Csukly Alajos Székesfehérváron született 1924. IX. 6-án. Édesapját öt hónapos korában elvesztette. Bár az 1935–36-os tanévben az állami Ybl Miklós Gimnázium tanulója volt, a következő iskolaévet pedig a ciszterben töltötte; édesanyja, aki tanítónőként kereste kenyerét, egy Szegedtől északnyugatra fekvő tanyaközpontba kényszerült költözni gyermekével, Csengelére. Az ifjú Alajos Szegeden (a Klauzál Gábor Gimnáziumban), majd Pécsett koptatta az iskolapadot, harmadéves orvostanhallgató volt Baranyában, amikor a II. világégés őt is magába szippantotta. Kollokviumait figyelembe véve felcserként számítottak rá a nyugati fronton.
Amerikai fogságból tért haza a háború után. Előbb színészi babérokra tört, a világot jelentő (hódmezővásárhelyi) deszkákon próbált befutni, de az éhkopp visszavezérelte Székesfehérvárra, a szülői házban élő rokonokhoz.
Szépírói vénájának köszönhetően novelláit több alkalommal is jutalmazták a pályamunkák zsűrizői, de egy idő után valamiért letett az ez irányú megmérettetésről, az asztalfiókjának írt – literatúrát.
(Forrás: Fejér Megyei Könyvtáros)
1948-tól a Szabadművelődési Felügyelőség munkatársa, 1950-ben már a Moziüzemi Vállalatnál láthatjuk. 1954-ben került a megyei könyvtár állományába, mely pár hónappal később, Vörösmarty Mihály halálának centenáriumi évében vette fel a költő nevét. A kölcsönzésen fogták hadra először, de csakhamar – miután kiderült róla, hogy egy könyvtáros bőrébe bújt megszállott – átkerült a módszertani osztályra.
1961 és ’67 között szerkesztette a Könyvtári Híradó című periodikát, a Fejér Megyei Könyvtáros elődjét. Szerkesztette, s tette gazdagabbá tanulmányaival. Az általa összeállított, sokszorosított bibliográfiák, könyvjegyzékek széles körben mélyítették el a könyvtárosok ismereteit, s segítették őket a gyűjtemény látogatóinak a tájékoztatásában.
Csukly Alajosnak a helytörténet, az irodalom és a színjátszás lokális hagyományai álltak érdeklődése homlokterében, de általános érvényűen „a kultúra mindeneseként” címkézték fel, ismerték a megyében. Cikkeit, tanulmányait, szépirodalmi írásait a Fejér Megyei Szemlében, a Fejér Megyei Hírlapban és antológiákban (pl. A csönd órái) publikálta. A könyvtárügyet előmozdítani rendszeres programokkal és gyakorta megjelenő kiadványokkal előmozdítani kész Magyar Könyvtárosok Egyesületének 1966 februárjában alakult meg a Fejér megyei csoportja – a hat alapítótag egyike Csukly Alajos volt.
Lojzit, ahogy munkatársai becézték, könnyfakasztó tréfamesternek ismerték, adottságát kamatoztatta a hétköznapokban éppúgy, mint a kirándulásokon, egyéb „csapatépítő tréningeken” és az általa szerkesztett lap Görbe Tükrében. Értekezleteken szokása volt karikatúrákat skiccelni a combjára fektetett lapokra. Nem mindenki díjazta azonban a humorérzékét, akadt zsurnaliszta, aki a fiatalembernek egy hangversenyen elhangzott összekötő szövegét botrányosnak találta és ízléstelennek.
A TIT Fejér megyei szervezetének irodalmi szakosztályát erősítette tapasztalataival, a titkári teendők elvégzését vállalta magára. Területi és országos vetélkedők helytörténeti anyagát állította össze, máskor zsűrizte, de különböző médiumokban (rádió, televízió) versenyzőként is megmérettette tudását.
Irodalmi színpadot vezetett (Pesti Jánossal), de mikrobuszt is, ha író–olvasó találkozóra kellett szállítani Fehérvárról a megye valamely településére a várva várt szerzőt. Máskor ő tartott irodalmi estet, felolvasást, könyvismertetést Fejér reá osztott településeinek egyikén. Bebarangolta Kápolnásnyéket Vörösmarty-emlékek után kutatva.
A megyei közintézmény hálózati gárdájának tagjaként készséggel koordinálta az arra igényt tartó vidéki könyvtárosokat, szakmai tanácsért bármikor fordulhattak hozzá. 1962-től 1971-ig a könyvtártan rejtelmeibe avatta be a Vasvári Pál Gimnázium diákjait. Kisugárzása, lelkesedése, felkészültsége mély nyomot hagyott a hallgatóiban, többen is bevallottan miatta választották a könyvtárosi pályát. Mindemellett helyi kézilabda-meccseken is ténykedett játékvezetői minőségben.
Ma már nem annyira hangzatos (bár nem is osztogatták csak úgy, úton-útfélen), de 1968-ban kiérdemelte a Szocialista Kultúráért felcímkézésű jelvényt. Ekkor már főmunkatársa volt a könyvtárnak és szakfelügyelőként is tevékenykedett.
Hosszas betegeskedésére 50 évvel ezelőtt, 1973. VIII. 12-én, vasárnap tett pontot a halál. Barátai, tisztelői öt nappal később, VIII. 17-én vehettek tőle végső búcsút a Berényi úti Csutora temetőben.
Források:
Bakonyi István: „Változatlanul hiszek az amatőr versmondó mozgalomban”, in: Fejér Megyei Hírlap, 1987. I. 3.
Baranyi Ferenc: Szesztestvérből – harcostárs, in: Ezredvég, 2008/6–7.
Csaba Orsolya: Húsz éve nincs közöttünk… Csukly Alajosra emlékezünk, in: Fejér Megyei Könyvtáros, 1993/1.
Farkasné Somkuti Ágnes: Gondolatok, emlékezések, mozaikok egy könyvtáros életéből, in: Fejér Megyei Könyvtáros, 1985/2.
Fehérvári Kis Ujság, 1946. VIII. 21., 1948. IV. 28.
Fehérvári Napló, 1948. XII. 7.
Könyvtáros, 1973/10.
Tóth László—Csukly Alajos: Az élő Vörösmarty nyomában, in: Művelt Nép, 1955. XI. 20.
Végh Ákos László
