Darázs Károly (a keresztségben Rábaközy Károly) 1866. X. 30-án látta meg a napvilágot Székesfehérváron, az akkor még a Felsővároshoz tartozó Olaj utcában, családja a 629. helyrajzi szám alatti ingatlanban lakott. A kis Karcsi muzsikuscsaládba született, édesapja, Rábaközi (Darázs) Károly, édesanyja, Dani Anna, nevelőapja, Kovács József – szintén zenész volt.
Már 15 évesen alkalmazta bátyja, Darázs Miska a tizenöt fős bandájában. (Az 1845-ben született Miska – Wallstein János keresztfia – Várpalotán vált ismertté, de miután megszöktette pártfogója asszonyát, megteremtve ezzel a vonzó megjelenésű prímás mítoszát, aki után bomlanak a nemes kis- és simán asszonyok; Székesfehérvárra szökött bandájával, ahonnan meg sem állt Párizsig. Itt nótáival és sármjával akkora népszerűségre tett szert, amire Patikárius Ferkó kivételével nem akadt addig példa: az utcákon árusították az arcképét. Oly urasan, nagy lábon élt, Székesfehérváron ő volt az egyetlen cigány, aki az első emeleten lakott.) Károly a bátyja mellett másodprímásként töltött tíz év alatt bejárta Svájcot, Párizst, Veronát, megfordult Rouenben, Biarritz-ban és Velencében, fellépett Nizzában, Le Havre-ban és Padovában. Ezután két évig még a kor leghíresebb prímásai mellett láthatjuk segédprímásként, majd 1893-ban átvette Radics Miska fehérvári zenekarát.
125 évvel ezelőtt, 1894 májusában egy négy hónapig tartó londoni turnéra indult a banda, játszottak a walesi herceg palotájában, egy, Ferenc Ferdinánd tiszteletére rendezett estélyen, melyről így számol be 1894 júniusában a zenekar egyik tagja:
„Mint büszke fehérváriak, Londonban hírnevet szereztünk magunknak játékunk által, de különösen Darázs Károly szép szólójátékával hódította meg az angolokat. A walesi hercegnél és a Nagy Derby ebédjénél, úgy Rotschildnál már többször játszottunk, amire büszkék vagyunk, már azért is, mert itt több zenekar is van Budapestről, mégis mi vagyunk a hercegek és lordok zenekara.
Deym nagykövet estélyén Ferenc Ferdinánd trónörökös a walesi hercegkisasszonyok társaságában hallgatta Darázs síró hegedűjét, majd odafordult hozzá, s magyarul mondá: Húzza el az én kedvenc nótámat, azt, hogy: Csak egy szép lány van a világon. A trónörökös elmélázva hallgatta a hegedű hangját, a dal végén pedig megdicsérte Darázst szép játékáért.”
Az angol lapok is elragadtatással nyilatkoztak a banda szerepléséről, a hazautazásuk előtti búcsúestélyen egy nemzeti színű szalaggal futtatott babérkoszorút kapott Darázs a brit közönség tisztelete jeléül.1894. VIII. 9-én tértek londoni útjukról haza, s még e hó 30-án örök hűséget esküdött az 1874-ben született Niszik Máriának Székesfehérváron. Kilenc alkalommal örülhetett a pár gyermekáldásnak, első ízben 1895. VI. 7-én Károlynak, utoljára 1917. X. 20-án Irmának. Ekkor, 1917-ben Székesfehérváron, a Vásártér 21. szám alatt lakott a család.
1894 őszén ismét Nagy-Britanniában bukkant fel, ezúttal a dél-angliai Eastbourne üdülőtelepülés koncerttermébe szerződött le egy 35 napos turnéra.
Az 1896-ban a millenniumot ünneplő város programsorozatában nem vett részt – erre az időre is londoni szerződés kötötte le, miután egy élelmes angol impresszárió közbenjárására megkapta a bandájával a „walesi herceg és hercegné udvari zenekara” címet. Hogy a vállalt kötelezettségeit teljesíteni tudja, pár nappal az ezredéves rendezvények levezénylése előtt, V. 7-én el kellett utazniuk. Egy beszámoló alapján az angol hölgyek rendkívüli mértékben lelkesedtek a magyar zenéért, különösen a csárdások bűvölték el őket.
A népszerűség ellenére – vagy éppen amiatt – Darázs alaposan összerúgta a port társaival, mert még a jubileumi év októberében megvált tőlük, és átnyergelt Docsi Jancsi bandájába. Igaz, prímásnak – nem is adhatta alább. Így zenélt közel két hónapig a Docsi—Darázs fúzió. Az állhatatosnak éppen nem mondható „zenefőnök” december elején már ismét a régi, Pozsár Pistától „visszavett” bandája élén hegedült.
Székesfehérvári szereplései később is jelentős társasági eseménynek számítottak. Nem egyszer előre lehozták a lapok a másnapi, az Otthon kávéházban vagy Hoffmann vendéglőjében, a Molnár-kávéházban vagy a Magyar Király szállóban adandó koncertjének a repertoárját.
Meghívott előadója volt annak az egzotikus mulatságnak is, amit a székesfehérvári vasúti műhely dalárdája szervezett a Fehérvárcsurgót Balinkával összekötő Gaja-völgyben, 1895. VI. 29-én. Egyenesen Afrikából érkezett egy elefánt az eseményre, hogy algebrai ismereteivel, zenélő és éneklő tehetségével emelje annak fényét. A már ezzel is ámulatba ejtett publikum számára – miután kigyönyörködték magukat az eget díszítő léghajóban, s hangulatba ringatták magukat a sörautomata termékeivel – Darázs Károly késő estig táncra pezsdítő, virtuóz hegedűjátéka tette a napot még emlékezetesebbé.
Nem csoda tehát, hogy nagy port kavart, amikor 1897 őszén lába kélt Darázs 200 forintot érő hegedűjének, melynek tettesét szerencsére hamar leleplezték.
1902-ben Párizsban mutatta be műsorát a prímás gárdájával, szilveszter éjszakáján pedig Berger Lajos Teréz körúti kávéházában szerepeltek.
1903-ban Darázs bandája fuzionált a Pozsár testvérekével, s együtt húzták el az Elite kávéház közönségének a nótáját. Még ez év decemberében Veszprém 14 tagú cigánybandájának prímása, Doma Ferkó arra panaszkodott, mennyire nyomorognak, mert egyrészt éjfél után büntetik a hatóságok a muzsikálást, ráadásul helyettük rendre Darázsékat hívják a talpalávalót szolgáltatni Veszprémbe is Fehérvárról.
Darázs 1907-ben az Ősz utcában lakott, amikor betért a portájára egy kártyavető koldusasszony. Csak két leánygyermekét találta otthon a prímásnak, akik elutasították mindennemű pénzigényét. Erre egy kagylót érintett a leányzók arcához s karjához, hogy meghipnotizáltan rogyjanak össze. Csődület támadt, s az odasiető rendőrök alig tudták az asszonyságot élve kimenteni a tömeg karmai közül.
Arra, hogy reneszánszát élte ekkoriban a cigánymuzsika, bizonyságul szolgál, hogy Erzsébet királynéról, Sissiről is lejegyezték, a Lehullott a rezgő nyárfa ezüstszínű levele a legkedvesebb nótája; de állításunkat támasztja alá a három hétig tartó cigánymuzsikus-verseny is a Népszínházban (1903. IX.), vagy e rendezvény sikerén felbuzdulva lebonyolított koncert Szegeden, Aradon, Pozsonyban, Nagyváradon, Sopronban, Miskolcon, Kassán.
Darázs Károly hírnevét még évtizedekig megőrizte, 1916 januárjában például minden este hangversenyt adott a nagykanizsai Arany Szarvas kávéházban. Élete utolsó éveiből az adatok megfogyatkoznak, az öregedő prímás személye háttérbe szorul, már nem cikkeznek róla. 1925-ben, 59 évesen hunyt el.
Források:
Budapesti Hírlap, 1907. VI. 21.
Mátrácz József: Székesfehérvári hangász nemzedékek könyve, 2018
Sárosi Bálint: A cigányzenekar múltja 1776–1903 (Az egykorú sajtó tükrében), 2004
Székesfehérvár és Vidéke, 1894. V. 19.; 1894. VI. 23.; 1894. IX. 1.; 1895. II. 19.; 1895. VI. 22.; 1895. VII. 6.; 1896. X. 8.; 1902. XII. 31.; 1905. VIII. 3.
Végh Ákos László
