Ezen a napon (ha hétköznapra esett) lemondtak a munkáról, a nagymisén való részvétellel, majd rokonok, barátok vendégül látásával töltötték az időt. Ünnepi ebédre hívták az alsóvárosi, vízivárosi vagy palotavárosi rokonokat, a délután beszélgetéssel, borozgatással telt. A búcsúra készített hagyományos étel a töltött káposzta és a „pántlikás” fánk volt. Sok helyen az ünnepi menü része a disznótoros volt. A templomot ünnepi díszbe öltöztették, az oltárt külön erre az alkalomra hímzett „Szent Sebestyén könyörögj érettünk” feliratú oltárterítővel takarták le. Székesfehérvár többi városrészeinek hívei, papjai közösen, zászlós processziókkal érkeztek a felsővárosi templomhoz és közösen vettek részt a püspöki nagymisén, ami a Szent Sebestyénhez fohászkodó énekkel zárult. A mise után a templom előtt felállított búcsús sátraknál mézeskalácsot, gyertyát, egyéb kegytárgyakat lehetett vásárolni. Az ünnep délutánján és az azt követő nyolc napon délutánonként a templomban litániát tartottak Szent Sebestyén tiszteletére. A búcsús nagymisén és az ünnep nyolcadában tartott litániák alkalmával Szent Sebestyén csontereklyéjét tartalmazó ereklyetartót a jobb oldali mellékoltárra helyezték, hogy a hívek leróhassák tiszteletüket a szent előtt. Az ünnep estéjén egykor a Katolikus Körben megrendezték a Sebestyén-napi bált vagy búcsúbált, amelynek bevételét a templomnak adományozták.

6. Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett:

A Sebestyén-napi felsővárosi búcsú nemcsak a városrész, hanem Székesfehérvár legrégebbi élő hagyománya, amely az összetartozást erősíti, a városi identitás része.

7. A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Bárdos Kornél: Székesfehérvár zenéje 1688–1892; Székesfehérvár, 1993.
Gelencsér József—Lukács László: Szép napunk támadt, Székesfehérvár, 1991. 37-39. o
Gelencsér József: A Szent Sebestyén napi búcsú. Fejér megyei Hírlap 1992. január 18. 48. évf. 15. sz. 7. o.
Gelencsér József: Búcsú a Felsővárosban. Fejér megyei Hírlap 1993. január 26. 49. évf. 16. sz. 5. o.
Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története, Székesfehérvár, 1998.
Sükösd Gézáné Shuller Erzsébet: Felsőváros jussa, 2003.

8. A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: –

II. MELLÉKLETEK

1. Az értéktárba felvételre javasolt nemzeti érték fényképe vagy audiovizuális dokumentációja:

2. A Htv. 1. § (1) bekezdés j) pontjának való megfelelést valószínűsítő dokumentumok, támogató és ajánló levelek:

A helyi értéktárba történő felvételt a Székesfehérvári Városszépítő és -védő Egyesület támogatja, a mellékelt SzVVE/18/2015. sz. levél alapján.

3. A javaslathoz csatolt saját készítésű fényképek és filmek felhasználására vonatkozó hozzájáruló nyilatkozat:

Alulírott Simon Erika, hozzájárulok a Székesfehérvári Városszépítő és -védő Egyesület számára átadott fotóim Települési Értéktárban történő felhasználásához.

Simon Erika
fotós