2021. május 8.

Kuthy József

(1849–1921)

Kuthy József családi síremléke a Hosszú temetőben

Kuthy József Agárdon született 1849. XI. 23-án. Atyja számadó volt a Nádasdy-uradalomban, ám korai halálát követően a nagyapa gondoskodott a fiúról, aki Kápolnásnyéken, Velencén, majd 1859-től a megyeszékhelyen koptatta az iskolapadot. Már hatodikos korában kiérdemelte a legtehetségesebb szavalónak járó díjat. Ráadásul nem költemények előadásával érte el mindezt, hanem Kölcsey, Eötvös József és Kossuth szónoklatainak interpretálásával. Fehérvári évei idején nagybátyja, Kúti Márton egyengette unokaöccse útját, kettejük közeli kapcsolatáról, Józsefnek a Márton iránt tanúsított hálájáról megemlékeztünk már sorozatunkban, a nagybácsi érdemeit taglaló szócikkünkben.
Diákéveit 1868-tól a pesti Műegyetemen töltötte az ifjú Kuthy, ahol tovább folytatta az évfolyamelsőknek járó díjak begyűjtését. 1872. október és 1875. április között tanársegédként dolgozott alma materében, bár már 1874 novemberében megszerezte a tanári oklevelet. E tevékenységeivel párhuzamosan a Frőbel Nőegylet óvónőképző intézetében tanított magyar nyelvet, irodalmat és történelmet.

1876. IV. 27-én kötött házassága Aujezdsky Máriával – annak fiatalon bekövetkezett halála miatt – nem tartott sokáig. Az özvegy azonban megtalálta élete párját Göbel Terézben, akivel 1887. VIII. 16-án kelt egybe. Házasságukat számos alkalommal kísérte gyermekáldás: 1888. VII. 17-én Pállal, 1890. VIII. 3-án Margittal, 1894. V. 14-én Imrével, 1896. IX. 22-én Lászlóval bővült a család.

’75 tavaszától tizenkét évig élt és oktatott Zentán, a helybeli római katolikus gimnáziumban, ahova már eleve az igazgatói feladatok ellátása miatt hívta meg a város iskolaszéke. Áldozatos munkálkodásának köszönhető például a helyi gimnázium 1876-os megnyitása. Oly sokrétű tevékenységet folytatott és olyan eredményesen, hogy nemes egyszerűséggel „aranyemberként” emlegették a zentaiak. Az oktatásüggyel kapcsolatban már ekkor publikált rövidebb cikkeket az iskola értesítőiben. Ahogy a későbbi állomáshelyének, a székesfehérvári állami főreáliskolának értesítőiben is, mely intézmény irányítását 1887. IX. 20-án vette át. E vékonyka, minden tanévben megjelenő füzeteken kívül számos, a tanügy aktuális kérdésével foglalkozó sajtóorgánumban jelentek meg írásai. A Néptanítók Lapjában, az Országos Középiskolai Tanáregylet Közlönyében, valamint a Nemzeti Iskolában leközölt megfigyeléseit, teóriáit viszonylag széles témakörben – a földrajztól az algebrán és a csillagászaton át a rajz tanításáig – publikálta.
Két önálló tanulmányát nyomtatták ki, az elsőt még 1880-ban, mely a Két algebrai egyenlet resultansáról címet kapta. A már székesfehérvári működése során kiadott, mintegy 80 oldalas értekezését hiánypótlónak nevezte a kortárs kritika (Waldapfel János, a budapesti gyakorló gimnázium rendkívüli tagja írt róla recenziót), de inkább törekvései miatt, mintsem a megvalósulás okán. Tudományos igénnyel megírt nevelés-módszertani munkák ugyanis tényleg csak hellyel-közzel kerültek az olvasók elé, ugyanakkor kritikával is lehetett illetni a szerzőt a terminus technicusok pontatlan használata és egyéb, az általa magasztalt, illetve bírált gondolkodók elméleteinek megbízhatatlan terjesztése miatt. Az 1892-ben megjelent Tudomány és tanítás című kötet szövege egyébként az eredetileg a főreáliskola tanári kara előtt felolvasott tanulmány szerkesztett változata.
Székesfehérváron aztán Kuthy József ott folytatta, ahol Zentán abbahagyta: nevezetesen minden követ megmozgatott a gondjaira bízott tanintézmény felvirágoztatásáért. Határozott értékrendet követő munkájának, hatékonyságának fokmérőjeként lehet felhozni, hogy pár év alatt 240-ről 400-ra emelkedett a főreáliskola hallgatói száma, 1891-ben pedig fenséges, palotára emlékeztető épületbe költözött az intézmény.
1892-ben a tanárok anyagi helyzetének orvoslására szerveztek egy kongresszust Budapesten. Az ezen résztvevők Kuthy-t választották meg a kormánnyal tárgyaló előadójuknak, miután az ő javítási javaslatait fogadták el a gyűlésen.
Kuthy-nak a már diákkorában elismert szónoki tehetségét Székesfehérvár-szerte emlegették. A – szintén egy korábbi évfordulós cikkünkben említett – millenniumi ünnepségeken csakúgy, mint a II. Rákóczi Ferenc nevével fémjelzett szabadságharc kirobbanásának kétszáz éves jubileumán (a Vörösmarty kör oszlopos tagjaként) magával ragadó előadást tartott nagyszámú és élénk érdeklődést tanúsító hallgatóságának.
A köztiszteletben álló férfiú tanügyi működésének negyedszázados jubileumát 1897. XII. 23 délelőttjén ünnepelte Fehérvár vezetése a vármegyeháza dísztermében, amelyre egy 260 személyes bankettel, a Vörösmarty kör helyiségeiben felszolgált díszebéddel tették fel a koronát.
A tanári mellett a mérnöki diplomát is megszerezte – az ifjabb szobrásznemzedék kiváló tehetségű tagjaként önmaga szervezett kollektív kiállítást 1908 októberében az újonnan épült Szent István teremben. Ekkor már, 59 évesen nem igazgatta a főreáliskolát, 1906-ban nyugdíjba vonult.
Miután Székesfehérvárra tette át székhelyét, elmaradhatatlan résztvevője volt az iskolaavatásoknak. (Pl.: 1892 – Izraelita Hitközség Elemi Népiskolája, 1910 – Deák Ferenc Utcai Községi Elemi Fiú és Leány Népiskola stb.) Annál is inkább számítottak jelenlétére, mivel ekkor már az iskolaszéki elnök tisztét is betöltötte a város törvényhozó testületében. Elnökölt továbbá a tűzoltó egylet ülésein, és törvényhatósági bizottsági tagként a városháza átépítésére irányuló tervpályázatok elbírálásával is őt és Say Ferencet bízták meg.
100 évvel ezelőtt, 1921. V. 8-án hunyt el, családi síremléke a palotavárosi Szentháromság, közkeletű nevén Hosszú temetőben található.
Halála után utcát neveztek el róla a Vízivárosban, az az utca kapta a nevét, melyben feleségével, Göbel Teréziával lakott. Emléke azonban – legalábbis ebben a vonatkozásában – nem állta ki az idők próbáját: a kommunista éra alatt Fürst Sándorra módosították az akkori Vörös Hadsereg útjába (a mai Budai útba) délről torkolló utcát, mely a rendszerváltozás után sem nyerte vissza eredeti névalakját – a közterület Károly Jánosnak, a neves történésznek és nagyprépostnak állít ma emléket.
A volt főreálgimnáziumi igazgató tiszteletére 1931. december 13-án avatták fel Bory Jenőnek, ugyanezen iskola egykori tanulójának alkotását az iskola folyosóján, egy márványtáblán elhelyezett, bronzból készült reliefet. Ezen olvasható: „El nem múló kegyeletük jeléül állították e táblát a volt tanítványok Dr. Kuthy József igazgatónak […], mint a reáliskolai tanügy lelkes apostolának, ki intézetünket naggyá és virágzóvá fejlesztette s ki szíve minden dobbanásával az emberszeretet és a haza szent eszményeit szolgálta. 1931. december 13.”

Végh Ákos László

Galéria:

Megosztás:

Ezeket látta már?