Kiadó: Városi Levéltár és Kutatóintézet
Szerkesztó: Zsoldos Attila
Budapest—Székesfehérvár, 2021
Megvásárolható: 2500 Ft
kartonált
A székesfehérvári Városi Levéltár és Kutatóintézet 2014-ben indította el azt a rendezvénysorozatot, amelynek nem titkolt célja, hogy egyfajta felkészülésként szolgáljon a 2022-re tervezett, II. András király korával, s azon belül is kiemelten az 1222-ben kiadott Aranybullával foglalkozó konferenciára.
A 2020. évi konferenciára akkor került sor, amikor a világon végigsöprő járvány szorítása — azóta tudjuk, csak egy időre — enyhült némiképpen, s így biztonságos megrendezése lehetővé vált.
Középpontjába a városokkal és kiváltságolt településekkel kapcsolatos kérdések kerültek, aminek hátterében az áll, hogy 1220-ban adta ki Béla herceg — a későbbi IV. Béla király — azt az oklevelét, mellyel írásba foglalta a ma Horvátországhoz tartozó Varasdon élő vendégtelepesek kiváltságait.
Nem ez volt az első az efféle szabadságlevelek sorában, ám Béla herceg személye egyfajta kapcsolatot teremt a középkori Magyar Királyságban bő nyolcszáz esztendővel ezelőtt elindult városiasodás kezdetei és annak első virágkora között, mely utóbbi éppen IV. Béla uralkodásának idejében köszöntött az országra, így kiindulópontnak kifejezetten alkalmas volt.
Jelen kötet tanulmányai hűen tükrözik azt a sokszínűséget, mely a középkor magyar városainak világát jellemezte. Az említett kezdeteket bemutató tanulmányt követő írás az ország északnyugati határvidékére kalauzolja el olvasóját, hogy képet adjon Szakolca város kiváltságolásának összetett históriájáról, a települést irányító intézményrendszer működéséről, miközben arra is kitér, milyen helyt foglalt el Szakolca mind szűkebb földrajzi környezetében, mind a Magyar Királyság városhálózatának egészében. Egy újabb esettanulmány a magyarországi városok egy sajátos adójával foglalkozik, s újabb részletekkel gazdagítja a városok és az uralkodói hatalom közötti kapcsolatokra vonatkozó ismereteinket. A következő írás egy jellegzetesen — bár nem kizárólagosan — városi foglalkozás, az ötvösség Árpád-kori történetébe nyújt betekintést, a kérdés vizsgálatának tudománytörténeti hátteréről sem feledkezve meg. Egy nyomozás izgalmait ígéri az a tanulmány, mely annak jár utána, hogy pontosan mi történt akkor, amikor forrásaink szerint Zsigmond király második felesége, Borbála kezére került a diósgyőri uradalom, melynek tartozékai között olyan mezővárosok tűnnek fel, mint Miskolc vagy éppen maga Diósgyőr. A kötetet két, egyaránt Székesfehérvár késő középkori történetével kapcsolatos írás zárja. Az egyik a Dunántúl két legjelentősebb városa, Székesfehérvár és Sopron sok szálból szőtt kapcsolatrendszerét veszi górcső alá. A másik tanulmány több tényező együttes vizsgálata révén ad választ arra, hogy kik, mikor és milyen célból fordultak meg a városban, jóllehet lakóhelyük az ország más táján volt.
Köszönettel tartozunk végül mindazon személyeknek és intézményeknek, akik és amelyek anyagi támogatást nyújtva vagy bármely más módon hozzájárultak a konferencia megszervezéséhez és az ott elhangzott előadások alapján készített tanulmányokat közreadó kötet kiadásához.
Zsoldos Attila