2019. február

Kepes János

(1886–1944)

Míg a római jog hagyományait folytató észak-itáliai városokban a szó mai értelmében vett, világiakkal feltöltött közjegyzői hivatalok működtek már a középkorban is, Magyarországon ez idő tájt a hiteleshelyek láttak el hasonló szerepkört, a honi közjegyzők tevékenysége csak az egyházi törvényszékek hatáskörébe tartozó ügyekre korlátozódott. Az általunk ismert közjegyzői intézmény hazánkban csak a XIX. század második felében – ideiglenesen 1858-tól, de véglegesen csupán 1874-től kezdett szárnyalva terjedni.
Az első székesfehérvári közjegyző, Grubicy László 1875. VIII. 1-jén nyitotta meg irodáját. A társadalmi ranglétrán hirtelen olyan magas pozícióba kerültek e korábban nem ismert szakma képviselői, hogy Grubicy három év múlva már a 11. helyen állt a helyi virilisek, a legtöbb adót fizető polgárok névjegyzékében. A hivatalában őt követő Gánóczy Flóris 1911 karácsonyára időzített lemondása után már két, külön irodát vezető közjegyzője lett a koronázóvárosnak, Horváth Kálmán és Nosz Gyula.
Utóbbi vette meg Gánóczy lakóházát, és itt, a Jókai utca 3. szám alatt rendezte be irodáját. Később a Rózsa utca 1. alá költözött. E helyt kezdte meg működését Nosz halálát követően Kepes János 100 évvel ezelőtt, 1919. II. 15-én. Az (állami, majd királyi) közjegyzői hivatalt 1944. V. 31-ig vezethette, bár a Kepes Közjegyzői Irodát csak 1946-ban szüntették meg.
Kepes János 1886. III. 2-án született New Yorkban. A budapesti és nagybányai középiskolás évek után Budapesten és Kolozsváron végezte jogi tanulmányait, 1908-ban doktorált le. Egységes ügyvédi és bírói szakvizsgáját (1911) követően a Budapesti Ügyvédi Kamara bejegyzett tagja lett, angolul és németül egyaránt folyékonyan beszélő bűnügyi védő.
Márkus Ibolyával, Márkus Dezső kúriai bíró leányával 1912. VI. 9-én lépett frigyre. Hat és fél évig dolgozott Győrben, majd Budapesten közjegyző-helyettesként, ám amikor Nosz Gyula halálával megüresedett az egyik fehérvári közjegyzői állás, munkaadója, Holitscher Szigfrid támogatásának (is) köszönhetően Kepes nyerte el azt.
A város másik közjegyzőjével, Horváth Kálmánnal – majd (1931. VIII. 1-jétől) annak utódjával, Csiky Ödönnel – baráti viszonyt ápolt, egymás támogatásával saját pozíciójukat is erősítették a városban. A Fejér Megyei Takarékpénztár 1920. III. 31-én tartott közgyűlésén választmányi tagok lettek mindketten. A Vörösmarty Kör találkozóin, melyeken Horváth Kálmán is rendszeresen részt vett, Kepes János volt a háznagy. Szerkesztette a Királyi Közjegyzők Közlönyét, de Horváth alelnöksége idején a Múzeumegyesület választmányi tagja is volt – az 1924-i tisztújítást követően.
1925-ben – felismervén, hogy a polgárság ereje abban rejlik, ha anélkül szerveződnek egységbe, hogy társadalmi pozíció, politikai vagy vallási nézet mélyítene közéjük szakadékot – Nagy Pál főispán, Kepes János és Karl István gyáros vezetésével tömörültek szövetségbe.
Horváth Kálmán ajánlására lett a városi tiszteletbeli főügyészi cím birtokosa (1924-ben), ami – ahogy a neve is mutatja – nem járt konkrét pozícióval, ám szavának nagyobb súlyt kölcsönzött jogi ügyekben, tanácsaira fokozottabb figyelmet generált.
Választmányi tagja volt kora legjelentősebb sportegyesületének, az SzTC-nek; s bár abban, hogy a sóstói telepen a kifejezetten militarista szemléletű klub, az EME (Ébredő Magyarok Egyesülete) nem nyert magának teret, Zavaros Aladár polgármester és Prohászka Ottokár megyéspüspök vállalt magára oroszlánrészt; Kepes János is végig kiállt az SzTC mellett.
1926-ban indítványt fogalmazott meg, melyben az igazságszolgáltatásban dolgozók maga után sok kívánnivalót hagyó helyzetéről beszélt. Arról, hogy a dualizmus kori, példaértékűként elismert magyar bíróságok a világháború óta szűkös keretek között, bilincsbe bénítottan reménykednek hanyatlásuk végében – ami nehezen valósulhat meg a szanálások, létszámleépítések miatt felgyülemlő restancia árnyékában.
Az eladósodott város tanácsa – mivel a belföldi pénzpiacon a ’20-as évek közepén már sem átmeneti, sem hosszúlejáratú kölcsönért nem lehetett folyamodni – külföldi kölcsönügyletek lebonyolításához is a Kepes Iroda segítségére támaszkodott. Az 1926-ban felvett Speyer-kölcsön törlesztőrészleteinek biztosítására az irodának a városhoz befolyó illetékek és adók sorozatát kellett lekötnie. A város tulajdonában lévő ingatlanok értékesítéséből származó bevételek felhasználását is javasolták. A gazdasági világválságnak köszönhetően azonban 1933 végén a 7 éve folyósított összegnek több mint a másfélszeresével tartozott Fehérvár.
A várospolitikai döntéseket havonta tárgyaló kisgyűlés tagja is volt Kepes 1934. XII. 31-ig, egyike a hat beválasztható virilisnek, holtversenyben a legtöbb szavazattal jutott be a testületbe.
1931-ben a világválság kirobbantotta szociális lázongásokkal Károlyi József nem tudott megbirkózni. A kormánypárt gróf Károlyi Gyulát indította a választáson, Fehérváron a Kepes Közjegyzői Irodában volt a főhadiszállásuk, innen terjesztették a röplapokat, hordták ki a plakátokat, a korteshadjárat kasszáját is itt kezelték. Elsöprő győzelmet arattak.
Károlyi Gyula megszorításai sem hozták meg a várt eredményt, 1932. X. 1-jén másodjára is visszavonult a politikai élettől. Az időközi választás lebonyolításának megszervezését a fehérvári mandátumért ezúttal is Kepes János irodájára bízták, miközben az ellenzéki blokk a Magyar Király szállóból irányította jelöltjének, Friedrich Istvánnak a kampányát. Ismét Kepes János vezette győzelemre támogatottját – 2 év alatt harmadszor, hiszen Csitáry G. Emil 1931. évi polgármesterré választása előtt is ő egyengette az utat.
Horváth Kálmán, majd Somsich István hirtelen halála után Kepes János lett a Múzeumegyesület ügyvezető alelnöke. Az 1932. XII. 21-én megtartott választmányi gyűlésen ő indítványozta az 1938-as év Szent István emlékévvé nyilvánítását, az ünnepségsorozat megszervezését.
1933-ban 77 könyvritkaságot ajándékozott az egyesületnek. A legrégibb nyomtatvány 1549-es keltezésű, de több XVI–XVII. századi kötet is jelzi az adomány értékét. A festészethez való viszonyáról pedig a Csók Istvánról és Aba-Novák Vilmosról írt tanulmányai alapján alkothatunk képet.
Az 1938-as azonban nem csak Szent István emlékéve volt, hanem az első zsidótörvényé is. Szorosan a nyomában érkezett a második, majd 1941-ben a 19. tc. 2. §-a. Hiába hagyták figyelmen kívül őket egy ideig az illetékesek, sőt, egy új kategóriát – keresztény zsidó – is létrehoztak az olyan, a közösségért kimagaslóan sokat munkálkodók számára, mint Kepes; az okkupáció után új lendületet kaptak a zsidóellenes intézkedések. Tíz nappal a német megszállás előtt Kepes János még támogatta – a Jogügyi Bizottság elnökeként – az Árpád fürdő modernizációjához szükséges kölcsönigénylést a városi közgyűlésen; IV. 25-én viszont már kénytelen volt lemondani valamennyi törvényhatósági tisztségéről.
Hóman Bálint képviselő mentességet szerzett neki a belügyminisztertől, mégsem menthette meg Toldi Árpád, a frissen kinevezett főispán karmaiból, akit a Hóman iránti ellenszenv is fűtött. Minél erősebb borsot akart törni politikai ellenlábasa orra alá azzal, hogy annak személyes párthívét és barátját (is) deportáltatja. Emlékirataiban Csitáry G. Emil visszaemlékezik megrendülésére: „Sose felejtem el, milyen borzalmas kép volt, amikor a zsidókat négyes sorokba állítva a Kígyó utcában létesített gettóból a vasúti állomás mögötti téglagyárba szállították ki, ahonnan azután Auschwitzba vitték […] Szívfacsaró látvány volt többek között ott menetelni látni azt a Kepes János közjegyzőt és feleségét, akivel megelőzőleg szoros baráti viszonyt tartottunk”.
Még a gettóba szállítása előtt öngyilkosságot kísérelt meg – eredménytelenül. VI. 15-én bevagonírozták feleségével együtt, így aztán a másnap kelt belügyminisztériumi dokumentum, mely az egész ország területén mentességet kínált neki, már nem érhette utol. 17-én érkezett a vonat Auschwitz-Birkenauba, ahol Kepes János életét elvették. A pontos dátum ismeretlen.
2019. VIII. 29-én a székesfehérvári Városházán megemlékezést rendeztek Kepes János tiszteletére, majd az egykori irodája falára kihelyezett, szolid, sallangmentes emléktábláját leplezték le ünnepélyes keretek közt, amit a Magyar Országos Közjegyzői Kamara készíttetett.

Források:
8 Órai Ujság, 1925. IV. 26.
Csitáry G. Emil: Emlékiratok, 2013
Mikó Ádám: Dr. Kepes János közjegyző élete és munkássága, 2011

Végh Ákos László

Galéria:

Megosztás:

Ezeket látta már?