(Forrás: Wikipédia)
Amikor 1957. X. 4-én a Föld első műholdját, a Szputnyik–1-et pályára állították a világűrben, a székesfehérvári Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak (TIT) nem volt még önálló csillagászati szakosztálya. A fizika szakcsoporton belül tartottak e témakörben népszerűsítő előadásokat. Az első – egy 15 centiméter átmérőjű, Newton rendszerű, tükrös – csillagászati távcső (Borbély Gábor és Hajmási József közreműködésének köszönhetően) 1961 tavaszán került Székesfehérvárra, amit jobb híján a József Attila Gimnázium (ma Ciszterci Szent István Gimnázium) tetején állítottak fel.
A TIT Uránia Csillagvizsgáló felavatására 1961. XII. 17-én 16 órai kezdettel szerveztek ünnepséget Kulin György csillagász vezényletével. Indulásnak remek volt az említett messzelátó, de hamarosan kiviláglott, nagyobb fénygyűjtő képességű eszközre mutatkozna igény. Már 1963 nyarán begyűjtötték a Miskolcon működtetett teleszkóp összeszerelési dokumentációját, amely alapján megépítettek egy hasonmást a fehérvári szakosztály részére.
A jubileumi országos ünnep (1965. IV. 4.) apropójából tervezték átadni, ám a tagság összejövetelei a gimnázium tetején nem zajlottak zökkenőmentesen. Szerencsére Mayer Ferenc, a Vidámpark igazgatója átengedte használatra az óriáskerék közelében az egyik legforgalmasabb területet, így a 30 centiméter átmérőjű, 400-szoros nagyításra képes, két és fél méter hosszú látcsövet a tetőteraszon szerelték fel 1967-ben – a közönség hivatalosan IX. 14-én vehette birtokába. A messzelátó védőházat is kapott, mechanikai elemei és alkatrészeinek a többsége társadalmi munkában készült el. A főtükröt a magyarországi amatőrcsillagászat megteremtője, Kulin György csiszolta.
1975. III. 20-án nyitotta meg kapuit a Velinszky Lászlóról elnevezett ifjúsági és úttörőház (ma: A Szabad Művelődés Háza). Bár az épületnek a mára már védjeggyé vált kupolája helyén ekkor még csak egy kátránypapír borítású tető feketéllett, átadását követően ez az intézmény adott otthont az amatőr csillagászok klubjának. Műszerszoba, fotólabor, előadóterem és könyvtárhelyiség is állt a rendelkezésükre. Az imént említett alumínium kupolát 1977. IX. 16-án szállították át a Könnyűfémműből rendeltetési helyére katonai helikopterrel. A reggeli órákban emelték és rögzítették rá a MÁV Járműjavítóban készült, íves sínekre.
Az időközben felújított teleszkóppal ellátott csillagda hivatalos átadására 1977. XII. 9-én került sor.
1984-ben Hudoba György vette át a szakkör vezetését. Ő volt egyben a hetente háromszor tartott foglalkozások péntekenkénti levezénylője is. Évente – általában február elejétől április közepéig, valamint szeptember elejétől november közepéig – usque öt hónap állt az alkalmi érdeklődők rendelkezésére, hogy a távcsöves bemutatók valamelyikén részt vegyenek. Az állandó tagok egész évben összejöttek a szakköri napokon.
1993-ban vette fel a csillagvizsgáló Terkán Lajos nevét. Stílszerűen XII. 6-án jelent meg a TELAPO (Terkán Lajos Public Observatory) azonos című időszaki kiadványa, Trupka Zoltán szerkesztésében.
25 évvel ezelőtt, 1994. XII. 6-án érkezett Fehérvárra a csillagvizsgáló 20 cm-es Meade Schmidt-Cassegrain távcsöve Amerikából. A TELAPO számítógépekkel is gyarapította eszköztárát, gyakran szerveztek asztronómiai konferenciákat, vetélkedőket. Rendszeres résztvevői voltak a Magyar Csillagászati Egyesület és a Szkeptikusok Országos Találkozója rendezvényeinek. Bemutatókat szerveztek a Shoemaker–Levy 9 nevű (1994), a Hyakutake (1996) és a Hale-Bopp üstökös (1997) feltűnése alkalmából, ahogy az 1999. VIII. 11-i teljes napfogyatkozás és a 2004. VI. 6-i Vénusz-átvonulás idejére is.
A szakköri foglalkozások jelenleg is működnek a csillagdában, hétfőnként a 10–14 éves korosztály a célközönsége a foglalkozásoknak, péntekenként pedig a 14 éven felüliek. Minden hónap utolsó keddjén pedig egy-egy meghívott vendég tart változatos témájú előadást.
*
De ki is volt a bemutatott csillagvizsgáló névadója, Terkán Lajos?
1877. IV. 26-án született a Palotaváros területén, az akkoriban nemes egyszerűséggel 95-ös számmal beazonosított házban (ma: Selyem u. 19.), szülei negyedik, kései gyermekeként. Édesapja, a maturátust szerzett csapó (gyapjúfeldolgozó), Terkán Sándor a Palotavárosi Vegyes Népiskolába íratta be legkisebb fiát, aki a Ciszterci Rend Főgimnáziumában folytatta tanulmányait.
Lajos egy négyéves győri intermezzo után a Pázmány Péter Tudományegyetemen készült matematika–fizika szakos tanárságával kapcsolatos álmait valóra váltani. Az univerzitáson választották Kövesligethy Radó előadásainak lelkes hallgatói közül a csillagászattal és geofizikával foglalkozó Cosmographiai Intézet vezetőjévé.
Diplomájának az 1900. évi megszerzését követően pár hónapig kalkulátorként dolgozott a Meteorológiai Intézetben, majd – Kövesligethy ajánlására – mint másodadjunktus ékfotométerrel végzett megfigyeléseket Ógyallán, az 1871 óta működő Magyar Királyi Konkoly-alapítványú Astrophysikai Obszervatórium számára. Emellett (1903-tól) a Zöllner-féle asztrofotométerrel végzett változó-megfigyeléseket – mintegy tíz év alatt 504-et.
1904-ben publikálta doktori disszertációját – magyar és német nyelven – a csillagok sugárzásméréséről és hőmérsékletük meghatározásáról. (Húsz csillag hőmérsékletét sikerült munkája során meghatároznia, meghatározott értékeit világviszonylatban is a legprecízebbek között tartották számon.) 1907 és ’09 között az Időjárás c. folyóirat társszerkesztője volt, rendszeresen publikált is a lapban.
1910-ben elsőként pillantotta meg és fényképezte le a Halley-üstököst. A bemutatott fotókkal székesfehérvári közönségét is elkápráztatta a helyi Katolikus Kör szervezte ismeretterjesztő előadás során.
A Nagy Háborúban századosi rangig emelkedett, s egy (a hűvösvölgyi kadétiskolában) felkínált matematikatanári állást is elutasítva visszatért Ógyallára, ahol már 1913 óta obszervátorként tevékenykedett. A trianoni békediktátum határmódosításai Ógyallát is elszakították Magyarországtól. Tass Antal kollégájával 1920-ig tudta elviselni a megváltozott viszonyokat, amik arra kényszerítették, hogy a csillagda felszerelését átköltöztesse a budapesti Svábhegyre. Az itteni csillagvizsgáló 1928-ra készült el.
Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy Magyarországon elsőként Terkán Lajos fedezett fel kisbolygót 1934-ben, a BB jellel ellátottat.
A zárkózott, a tudománynak élő munkatársa tehetségét, szakértelmét az ógyallai tudós–mecénás, Konkoly-Thege Miklós elismerte ugyan, de annak halálát és Terkán budai letelepedését követően mind elviselhetetlenebb terhet jelentett számára a szakmai féltékenységből fakadó, sorozatos támadások kereszttüzében állni.
1935-ben nyugdíjba vonult, leköltözött a Svábhegyről, s észlelések helyett az évek során általa összegyűjtött csillagászati anyagot rendszerezte. Ismét a matematikai összefüggések búvárlása került emellett érdeklődése homlokterébe, e témakörben órákat is adott a jezsuita teológiai főiskolán. Szintén csillagász veje segítségével falta Einstein, Lánczos Kornél és a többi tudósnak a relativitáselmélet területén kidolgozott részeredményeit.
1938. II. 25-én választották a Szent István Akadémia rendes tagjává, aminek nem sokáig örülhetett. 1940 elején a kicsattanóan egészséges, a változatos kóroknak ellenálló szervezettel megáldott Terkán Lajost váratlanul, két hónap leforgása alatt legyűrte a rák. A mélyen vallásos férfiú III. 26-án tért meg Teremtőjéhez. Temetésére 29-én délután, az engesztelő szentmisére 30-án délelőtt került sor a Farkasréti temetőben, illetve a felsőkrisztinavárosi plébániatemplomban.
Források:
A Szent István Akadémia értesítője, 1940
Bartha Lajos, ifj.: Százéves az ógyallai csillagvizsgáló, in: Élet és Tudomány, 1971. IX. 24.
Csillagászati Lapok, 1940/1.
Fejér Megyei Hírlap, 1961. XII. 7.; 1961. XII. 19.; 1965. III. 21.; 1977. IX. 17.; 1977. XII. 13.; 1993. V. 26.
Hudoba György: Terkán Lajos élete és munkássága, 1996
New Yorki Magyar Élet, 1980. III. 22.
Végh Ákos László
