Kiadó: Városi Levéltár és Kutatóintézet
Szerző: Ribi András
Székesfehérvár, 2023
Megvásárolható: 4500 Ft
206 oldal, kartonált

Fülszöveg:

A kötet a középkori Magyarországon működő hiteleshelyek közül annak a négy intéz­mény­nek a tevékenységét tekinti át (boszniai székeskáp­talan, budai társaskáptalan, fehérvári társaskáp­talan, fehérvári keresztes konvent), melyeket a 16. század elején alkotó Verbőci István Hármaskönyve alapján már régóta országos hatáskörű intézmé­nyekként tartott számon a történeti kutatás. Mivel jórészt szokásjogi eredetű jelenségről van szó, ezért az országos hatáskörű hiteleshelyi tevékenység megismeréséhez nélkülözhetetlen volt az említett intézmények valamennyi fennmaradt oklevelének feldolgozása: ez összességében mintegy 9000, nagy­részt kiadatlan, kézzel írott, latin nyelvű dokumen­tum áttekintését igényelte. Így lehetővé vált olyan alapvető kérdések körüljárása, mint: Mikor és mi célból jöttek létre az országos hatáskörű hiteles­helyek? Mik voltak ennek előzményei? A boszniai káptalan az 1498. évi törvények jóvoltából járhatott el a Magyar Királyság teljes területén, de mi a hely­zet a másik három intézménnyel? Egyszerre nyerték el ezt a jogosítványt, vagy ha nem, akkor milyen sor­rendben? Az ország egyazon földrajzi pontján, a kö­zépkori Székesfehérváron valóban két országos ha­tás­körű hiteleshely is tartósan tudott működni? Milyen ügyekben volt szükség arra, hogy egy-egy központi fekvésű közhitelű intézmény a von­zás­körzetét elhagyva az ország egy másik pont­ján működjön közre? Kik voltak a kedvezmé­nye­zettek, és ők milyen sűrűn vették igénybe ezt a le­he­tő­­séget? Valóban az egész országra kiterjedt az or­szá­gos hatáskörű hiteleshelyek tevékenysége? Egyál­­talában hogyan hajtották végre ezeket az eljárásokat a napi gyakorlatban?
E kérdésekre ad választ a szerző a kutatásai során rögzített adatokat vizuálisan is bemutatva ebben a könyvben.