A kacskaringós úton Fejér megyébe jutó, katolikus hitre áttért erdélyi szász család kései utódai közt 175 évvel ezelőtt, 1850. II. 18-án gyereksírás verte fel a csendet Székesfehérváron. Megszületett ifjabb Szász Gyula, szobrászművész édesapjának büszkesége. Ő, a senior Bécsben tanulta ki a mesterség fortélyait. Már amennyit sikerült, hiszen 1848 tavaszán, a vizsgái abszolválása előtt visszasietett Magyarországra, a forradalom kitöréséről szállingózó hírek hallatán szaporázta lépteit.
Itt megformázta Kossuth Lajos mellszobrát – tettéért áristomba vettetetten volt kénytelen eltölteni néhány hónapot. Kövek, fémek szisztematikus és művészi véséséből esélytelenül próbált volna bárki megélni ekkoriban. Azoknak, akik mégsem akartak lemondani az ilyen irányú ambícióikról, mellette kőfaragói, rajzmesteri vagy ezekhez hasonló feladatokat is el kellett vállalniuk. Szász Gyula műasztalosként és rajztanárként kereste kenyerét.
Ifjabb Szász Gyula nemzője nyomdokain indult el – már gyerekként sokat játszott az agyaggal, örömmel készített rajzokat, később pedig apja keze alá is dolgozott annak műhelyében. A Nagykanizsán töltött gimnáziumi évek leteltével, 1867 májusától 1873 júniusáig volt Bécsben a szobrászati szakosztály hallgatója. Itt már az első félév után (és innentől fogva tanulmányai végéig) magyar királyi művészeti ösztöndíjban részesült. A császárvárosban pallérozódó magyarok körképét 1871-ben felvázoló Eötvös Lajos Szász Gyula nevét is megemlíti tárcájában.
Tanárai közül Bauer Ferencet (ezt az elsősorban pedagógusi, s csak azután művészi hajlamokkal rendelkező férfiút) emelik ki, mint az ifjú Gyulára a legnagyobb hatást gyakorló professzort, aki az antik képzőművészet szépségideáljával ismertette meg növendékeit. Szász még diákkorában készítette el Péter és Pál apostolok kőbe mintázott alakjait a nagyrécsei templom számára. Az ünnepelt operaénekes, Bignio Lajos is modellt ült neki, tanúskodott erről egy hírértékkel bíróan jól sikerült mellszobor.
Szűkebb pátriájának megyéspüspöke, a művészetét értékelő Pauer János több alkalommal rendelt Szásztól bibliai alakokat.
Akadémiai díjjal és díszoklevéllel honorálták a bécsi közkiállításon bemutatott Bacchus neveltetése című kompozícióját. A szoborcsoportot, melynek két (idősebb) hölgytagja elérhetetlen szőlőfürtökkel incselegve csábítgatja a gyermekistent.
Peregrinációja során Rómában, Velencében és Firenzében fordult meg egy év alatt, az ókori elődök művészetével átitatott levegő inspirálóan hatott tehetségére; három évtizedes pályafutása során sikeresen elegyítette az antik plasztika szellemét a modern szobrászat stílusjegyeivel.
Hazatérve Itáliából Pesten telepedett le, és csakhamar Szigligeti Ede drámaíró és Halmi Ferenc színész képmásaival tűnt fel a közönség előtt. József főhercegről megformázott, életnagyságú mellszobrának nagy keletje volt, Metzger Emil könyvkereskedőnél (a Nemzeti Színházban) lehetett három különböző minőségű anyagból készült reprodukcióiból vásárolni.
1876 őszére Izsó Miklós özvegyének felkérésére elvállalta az elhunyt szobrász egyes műveinek sokszorosítását. Gipszöntvények készültek a Fonóházi jelenet szoborcsoportbólés számos híresség portréjából. A Búsuló juhászból, melyhez Izsó mintája alapján készített párdarabot Arató leány címmel, karácsonyig már 300 példányt sikerült eladnia az örökösnek.
Eötvös Józsefről készített féldomborművet az 1879 júniusában leleplezett, a szintén székesfehérvári születésű Ybl Miklós alkotta ercsi síremlékre; szobordíszeket faragott az Opera épületére.
Anekdota szól arról, hogy miközben egy ifjú hölgy kisfiával korzózott a fővárosban, arra lett figyelmes, hogy egy idegen úr állhatatosan követi őket. Megszaporázták lépteiket, lihegve lépcsőztek fel lakásukba… az ismeretlen cipői visszhangot vertek mögöttük a kövön. Újdonsült nőismerősünk alig tárta fel otthon ejtőző ura előtt a tényállást, felberregett a kapucsengő. A felindult férj az első, keze ügyébe eső bottal felfegyverkezve rántotta fel lakásuk ajtaját. A küszöbön Szász Gyula toporgott, s még mielőtt agyonüttetett volna, illendően bemutatkozott, s tisztázta a szituációt: nem a hölgy miatt járt árnyékként a házigazda családja nyomában. Valójában az úrfi remek szabású térdnadrágja bűvölte el. Arra kérte az elkerekedett szemű szülőket, engedjék gyermeküket modellt állni a készülő Mozart-szobrához, amit az Operaház csinosítása érdekében fog elkészíteni. A salzburgi zsenié mellett Gluck és Meyerbeer alakját is Szász álmodta kőbe.
Az 1884. IX. 27-én megnyitott Operaház főpárkányán a rákövetkező évben elhelyezett komponistakompozíciókat – bár eredetileg pulai kőből vagy carrarai márványból szerették volna megvalósítani őket – sóskúti (tehát egy mállékonyabb típusú) mészkőből faragták ki a pályázatot nyert alkotók. A 16 figura egyike azonban lezuhant a helyéről 1939. I. 19-én, és ripityára tört. Hogy elkerüljék a hasonló baleseteket, leszedték a többi kompozőrt is, és csak 1967-ben pótolták őket időtállóbb bolgár mészkőből megformáltakkal. „Csak”, hiszen 1962–63-ban – másfél év alatt – elkészült a nyolc megbízott szobrász a kőfaragással. Érdekes, hogy nyolc évtized alatt alaposan megváltozott a rendezőelv: öten maradtak mindössze az eredeti „csapatból”. Mozart mellett Rossini, Beethoven, Gluck és Wagner díszítette korábban is, ma is az építményt.
Szász megrendelései az évek során nem apadtak. Szűz Mária alakjával gazdagította Isten tapolcai házát, féldomborművel a nagykanizsai városháza ívsarkait. Templomdekorációinak a Tabánban se szeri, a Ferencvárosban se száma. A krisztinavárosi plébániatemplom például az 1883-as restaurálása során nyert új díszítményeket Szász Gyulának köszönhetően: a mester két fülkébe helyezte szent királyainkról mintázott alkotásait.
Világi épületeken, épületekben ugyanilyen gyakorisággal (vagy még sűrűbben) találkozhattak műveivel a csodálói. A Fonciére-palota tetejére egy kilenc láb magas Mercuriust formázott. A honvédparancsnoksági palota főhomlokzatáról a Harc és a Béke allegorikus figurái tekintettek le a járókelőkre. Az Országházat a hét vezér monumentális alakjával díszítette.
Alkotótevékenysége mellett nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy tudását a feltörekvő nemzedéknek átadja. 1883-tól tanított mintázást a II. kerületi reáliskolában. Az évvégi intézeti kiállításokon tanítványai rendre bámulatba ejtették az oda látogatókat.
Szász Gyula nevéhez fűződik a ráckevei Árpád-szobor is, amit – ha hihetünk a krónikaszerkesztőknek – a honfoglaló vezér kedvelt táborhelyén állítottak fel; ahol fia, Zsolt is meglátta a napvilágot. Az emlékoszlop alján körbefutó féldombormű szintén a fejedelemfihoz kapcsolódik: a pajzsra emelt gyermeknek hűséget esküvő törzsfők és az eseményt ünneplők díszítik az 1897. IX. 26-án felavatott mementót. Az emlékművet Szász Gyula tervei alapján Král Ferenc faragta ki egy mészkő tömbből.
Lényegesen kevesebbet kell visszautazniuk az időben Az isaszegi csata emlékműve előtt tisztelgőknek megemlékezésük szereplőinek felidézéséhez. A fél évszázados jubileum apropójából született alkotás Gödöllőn, Isaszeg északi szomszédjának területén emelkedik, hiszen az 1849. IV. 6-i csatát követően az itteni, hirtelenjében kórházzá átalakított kastélyban ápolták a sebesülteket. Közülük 314-en fejezték be földi pályafutásukat a gödöllői temetőben. Az 1889-ben létrejött helyi Honvédszobor Bizottság tevékenységének köszönhetően készült el a tömegsír fölé állított mementó, melynek talpazatát Almási Balogh Loránd műépítésznek, a figurális részeket: egy ágyúra roskadó nőalakot, aki egy lefelé fordított lobogó rúdját markolja, Szász Gyulának köszönhetjük.
A reflektorfénytől visszahúzódóan élt, személyiségének árnyalatai rejtve maradtak az alkotásaiban nap mint nap gyönyörködő műélvezők előtt. Közös tárlatokon is elvétve szerepelt, semmilyen módon nem foglalkoztatta a kortársakkal való versengés. A ritka alkalmak egyikén – a Műcsarnok 1901. évi téli tárlatán – Ligeti Miklós és Markup Béla munkái társaságában kiállított Táncosnőjéről nem a leghízelgőbben nyilatkoztak: „inkább egy fiatal athleta, aki szoknyát öltött”.
Szász legutolsó befejezett műve, a csáktornyai Zrínyi-monumentum: haraszti kőből faragott, nyolc méter magas oszlop, melyen egy bronzturul pihen. Illetve kitárt szárnyakkal nyújtózkodik. Karmai közt a költő–hadvezér attribútumait: egy lantot és egy kardot őriz. Egy Zrínyi mellképéről mintázott relief, a családi címer és a költő bronzba vésett jelmondata teszi kerekké az alkotást. A tervezés mellett a bronz-megmunkálások dicsérik Szász Gyula kezét. A leleplezési ceremóniát Szász még éppen megérte, csupán tizenkét nappal a halála előtt került rá sor.
Kortársai összefüggést láttak e két időpont közelségében: a júniusihoz képest kifejezetten kellemetlen, nyirkos időjárás, amelyben szerencséltettek a Csáktornyán megfordult nobilitások, kikezdte Szász Gyula egészségét. Súlyos betegségének csírája rendkívül virálisnak bizonyult, s 1904. VI. 24-én a középkorú szobrászművész örökre lehunyta szemét. Hamvait a Farkasréti temető földje fogadta be.
Ráth Károlynak, Budapest első főpolgármesterének szobrát szintén Szász Gyulától rendelték meg a főváros vezetői, de a művész váratlan halála miatt változtatni voltak kénytelenek terveiken. (A megbízást Kallós Ede, az első képzőművészeti pályázat hat évvel korábbi nyertese kapta másodjára meg.) Ám nem csak ezt, több másik nyertes pályázata terveit sem sikerült a fenti körülmények okán megvalósítania Szász Gyulának. Pozsony városának egy Petőfi-szoborral maradt adósa, valamint egy, a képzeletében már kidolgozott Szabadság- és Kossuth-faragványa sem ölt már testet sohasem.
Források:
A Hon, 1876. X. 10., 1879. VI. 15.
Budapest, 1904. VI. 19., 1904. VI. 30.
Ellenőr, 1876. XII. 24.
Eötvös Lajos: A magyar elem Bécsben, in: Szépirodalmi Közlöny, 1871. II. 23.
Fitz Péter (szerk.): A mecénás főváros – a fővárosi képtár, 2014
Fleischer Gyula: Magyarok a bécsi Képzőművészeti Akadémián, 1939
Fővárosi Lapok, 1872. IV. 13., 1880. I. 28.
Gyöngyösi István: Az Állami Operaház épülete, in: Építők Lapja, 1954. VII. 19.
Lyka Károly (szerk.): Művészet, 1904/4.
Magyar Nemzet, 1963. IX. 11.
Magyar Szó, 1904. VI. 26.
Merva Mária, G.: Művelődéstörténet 1867–1945, in: Farkas József (szerk.): Gödöllő története II., 2013
Népszava, 1967. VIII. 13.
Ország-világ, 1881/1.
Pesti Hirlap, 1876. VII. 20., 1882. III. 5., 1901. XI. 16.
Új Ember, 1953. II. 22.
Uj Idők, 1897. IX. 26.
Vasárnapi Ujság, 1897. IX. 26.
