Országh Tivadar

Országh Tivadar 1901. XII. 5-én látta meg a napvilágot Soroksáron Országh János vasúti felügyelő és Fischer Mária gyermekeként. Az, hogy a zenészi pálya érdekli, vonzza, hamar eldőlt. Érettségi vizsgája után a Zeneakadémiára nyert felvételt, ahol többek között Hubay Jenő, Weiner Leó és Kodály Zoltán tanítványa volt.

Az újpesti „Riadó” munkásdalkör 1923. IV. 1-jén 10 órakor a Blaha Lujza Színházban tartotta 30 éves jubileumi koncertjét, melyen – a dalkör tagjaként – Országh is muzsikált.

Alig múlt húszéves, amikor nekivágott a nagyvilágnak, sikert sikerre halmozott (a magyar zenészek idegen nyelvterületen megtartott előadásait régóta érdeklődve fogadták szinte mindenütt: a kávéházaktól a királyi udvarokig), de mindig hazatért. 1923–24-ben Baranyai Gyula gordonkással és Laurisin Miklós zongoristával alkotott triót, s koncertezte végig Svájcot, Lengyelországot, Skandináviát, Angliát. Szélesebb körben azután ismerték meg a nevét Magyarországon, amikor a rádió rendszeres műsorszórásba kezdett 1925. XII. 1-jén. Gyakran kérték ugyanis fel, hogy szólistaként vagy kamarazenészként játsszon az ország muzsikakedvelő hallgatói örömére, s a hanghullámokon lovagolva tízezrek találkozhattak a művészetével.

1924-ben nyerte el a székesfehérvári zeneiskola igazgatói tisztét, s már azon a télen, XII. 7-én fel is lépett hegedűjével a Szent István teremben.

Az 1890-es években a székesfehérvári Iparos Ifjak Önképző Körének vezetősége sérelmezte, hogy egyes tagtársaik hazafias rendezvényeken vesznek részt. A megrótt fiatalok, mintegy fél tucatnyian, akik magyar érzelmű dalokkal óhajtották ápolni hazaszeretetüket, kiléptek az egyletből. Az 1894 márciusában alakult – 15-én ünnepelték meg az eseményt egy Vida Géza Csapó utcai kocsmájában elköltött táncos vacsora mellett a legények –, alapszabályának jóváhagyását V. 20-án megkapó Polgári Dalkör 1920-ban változtatta meg a nevét. Az immár Székesfehérvári Dalegyesület névre hallgató szerveződés, mely ez évi – mondhatni – újjáalakulásától (a Nagy Háború idején a dalkör csupán névleg működött) politikusabb kohézióval tartotta össze a tagjait, mint valaha – hiszen egy dalárdánál kevés egyesülés volt alkalmasabb reprezentálni a nemzeti összefogás erejét; kénytelen volt megválni a ’20-as években esztendőnként öt–hat fellépést szervező Goll Rezsőtől, aki 1925-ben mondott le a karnagyi tisztségről. Az ő kezéből vette át a marsallbotot a fiatal Országh Tivadar.

A vezetésével fényes sikereket könyvelhetett el az egyesület. Az országos dalosversenyeken 1925-ben (Sopronban) harmadikak, két évre rá (Szegeden) másodikak, majd újabb két év elteltével (Debrecenben) elsők lettek a székesfehérvári pacsirták. A dunántúli kórusok számára kiírt, 1926-os pécsi és 1928-as kaposvári megmérettetésekről az első helyezettnek dukáló serleget hozták el a „nehéz műdal” kategóriában. Országh Tivadar nem csak dirigensként, hegedűjén játszva is segítette a fehérvári különítményt.

1925 azonban nem csak a dalosversenyeken való első sikeres szereplés miatt lett emlékezetes Országh Tivadar számára. Szeptember 6-án kötötte össze életét Adrienne Giraud-val, a jegyesek az egykori városligeti Regnum Marianum templom jogelődjében, a Damjanich utcai plébánián mondták ki a boldogító igent. Székesfehérvári éveik alatt a Lövölde u. 28. számú házban lakott az ifjú pár.

1925. XI. 22-én Széchenyi István emlékének hódolt Fejér vármegye. A Vörösmarty Színházban tartott ünnepségen Prohászka mondott gyújtó hatású beszédet, majd a város dalegylete adta elő – Országh vezényletével – Petőfinek a Huber Károly által megzenésített Honfidalát, amit ünnepeltünk hegedűjátéka és Schwarzbach Flóra zongorázása követett.

Fennállásának negyedszázados évfordulóját 1926. I. 17-én ünnepelte a Székesfehérvári Zenekedvelők Egyesülete, összekötve örökös tiszteletbeli karnagyuk, Fricsay Richárd 40 esztendős karmesteri jubileumával. E jeles alkalomból fellépett a budapesti I. Honvédzenekar, Schlamadinger Erna zongoraművész, Országh Tivadar és Goda Gizella koloratúrszoprán énekesnő.

Amikor Prohászka Ottokár elfoglalta püspöki rezidenciáját, elkerülte az ünneplést – gyalogszerrel, kerülő úton ment be a városba a vasútállomásról. Székesfehérvári működésének 1926 januárjában esedékes 20 éves jubileuma elől azonban nem térhetett ki. A jeles napon, I. 21-én az üzletek bezártak, a házakat fellobogózták. 9 órakor Te Deumot celebrált a püspök, majd díszközgyűlést tartottak a Szent István teremben 11 órai kezdettel, mely esemény végére az Országh Tivadar vezénylete alatt álló dalárdák adták elő a Szózatot. Ahogy például az 1927. IX. 25-i vallásos esten is, amit az egyházkerületi közgyűlés alkalmából szerveztek.

1928-ban az ekkor már igen jó nevű, keresett művész és pedagógus Budapestre költözött. Tagja lett az 1910-ben alakult Waldbauer—Kerpely kvartettnek, a XX. század eleji, legnagyobb hatású magyar kamarazenekarnak. Bár fiatalabb volt muzsikus társainál, akiknek Bartók az első négy, Kodály pedig mindkét vonósnégyesének premierjét köszönhette; a kortárs hazai művek propagálását illetően ugyanúgy gondolkodott. 1931 elején csatlakozott a Kerntler trióhoz, Koncz János helyére, míg Friss Antal ugyanakkor Zsámboki Miklóst váltotta. 1931 októberétől lépett fel az általa alapított Magyar Vonóstrióval: Salgó Sándor brácsással, Friss Antal gordonkással és Welser Tibor énekessel. Optimista, tevékeny, új utakat kereső zenészként ismerték kortársai. Pedagógusként is kitűnt kollégái közül: már fiatalon, a fehérvári zeneiskola igazgatójaként éppúgy, mint óradíjas, majd kinevezett tanárként a Zeneakadémián, ahol a vonós  tanszéket vezető professzorságig emelkedett a ranglétrán.

Csakhamar a Székesfővárosi Zenekar, a Budapesti Hangversenyzenekar és a rádió zenekarának a hangversenymestereként látjuk tevékenykedni.

Népszerűségét tovább növelte azzal, hogy 1934-ben Bartók Béla zongorafeldolgozásait átírta gyermekek számára a Magyar népdalok hegedűre és zongorára címmel. A tizenegy darabos miniatűrsorozatot három ciklusba rendezte. Hegedűiskola című kötete még ebben, A hegedűjáték és tanítása a következő évben került ki a nyomdából.

1934 végén egy müncheni vendégszereplésre kérték fel Országhot, melynek XI. 28. és XII. 2. között kellett volna eleget tennie. Ő visszatáviratozott: XII. 1-jére már elígérkezett, Kecskeméten hegedüli el Mozart A-dúr hangversenyét. A bajorok így is igényt tartottak a művészetére, s a készséges virtuóz a restanciáját letudva az első hajnali expresszel elutazott, hogy még aznap este a müncheni szimfonikusok élén meghódítsa a német közönséget.

Egy évvel korábbi látogatását követően Prokofjev ismét Magyarországra látogatott 1936 februárjában. Párizsból érkezett, hogy a 27-i, Miskolcon adott koncertjét követően a fővárosi Vigadóban Kerpely Jenővel csellóra és zongorára írt szonátáját ismertessék meg a lelkes közönséggel, valamint zongoraszólói mellett a hegedűre és zongorára írt kisebb műveit Országhgal játsszák el a budapesti publikumnak.

A koncertet követően bankettet tartottak a Hotel Ritz Dunapalotában, ahol hercegek és maharadzsák is éltek ekkoriban. A francia nyelven elhangzott köszöntők között Országh is kifejezésre juttatta, milyen nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy az orosz komponista őket választotta, hogy közreműködjenek a hangversenyén.

1936 és 1939 között mezőgazdasági ismeretterjesztő filmek zeneszerzőjeként is foglalkoztatják, de zenei vezetője a Pénz áll a házhoz című Latabár-filmnek is, míg a Havasi napsütésben fel is bukkan, nem túl meglepő módon egy hegedűművészt alakít.

A magyar hegedű mesterei című kötetének kiadását 1944 karácsonyára tervező Székely Nándor munkájához Országh Tivadar írt előszót, melyben így zárja gondolatait: „Becsülni kell azt a bátorságot, amellyel a könyv szerzője nem annyira töpreng és fontolgat, mint inkább toronyiránt nekivág a célnak. Nagy hegedűrajongó Székely Nándor, és könyve bizonyára egy lépéssel előbbre viszi a nagyközönség körében a magyar hegedűkészítés népszerűbbé tételét.” A tanulmány azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, a nyilas uralom mondmegjei a nyomdából egyből a zúzdába irányították a könyveket. Egy-két példány menekült csak meg csodával határos módon.

Országh azonban nem mondott le álmáról, több mint másfél évtizeddel később is azt nyilatkozta: „A magyar ember egészen érdekes módon hajlamos hegedűkészítésre.” S mivel a korábban Európa-hírű magyar hegedűipar sorvadozott a felvásárló piac beszűkülése miatt, a Művelődésügyi Minisztérium felkért egy külkereskedelmi vállalatot 1961 elején, hogy gyűjtse össze a kurrens hegedűkészítőket, s az arra érdemeseket népszerűsítsék, segítsék hangszereik értékesítésében külföldön. A kezdeményezés fontosságát híven érzékelteti, hogy már az első kihirdetésre 37 beküldött mesterhegedűt meózhatott le a zsűri: Országh Tivadar zenész és Reményi László hegedűkészítő. (A sors fintora, hogy a vállalkozás sikerességét – sikerül-e újjáéleszteni a szakmát – egyik bíráló sem érhette meg.)

Rengeteg elfoglaltsága mellett sosem szűnt meg a kapcsolata véglegesen Fehérvárral, rendre itt látjuk karmesterként vagy előadóként egy-egy emblematikus eseményen vagy szimplán kulturális megmozduláson.

 1937. V. 19. és 22. között a kormányzó meghívására Budapesten tett látogatást III. Viktor Emánuel olasz király. A vizitációból hazafelé tartva az uralkodó különvonata megállt Székesfehérváron 20 óra 32 perckor. A pályaudvaron Széchényi Viktor főispán fogadta a királyi párt és kíséretét. A köszöntőt követően a helyi cigány együttesek, valamint a MÁV-nak az Országh Tivadar vezette, egyesített dalárdája emelte az esemény nívóját muzsikájával.  

Az oszmán hódoltság alóli felszabadulás mementójának készült Törökkút emlékmű 1938. V. 19-i leleplezési ceremóniáján is Országh Tivadarra számított a város vezetősége.

Kodály az Ah hol vagy, magyarok tündöklő csillaga kezdetű dal német eredetű melódiáját lecserélendő új dallamot komponált. A darab az Ének Szent István királyhoz címet kapta. Az ősbemutatójára Székesfehérváron került sor 1938. VIII. 28-án, azon az egykori koronázóvárosba lehozott országgyűlés rendezvényeinek egyikeként, melyen nemzeti ünneppé nyilvánították augusztus 20-át. Míg Horthy Miklós koszorút helyezett el, hogy ünnepélyesen felavassa a romkertet, a MÁV dalosai adták elő a Kodály-szerzeményt Országh Tivadar instrukciói alapján, a régi változatot pedig a Budai Dalárda. A premier nem aratott osztatlan sikert, az újítás meglepte a hallgatóságot.

Farkas Ferenc visszaemlékezései alapján a felszabadulás után alig egy lélegzetvételnyi idővel, 1945. IV. 22-én koncertet adtak a ciszterci gimnáziumban: Török Erzsi népdalénekest kísérték ők ketten és Solymos Péter. Orosz, angol és magyar kompozíciókat adtak elő. A felszabadulás utáni első klasszikus vonósnégyes koncert is Országh nevéhez fűződik, erre még majdnem napra pontosan 3 évet kellett azonban várni. Együttesével (Brányik Gyulával, Szűts Mihállyal és Friss Antallal) ugyanis 75 évvel ezelőtt, 1948. IV. 23-án adott koncertet a zeneiskola dísztermében – ezúttal a bécsi klasszikusok szerepeltek a repertoárjukban.

Utolsó éveiben sokat betegeskedett. Bár nem volt még igazán idős, megtört, keserűvé vált. Nekrológokban gyakori szófordulat, igazságtartalmából azonban emiatt még semmit nem veszít Országh esetében: több elismerést érdemelt volna élete során. Hosszú szenvedést követően, 1963. X. 11-én adta át lelkét a teremtőjének. Utolsó útjára X. 17-én déli 12 órakor kísérték szerettei és tisztelői a Farkasréti temetőbe. A szertartáson megjelent Szabolcsi Bence akadémikus, Sárai Tibor, a Magyar Zeneművészek Szövetségének főtitkára, s még számos nobilitás.

Források:
Csitáry G. Emil: Emlékiratok, 2013
Dunántúli Protestáns Lap, 1927. X. 2.
Enge János: Nagy muzsikusok érkezése, in: Fejér Megyei Hírlap, 1971. I. 17.
Erdélyi Sándor: A magyarországi hegedűkészítés történeti irodalma, in: Zenetudományi Dolgozatok, 1983
Fehérvári Kis Ujság, 1948. IV. 23.
Figyelő, 1961. III. 29.
Gaál Zsuzsanna, G.: Megyen már a hajnalcsillag, in: Ez a Hét, 1996. II. 9.
Kecskeméti Közlöny, 1934. XI. 23.
László Ferenc: Bartók-rapszódiák, in: Új Élet, 1976/7.
Lugosi Tamás: A székesfehérvári Polgári Dalkör megalakulása, in: Közművelődés Fejér Megyében, 1988/1–2.
Mudrák József—Deák Tamás: Magyar hangosfilm lexikon 1931–1944, 2006
Nemzeti Ujság, 1925. IX. 4., 1938. V. 20.
Nemzetnevelés, 1926. II. 1.
Népszava, 1923. III. 25., 1963. X. 18.
Pesti Napló, 1936. II. 23., 1937. V. 23.
Somogyi Vilmos: Országh Tivadar emlékezete (1901–1963), in: Muzsika, 1963. XII. 1.
Somogyi Vilmos: Prokofjev három pesti koncertje a harmincas években, in: Magyar Nemzet, 1976. IV. 28.
Szabó Balázs: Népénekből kórusmű(vek): az Ének Szent István királyhoz változatairól, in: Zeneszó, 2021/5.
Szózat, 1925. XI. 24.
Ujság, 1930. II. 2.
Uj-Somogy, 1928. VII. 1.
Virány Gábor: Évfordulónaptár, in: Parlando, 1973/10–11.

Végh Ákos László