A Szirbek Ferenc és Ziegmüller Johanna házasságából született, József nevű gyermek a Veszprém megyei Tésen látta meg a napvilágot 1866. VI. 15-én. Elemi iskolai tanulmányait is itt abszolválta. Budapesten a főreáliskola négy osztályát járta ki, a szatmári római katolikus tanítóképzőbe Schlauch Lőrinc püspök (későbbi bíboros) vette fel, itt szerzett diplomát 1885. VI. 22-én – kitűnő eredménnyel.
A következő három évben a zirci római katolikus iskola foglalkoztatta, mint segédtanítót. Ez idő alatt minden helyben kitűzött pályadíjat ő nyert el. A Dunántúl legmagasabb városa azonban szűk mozgástérrel rendelkezőnek bizonyult az ifjú és tehetséges Szirbek számára. Osztálytanítói pályázatát 1888. VIII. 24-én bírálták el Székesfehérváron. A Tóvárosi Községi Népiskolába jelentkező 38 aspiráns közül két tanítót tüntetett ki bizalmával a helyi iskolaszék: elsőül Szirbek Józsefet, másodsorban Wagner Antalt.
Szirbek élete végéig Fehérváron maradt, s ahogy a szorgalmas tálentumok, fokról fokra lépegetett feljebb a ranglétrán. 1889. V. 23-án felvételt nyert a Katholikus Néptanítók Székesfehérvári Egyesületének soraiba, 1890-től a Fejérmegyei Tanítótestület főjegyzői feladatait is ő látta el; 1894. IX. 28-tól több cikluson keresztül ő elnökölt az egylet ülésein.A fővárosi Vigadó nagytermében megrendezett egyetemes tanítógyűléseken – igaz, többedmagával, de – Szirbek József is képviselte Fehérvárt.
1895 és 1899 között a Belvárosi Községi Fiú Népiskolában tanított, az ezt követő két évtizedben pedig az Ezredéves Községi Népiskola tanári karát erősítette.
150 évvel ezelőtt, 1899. IV. 27-én nevezték ki vezetőtanítóvá, s nem sokkal később, 1901. XII. 12-én az iskolaszék igazgatóhelyettesévé választotta meg a bizottmány – egyhangúlag.
(Forrás: Néptanítók lapja, 1926)
1898-ban került ki a nyomdából Vezérkönyv a közönséges törtek tanításához című munkája, melynek hasznosságára Wlassics Gyula kultuszminiszter körrendeletben hívta fel az érintett intézményvezetők figyelmét. 1906-ban átírta, Székesfehérvár speciális viszonyaira alkalmazta a Bursics Ernő és Egri György szerkesztette, IV. osztályosok számára készült földrajz-kézikönyvet.
Tollát azonban nem csupán a tankönyvek olvasói számára forgatta. Éveken keresztül állandó munkatársa volt a Néptanoda, a Népnevelők Lapja és a Néptanítók Lapja szerkesztőségének, de rendszeresen publikált a helyi sajtótermékekben is: a Székesfehérvár és Vidékében éppúgy, mint a Fejérmegyei Közlönyben vagy a Szabadság című periodikában.
1901-től, Gőbel János György megbetegedése után Székesfehérvár szabad királyi város népiskoláinak felügyelő-igazgatójaként számítottak a szakértelmére. Először csak átmenetileg, bízva Gőbel állapotának javulásában – mivel azonban az elmaradt –, rendes igazgatói kinevezését hivatalosan 1903 karácsonyának vigíliáján kapta meg.
1910. X. 20-án a vármegyeháza dísztermében tartott évi közgyűlés keretein belül köszöntötték Szirbek Józsefet negyedszázados jubileuma alkalmából a tanügyi pályán. Szeib István tanító megható beszédéből (is) kitetszett, Szirbek áldozatos törekvéseit nem csak a kartársak, de a polgárság körében is tiszteletet, megbecsülést vonnak maguk után.
Már csak azért is, hiszen olyan időszakban küzdött az oktatásügyért, amikor az igazgatói éves jelentéseket nem lehetett kinyomtatni, takarékoskodnia kellett a városvezetésnek. Ő ezeket a beszámolókat ugyanolyan körültekintően megírta mindig, mint elődje, de a benne foglaltakba: a magvas fejtegetéseit – meglátásait és terveit összefoglaló kéziratokba csak az iskolaszéki tagoknak nyílt módjuk betekinteni a témát tárgyaló üléseken.
S mivel sírva vigad a magyar, s mulatság nélkül mit sem ér az élet, az ún. gyermekbálokkal is meg kellett Szirbekéknek küzdeni. Elsősorban a Felsővárosban dívott az a szokás, hogy az iskolaköteles gyermekek egy-egy rendezvényre szüleik társaságában mentek el, ahol reggelig táncoltak, s fogyasztottak – akár alkoholt is. Czapáry László iskolaszéki elnök és Szirbek József közbenjárására egyik éjjel öt ilyen gyermekbált oszlatott fel Simon Sándor főkapitány. Botos István korcsmáros ellen ráadásul eljárást indítottak; nála ugyanis vagy kétszáz 5 és 16 év közötti ifjonc ropta éjfél után is még.
A világégés aztán további megvonásokat követelt a hátországtól, így a fehérvári nebulók is kifejezetten mostoha anyagi körülmények közt vágtak neki az újabb s újabb tanéveknek. Szirbek József 1921 júniusában írt jelentése lehangoló képet fest az akkori állapotokról: „Az 1920/21-es tanévben 79 osztályban folyt a tanítás és csak 53 tanterem állt rendelkezésre. Ezek közül is 11 tanterem bérelt helyiségben volt. A Belvárosi Községi Fiúiskola a Városi Ipariskolában, a Belvárosi Községi Leányiskola a Városi Leánygimnáziumban, a Szőlőhegyi (Máriavölgyi) Községi Népiskola a Karl-villában volt elhelyezve. A rendelkezésre álló termek miatt az oktatás délelőtti és délutáni váltással történt. A Leánygimnázium pedig csak a délutáni órákban tudott helyet biztosítani a Belvárosi Elemi Leányiskolának. A külterületi iskolakötelesek száma folyamatosan nőtt, meghaladta az 550 főt.”
A Magyarországi Tanító Egyesületek Országos Szövetségének tiszteletbeli tagjává 1924-ben választották.
Az ősi koronázóváros 37 esztendeig tartó szolgálata után, 1926-ban vonult nyugdíjba. Mátrai Rudolf iskolaszéki elnök e gondolattal fejezte be Szirbek 1927. V. 10-én rendezett búcsúztatásán a köszöntőjét: „Szeretettel emlékezek vissza életemnek minden pillanatára, arra az időre, amelyet a város iskolaügyében e kiváló emberrel eltöltöttem.”
A Magyar Tudományos Akadémia 1926. IV. 26-án, hétfő délután tartott ülésén vehette át Szirbek József igazgató (és Krug Lajos Sopronból) a Wodianer-jutalmat, amely ekkor 2 millió koronát tett ki (fejenként). A báró Wodianer Albert nevével ellátott díjat évente két érdemes néptanítónak osztották ki az akadémia bevételeiből. Alig egy hónappal később Horthy Miklós kormányzó gróf Bethlen István miniszterelnök előterjesztésére IV. osztályú magyar érdemkereszttel díszítette fel Szirbek Józsefet és hét kollégáját a társadalmi életben kifejtett munkásságuk elismeréseként.
A Palotaváros peremén, a Selyem utca 23. alatt lakó nyugalmazott felügyelő-igazgató úr hosszú szenvedést követően, 1936. X. 23-án hunyt el – hajnali fél 4-kor egy szívizom-elfajulás és ütőér-elmeszesedés fakadólag lebénult a szíve. (Milyen érdekes véletlen egybeesés, hogy felügyelő-igazgató elődjétől nem csak a stafétát vette át, nagyon közel is laktak egymáshoz, és ugyanaz a betegség végzett mindkettejükkel.) Szirbek József temetésére két nappal később, X. 25-én került sor. Sírjánál a Fejérmegyei Tanítótestület elnöke, Zavaros István méltatta a megboldogult erényeit.
Források:
A Székesfehérvári Községi Népiskolák felügyelő-igazgatójának iratai, 1890–1936, VLK VI/584
Magyar Országos Tudósító, 1931. VI. 20.
Néptanítók Lapja és Népművelési Tájékoztató, 1936. XI. 15.
Pesti Napló, 1912. II. 23., 1926. V. 28.
Surányi István: Alapfokú oktatás Székesfehérváron 1920 és 1945 között, in: Neveléstörténet,2005/1–2.
Székesfehérvár és Vidéke, 1888. VIII. 25., 1889. V. 28., 1890. VIII. 19., 1910. X. 20.
Székesfehérvári Hirlap, 1910. X. 21., 1911. VII. 23.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Steiner–Télfy, 1909
Uj Nemzedék, 1926. IV. 28.
Végh Ákos László