Levéltáros nekrológok, gyászhírek és gyászjelentések
(1833–2021)
Kiadó: Városi Levéltár és Kutatóintézet
Szerkesztő: Feiszt György
Székesfehérvár, 2022
Megvásárolható: 2500 Ft
432 oldal, fűzött, keményfedeles
„Büszkeségre jogosító elődeink névsora!”
Egy évtizede már, hogy nekrológjaikat egy kötetbe szerkesztve írtuk ezt az elhunyt levéltárosoktól az idő, mint tudjuk, nem áll meg és kíméletlen múlását mindennel jobban láttatja 2011 óta elhalálozott kollégáink nekrológjainak hosszú sora. Szomorú és fájdalmas a pályatársaktól való elválás, mégis elkerülhetetlen az emlékezés. De ha az időbe visszatekintünk, kirajzolódik-e ebből régi korok levéltárosainak portréja? Mit tudunk elődeinkről? Tudunk-e eleget róluk? A tapasztalat mondatja velünk, hogy kevés csak a hivatal történetét megismerni. Ha a múltat a levéltárosok múltját is takaró homályt akarjuk eloszlatni. Az embert kell keresni, mert a tisztánlátáshoz csak a személyiség megismerése adhat segítséget.
A közreadott dokumentumok révén 427 hajdani levéltáros válhat ismerősünkké. Nem egységes a róluk kialakítható kép, ahogy jellegükben és terjedelmükben különböznek a sorsukat megörökítő források is. A kötetben az országos levéltárák képviselői mellett a történelmi Magyarország majd valamennyi vármegyéjéből és 48 városából találhatunk személyeket. A közel ezer dokumentum összegyűjtése sziszifuszi munka volt. Amelyhez az erőt, a csüggesztő percekben legfőképpen, az első nekrológ kötetet övező elismerések és a munkánkat figyelemmel kísérők biztatásai adták. Van még feladat bőven, és csak ismételni tudjuk azt, amivel 2011-ben búcsúztunk: „gondoljunk azokra is, akikről ezidáig bármely okból megfeledkeztünk.”
Feiszt György
A kiadványban az alábbi összefoglalóval emlékezünk
intézményünk nyugalmazott igazgatójára, Farkas Gábora:
Farkas Gábor
(1931–2015)
Életének 85. évében, 2015. február 28-án hunyt el a székesfehérvári Városi Levéltár nyugalmazott igazgatója, dr. Farkas Gábor. Búcsúztatójára március 14-én került sor Székesfehérváron, a Prohászka Ottokár Emléktemplomban.
Farkas Gábor 1931. április 2-án született a Zala megyei Sümegcsehiben. Sümegen töltött gimnáziumi tanulmányai után az egyetemi évek következtek. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen magyar-történelem szakos középiskolai tanári diplomát szerzett 1954-ben. Az egyetemről kikerülve előbb a Fejér Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Oktatási Osztályán tevékenykedett mint továbbképzési előadó, majd 1956 augusztusától a székesfehérvári József Attila Gimnázium tanára lett. Kállay István utódaként, mindössze 28 évesen, 1959. október 1-jétől betölthette a Székesfehérvári Állami Levéltár igazgatói posztját. 1960-ban szakirányú képesítést szerzett a Levéltárak Országos Központja felsőfokú levéltáros tanfolyamán.
1961-ben megvédte bölcsészdoktori disszertációját, 1973-ban megszerzett kandidátusi fokozatát 1988-ban újabb tudományos mérföldkő elérése követte: a történelemtudományok doktora cím. Önálló kötetekké bővített tartalmú értekezései az Akadémiai Kiadó gondozásában láttak napvilágot. 1980-ban a kandidátusi, majd 1992-ben a doktori munkája alapján készült kiadványokat vehették kézbe az olvasók.
Munkáját – amelyet 1974-ben Alba Regia-plakettel ismerték el Székesfehérváron – mára tanárként eltöltött évei alatt is a tudományos feldolgozó munka iránti lelkesedése határozta meg. Levéltárvezetőként az intézmény szakmai munkájának beindítását, stabilizálását, s tudományos tevékenységének megszervezését tartotta szem előtt.
Korokon átívelő hely-, ipar-, oktatás-, politika-, illetve vallástörténeti publikációival a pályája kezdetétől jelen volt számos országos jelentőségű tudományos folyóirat szerzői között. Önállóan jegyzett kötetei, az általa életre hívott Fejér Megyei Történeti Évkönyv oldalain megjelent tanulmányai ma is meghatározó forrásértékkel bírnak a megye és településeinek történétét kutatni vágyók számára, csakúgy, mint a Szent István Király Múzeum Alba Regia évkönyvének hasábjain megjelent számos publikációja.
Szerkesztőként 1978-tól 1989-ig közreműködött a Levéltári Szemle készítésében. Több szakmai szervezet munkájából részt vállalt, tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Akadémiai Bizottság szakbizottságainak, a Magyar Történelmi Társulatnak, a Fejér Megyei Honismereti Bizottságnak is.
Helytörténeti témában íródott ismeretterjesztő cikkeit a székesfehérvári helyi sajtó, illetve a megyei napilap rendszeresen közölte.
1992-ben nyugdíjba vonult. Elhagyva a Fejér Megyei Levéltár kötelékét vezető szerepet vállalt a székesfehérvári Városi Levéltár megszervezésében, amelynek igazgatását 1997-ig látta el.
Tudományos tevékenységét azonban, ezután is folytatta. Repülés-, és városrésztörténettel foglalkozó munkákban összegezte kutatásait. Nyugdíjas évei alatt összeállította a Zirci Apátság előszállási uradalmának 1659-től 1945-ig terjedő időszakát feldolgozó kéziratát, valamint Fejér vármegye történeti archontológiáját, amit az Alba Regia 2000-től folytatásokban le is közölt.
Az 1990-es évek második felétől oktatóként vett részt a Kodolányi János Főiskola munkájában. 2000-től ugyanitt a Társadalomtudományi tanszék főiskolai tanára. A főiskola részére Gazdaságtörténet címmel jegyzetet készített. 2004-ben, tanári pályájának befejezésekor, pályatársai Laudatio et salutatio címmel tanulmánykötettel köszöntötték a „megye legtöbbet publikáló történészét”.
2010-ben, mintegy öt évtizedes munkáját Székesfehérváron Deák Dénes-díjjal ismerték el.
Béke poraira!
