Míg a római jog hagyományait folytató észak-itáliai városokban a szó mai értelmében vett, világiakkal feltöltött közjegyzői hivatalok működtek a középkorban is, Magyarországon ez idő tájt a hiteleshelyek láttak el hasonló szerepkört, a honi közjegyzők tevékenysége csak az egyházi törvényszékek hatáskörébe tartozó ügyekre korlátozódott.

Az általunk ismert közjegyzői intézmény hazánkban csak a XIX. század második felében – ideiglenesen már 1858-tól, de véglegesen csupán 1874-től kezdett szárnyalva terjedni.

Az első székesfehérvári közjegyző, Grubicy László 1875. VIII. 1-jén nyitotta meg irodáját. A társadalmi ranglétrán hirtelen olyan magas pozícióba kerültek e korábban nem ismert szakma képviselői, hogy Grubicy három év múlva már a 11. helyen állt a székesfehérvári virilisták, a legtöbb adót fizető polgárok névjegyzékében. Grubicyt 1882. V. 13. után áthelyezték. A hivatalában őt követő Gánóczy Flóris 1911 karácsonyára időzített lemondása után már két, külön irodát vezető közjegyzője lett a koronázóvárosnak, Horváth Kálmán és Nosz Gyula – szem előtt tartva, hogy minden 20 000 fő népességű területre jusson egy, ilyen feladatok elvégzésére specializálódott iroda.

Nosz Gyula vette meg Gánóczy lakóházát, és itt, a Jókai utca 3. szám alatt rendezte be irodáját. Később a Rózsa utca 1. alá költözött. Ehelyt kezdte meg működését Nosz halálát követően Kepes János, aki 1919. II. 15-től 1944. V. 31-ig töltötte be (állami, majd királyi) közjegyzői hivatalát. Magát a Kepes Közjegyzői Irodát 1946-ban szüntették meg.

Kepes János 1886. III. 2-án született New Yorkban. A budapesti és nagybányai középiskolás évek után Budapesten és Kolozsváron végezte jogi tanulmányait, 1908-ban doktorált le. Egységes ügyvédi és bírói szakvizsgáját (1911) követően a Budapesti Ügyvédi Kamara bejegyzett tagja lett, angolul és németül egyaránt folyékonyan beszélő bűnügyi védő.

Márkus Ibolyával, Márkus Dezső kúriai bíró leányával 1912. VI. 9-én lépett frigyre. Az ezt követő mintegy hat és fél évben Győrben, majd Budapesten alkalmazták közjegyző-helyettesként. Amikor Nosz Gyula halálával megüresedett az egyik fehérvári közjegyzői állás, munkaadója, Holitscher Szigfrid támogatásának (is) köszönhetően Kepes Jánost nevezték ki annak betöltésére.

Székesfehérvári működése első évében már titkári feladatokat vállalt az 1919. X. 5-én alakult Székesfehérvári Római Katolikus Önkormányzatú Egyházközösség vezetőségében. Kepes mellett Köves Emil főügyész és Szabady József ügyvéd vett részt világiként a Prohászka Ottokár támogatta testületben. Tette mindezt bő kilenc éven keresztül, az 1929. évi törvényhatósági választásokig.

A város másik közjegyzőjével, Horváth Kálmánnal – majd (1931. VIII. 1-jétől) annak utódjával, Csiky Ödönnel is – jó baráti viszonyt ápolt, egymás támogatásával saját pozíciójukat is erősítették a városban. A Fejér Megyei Takarékpénztár 1920. III. 31-én tartott közgyűlésén választmányi taggá választották mindkettejüket. A Vörösmarty Kör találkozóin, melyeken Horváth Kálmán is rendszeresen részt vett, Kepes János volt a háznagy ekkoriban. Horváth ügyvezető alelnöksége idején a Múzeumegyesületben is választmányi tag volt Kepes – az 1924. decemberi tisztújítást követően.

Horváth Kálmán ajánlására lett a városi tiszteletbeli főügyészi cím birtokosa (1924-ben), ami – ahogy a neve is mutatja – nem járt konkrét pozícióval, ám szavának nagyobb súlyt kölcsönzött jogi ügyekben, tanácsaira fokozottabb érdeklődést generált.

1922 elején fogadták örökbe feleségével az akkor 3–4 év körüli Margitot (Gittát).

Választmányi tagja volt kora legjelentősebb sportegyesületének, az SzTC-nek is. Bár abban, hogy a sóstói telepen a kifejezetten militarista indíttatású klub, az EME (Ébredő Magyarok Egyesülete) nem nyert magának teret, Zavaros Aladár polgármester és Prohászka Ottokár megyéspüspök vállalt oroszlánrészt magára; Kepes János is végig kiállt az SzTC mellett. A klubot ugyan feloszlatták 1948-ban – a vezetők politikai jobboldaliságára hivatkozva –, de a Sóstón ma is hagyományos sporttelep működik.

1926-ban indítványt fogalmazott meg, melyben az igazságszolgáltatásban dolgozók sok kívánni valót maga után hagyó helyzetéről beszélt. Arról, hogy a dualizmus kori, példaértékűként elismert magyar bíróságok a világháború óta szűkös keretek között, bilincsbe bénítottan reménykednek hanyatlásuk vége szakadásában – ami nehezen valósulhat meg a szanálások, létszámleépítések miatt felgyülemlő restancia árnyékában.

Az eladósodott város tanácsa – mivel a belföldi pénzpiacon a ’20-as évek közepén már sem átmeneti, sem hosszúlejáratú kölcsönért nem lehetett folyamodni – külföldi kölcsönügyletek lebonyolításához is igénybe vette a Kepes Iroda szolgáltatásait. Az 1926-ban felvett Speyer-kölcsön törlesztőrészleteinek biztosítására az iroda munkatársai a városhoz befolyó illetékek és adók sorozatát kellett, hogy lekössék. Javasolták továbbá a város tulajdonában lévő ingatlanok értékesítéséből származó bevételek felhasználását is. A gazdasági világválság tovább mélyítette azonban a nehézségeket, 1933 végén a hét évvel korábban felvett összegnek több mint a másfélszeresével tartozott a város.

A várospolitikai döntéseket havonta tárgyaló kisgyűlés tagja is volt Kepes 1934. XII. 31-ig, egyike a hat beválasztható virilisnek, holtversenyben a legtöbb szavazattal jutott be a testületbe.

1931-ben a világválság kirobbantotta szociális lázongásokkal Károlyi József nem tudott megbirkózni. A kormánypárt gróf Károlyi Gyulát indította a választáson, Fehérváron a Kepes Közjegyzői Irodában volt a főhadiszállásuk, innen terjesztették a röplapokat, hordták ki a plakátokat, a korteshadjárat kasszáját is itt kezelték. Elsöprő győzelmet arattak.

Károlyi Gyula megszorításai sem hozták meg a várt eredményt, 1932. X. 1-jén másodjára is visszavonult a politikai élettől. Az időközi választás lebonyolításának megszervezését a fehérvári mandátumért ezúttal is Kepes János irodájára bízták. Az ellenzéki blokk a Magyar Király szállóból irányította jelöltjének, Friedrich Istvánnak a kampányát, Neves évfordulók sorozatunk korábbi szereplői közül Gaál Gaszton is a táborukat erősítette. Ennek ellenére ismét Kepes János vezette győzelemre támogatottját – két év alatt harmadszor, hiszen Csitáry G. Emil 1931. évi polgármesterré választása előtt is ő egyengette az utat.

Horváth Kálmán, majd Somsich István hirtelen halála után Kepes János lett a Múzeumegyesület ügyvezető alelnöke, mely tisztséggel járt az egyesületi élet irányítása, és a beszámolók megtartása is. Az 1932. XII. 21-én megtartott választmányi gyűlésen ő indítványozta az 1938-as év Szent István emlékévvé nyilvánítását, az ünnepségsorozat megszervezését.

1933-ban hetvenhét könyvritkaságot ajándékozott az egyesületnek. A legrégebbi nyomtatványt 1549-ben adták ki, de több XVI–XVII. századi kiadvány is emelte az adomány értékét. A festészethez való viszonyáról pedig a Csók Istvánról és Aba-Novák Vilmosról írt tanulmányai alapján alkothatunk képet.

Az 1938-as év nem csak Szent István emlékéve volt, hanem az első zsidótörvényé is. Szorosan a nyomában érkezett meg a második, majd 1941-ben a 19. tc. 2. §-a. Hiába hagyták figyelmen kívül őket sokáig az illetékesek, sőt, egy új kategóriát – keresztény zsidó – is létrehoztak az olyan, a közösségért kimagaslóan sokat munkálkodó emberek számára, mint amilyen Kepes is volt; az okkupáció után azonban új lendületet kaptak a zsidóellenes intézkedések. Tíz nappal a német megszállás előtt Kepes János még támogatta – a Jogügyi Bizottság elnökeként – az Árpád fürdő modernizációjához kellő kölcsönigénylést a városi közgyűlésen; IV. 25-én viszont már kénytelen volt lemondani valamennyi törvényhatósági tisztségéről.

Hóman Bálint képviselő mentességet szerzett Kepesnek a belügyminisztertől, a közjegyzőt azonban nem menthette meg Toldi Árpád, a frissen kinevezett főispán karmaiból, akit Hómanhoz fűződő ellenszenve is fűtött. Kepes mentességének érvénytelenségét külön kiemelte VI. 8-i megbeszélésén, hogy minél erősebb borsot törjön politikai ellenlábasa orra alá azzal, hogy annak egyik legszemélyesebb párthívét és barátját (is) deportáltatja. Emlékirataiban Csitáry G. Emil visszaemlékezik megrendülésére: „Sose felejtem el, milyen borzalmas kép volt, amikor a zsidókat négyes sorokba állítva a Kígyó utcában létesített gettóból a vasúti állomás mögötti téglagyárba szállították ki, ahonnan azután Auschwitzba vitték […] Szívfacsaró látvány volt többek között ott menetelni látni azt a Kepes János közjegyzőt és feleségét, akivel megelőzőleg szoros baráti viszonyt tartottunk”.

Még a gettóba szállítása előtt öngyilkossági kísérletet hajtott végre – eredménytelenül. VI. 15-én bevagonírozták feleségével együtt, így aztán a másnap kelt belügyminisztériumi dokumentum, mely az egész ország területén mentességet kínált neki, már nem érhette utol. 17-én érkezett a vonat Auschwitz-Birkenauba, ahol Kepes János életét 75 évvel ezelőtt elvették. A pontos dátum ismeretlen.

2019. VIII. 29-én a székesfehérvári Városházán ünnepi megemlékezést rendeztek Kepes János emlékére, majd az egykori irodája falára kihelyezett, szolid, sallangmentes emléktábláját leplezték le ünnepélyes keretek közt, amit a Magyar Országos Közjegyzői Kamara készíttetett.

Végh Ákos László